Egyiptom kultúrája szoros kapcsolatban áll a macskákkal: sírfalakra festették őket, szobrokat állítottak nekik, a múzeumokban pedig láthatjuk szarkofágjaikat – olvasható a History Extra oldalán. Ez alapján feltételezhetnénk, hogy az egyiptomiak csodálták a macskákat, szeretett társként tekintettek rájuk, és minden más állatnál feljebb valónak gondolták őket.
Istenként imádták őket?
Dr. Campbell Price, a Manchester Múzeum egyiptomi és szudáni kurátora szerint ez az elképzelés félreértésekre épül, és az állatok iránti mai, modern gondolkodásunkat tükrözi. Ha viszont a rendelkezésre álló bizonyítékokat alaposabban megvizsgáljuk, akkor sokkal gazdagabb, de nyugtalanítóbb bepillantást nyerünk az egyiptomi hitrendszer működésébe.
Az egyiptomi vallás többistenhitű, az istenek között pedig hierarchikus rendszer működik, Price szerint éppen ezért a hitrendszer megnevezés pontosabb a vallás kifejezésnél. Hitük rugalmas volt, az idő múlásával képes volt új isteneket és szokásokat befogadni, ebből adódóan a vallásos tapasztalatok régiónként változtak: helyi szokások és tradíciók formálták őket.
Ezeket a változásokat az a közös megértés egyesítette, hogy az isteni erő az anyagi világban is jelen van, és az emberek fizikai cselekedetekkel tudnak vele kölcsönhatásba lépni. Úgy hitték, hogy az istenekkel sokféle helyen lehet találkozni: álmokban, természeti erőkben, a túlvilágban és rengeteg alakban fordulhatnak elő, folyók, kövek és állatok képében.
A krokodilok, sólymok, íbiszek, bikák, halak és kutyák mind az emberek és az istenek közötti közvetítőknek számítottak. Bizonyos istenek szorosabban kapcsolódtak bizonyos fajokhoz, és a templomokban, a kultusz részeként gyakran tartottak élő állatokat.
Áldozatok voltak
Ez viszont nem jelenti azt, hogy istenítették vagy szerették őket. Egy szélesebb körű, cserealapon működő hiedelemrendszer részét képezték. Áldozatokként szolgáltak, az egyiptomiak pedig cserébe az istenektől védelmet, termékenységet, bőséges termést és egészséget reméltek.
A templomok már nemcsak vallási helyszínként, hanem tenyészetként is funkcionáltak, kifejezetten áldozati célra kezdték el szaporítani az állatokat. Különösen népszerű felajánlásnak számítottak a macskák, akik a nagy és befolyásos Básztet istennőhöz tartoztak.
Az egyiptomi mitológiában Básztet, a napsiten Rá lánya volt, védelmet nyújtott a gonosz ellen, és a termékenységhez kötötték. A vallási központok környékén végzett ásatások során rengeteg az ő nevében megölt macska temetési helyét tárták fel.
Price ezt a gyakorlatot a következő összehasonlítással magyarázza:
Ma a keresztény hagyományban gyertyát gyújtunk, hogy imádságunk eljusson Istenhez. Az ókori egyiptomi hívők mumifikált macskát, krokodilt vagy sólymot vásároltak, és azt ajánlották fel imádságuk meghallgatásáért cserébe.
A macskák minden bizonnyal az ókori Egyiptomban is együtt éltek az emberekkel, azért, mert irtották a kártevőket, néhányukat talán még házban is tartották. Azonban gyakorlati hasznosságuk miatt betöltött szerepüket nem szabad összetéveszteni a szeretettel.
