Tizenegy éve május 24-én tüntetés volt a Parlament előtt a kirekesztés és a szegénység ellen. Bizony. Volt petíció meg minden, mert akkoriban a jog- és érdekvédők úgy látták, hogy „a szegénység, a kirekesztettség immár a társadalom végleges kettészakadásával fenyegető méreteket öltött”.
Hívtak mindenkit, aki „szabadabb, demokratikusabb és szolidárisabb Magyarországot akart”. Tiltakoztak „a tartós munkanélküliség, a reménytelen lecsúszás, a társadalom kettészakítása ellen. Elutasították a kirívó iskolai esélyegyenlőtlenségeket, és azt, hogy a szegények kiszorulnak az egészségügyi ellátásból. Tüntettek a munkavállalók kiszolgáltatottságának növekedése, a magas lakáshitel-, lakbér-, és rezsitatozások törlesztésben elmaradottak „törvényes” kilakoltatása, a fajgyűlölet és a kirekesztés minden formája ellen.
A helyzet alapvetően változott azóta, viszont tüntetésre (és akár sztrájkra is) készül megint rendőr, tanár, közmédia. Igaza lehet ugyan Navracsics Tibornak, aki természetesnek tartja, hogy azok a társadalmi csoportok, amelyek érdeksérelmet szenvednek el, rosszallásukat fejezik ki emiatt, de nagyobb baj is lehet, ha Bokros Lajosnak lesz igaza, arról nem is beszélve, milyen nagy baj lesz, ha összeáll a Láthatatlan Légió, amelyet – ugye emlékeznek „gyönyörű tengerésztiszti karddal, egy tűzoltó főparancsnok” vezetett, a csapatnak pedig postástáskája volt. 11 éve egyébként (november 24-én) utcára vonult csaknem kétezer postai alkalmazott is.
