Rengeteg, a mikroműanyagok emberi szervezetben való jelenlétéről szóló nagy horderejű tanulmány jelent meg az elmúlt években, melynek hatására sokaknak bevésődhetett az emlékezetébe, hogy a mikro- és nanoműanyagok már az agyban, a herékben, a méhlepényben és az artériákban is ott lehetnek.
A Guardian azonban most arra hívta fel a figyelmet, hogy egyre több kutatás kérdőjelezi meg ezeket az eredményeket. A lap hét olyan tanulmányt azonosított, amiket aktívan vitatnak, egy nemrégiben, Dr. Cassandra Rauert, az ausztráliai Queenslandi Egyetem környezetkémikusa által jegyzett elemzés azonban összesen 18 olyan tanulmányt sorolt fel, amelyek túlzóak lehetnek.
„A kutatás egy vicc”
Az egyik vitatott tanulmány szerint az emberi agyban található mikroműanyag mértéke gyorsan emelkedik. Mindezt azzal indokolják, hogy a kutatás szerint az 1997 és 2024 között elvégzett tucatnyi boncolás során növekvő tendenciát mutatott a mikro- és nanoműanyagok (MNP-k) jelenléte az agyszövetben. A kutatás 2025 februárjában tették közzé a neves Nature Medicine szaklapban, azonban egy tudóscsoport novemberben megtámadta a tanulmányt.
Nem ez volt az egyetlen kutatás, amit megkérdőjeleztek. Egy másik dolgozat azt vizsgálta, mennyiben különbözik a stroke kockázata azon betegek között, akiknek plakkjaiban található mikroműanyag, és akiknél nem. Az eredmények szerint azoknál a betegeknél, akinek a kimetszett plakkjaiban mérhető mikroműanyag volt, 4 és félszer nagyobb volt az agyvérzés, a szívroham és a 3 éven belül bekövetkező halál esélye, mint azoknál, akiknek nem volt műanyag a plakkjában. A kutatást szintén számos bírálat érte, többek között azért, mert nem teszteltek a műtőben vett üres mintákat, amelyek a háttérszennyeződés mértékének mérésére szolgálnak.
Egy másik tanulmány azzal került be a hírekbe, hogy mikroműanyagot azonosítottak emberi herékben, ezzel „rámutatva a mikroműanyagok széles körű jelenlétére a férfi reproduktív rendszerben”. Más tudósok azonban eltérő álláspontot képviseltek: véleményünk szerint az alkalmazott analitikai megközelítés nem elég megalapozott ezen állítások alátámasztására.
Rémhírkeltésre használják a kutatásokat
A Guardian által megkérdezett tudósok között nagyrészt konszenzus volt abban, hogy fontos az emberi szervezetben végzett MNP-mérés minőségének javítása. A gyenge minőségű bizonyítékok ugyanis könnyedén rémhírkeltéshez vezethetnek. Rauert emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a híreket kihasználva már olyanok is vannak, akik több millió forintos, megkérdőjelezhető kezelésekkel ígérik a vérben található mikroműanyagok eltávolítását. Ezeknek az állításoknak azonban nincs tudományos bizonyítékuk, és berendezéstől függően akár több műanyag is juthat így az emberek vérébe.
A kutató jelezte, mivel tudjuk, hogy ki vagyunk téve ezek hatásainak, mindenképpen választ kell találni arra, mit okoznak, ha a szervezetünkbe kerülnek, de gondosabb tudományos munkát várnak el kollégáiktól.
