Életének kilencvenkettedik évében csütörtökön elhunyt Veress Sándor László, Munkácsy Mihály-díjas festőművész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – tudatta a köztestület az MTI-vel.
A pályakezdése óta eltelt több mint fél évszázad alatt a csendélettől az expresszionista tömegjeleneteken át a XX. századi kultúra neves alakjait ábrázoló érmekig számtalan magas színvonalú művet hozott létre. A művészt a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Veress Sándor László Hevesen született 1934. június 12-én. 1962-ben fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, a hatvanas évek eleje óta állította ki műveit. Festészetének legfőbb jellemzői az erőteljes színek, a lendületes ecsetkezelés, a mozgalmas, változatos, nyughatatlan, vizuális meglepetésekben dúskáló képközeg, és a témaválasztás sokfélesége – írják.
Tevékenysége a transzavantgárdhoz is kapcsolódik. Nem volt idegen tőle a képzőművészeti idézetek használata. Elöl, középen, hátul című képe például Adriaen Brouwer Dohányzók című képének parafrázisa, a Hentesek című munkáján szereplő fellógatott marha motívuma korábban Rembrandtnál volt látható, a Közélet-sorozat nagyméretű festményei Max Beckmann Die Nacht (Az éjszaka) című képének újraértelmezései.
A művész sokat merített a posztimpresszionisták által felfedezett és különösen a drezdai Die Brücke csoport, ezen belül is főként Emil Nolde által felhasznált primitív, törzsi formavilágból. Ez az energikus színkezelés mellett a túlzásba vitt vonásokkal, maszkszerű arcokkal megfestett figurák profilból történő ábrázolásain is megfigyelhető, de a képeket nézve James Ensor bizarr hangulatú festményeinek színkavalkádja is visszaköszön. Jellemzőek festészetére – különösen későbbi képeire – a nagy, homogén vörös foltok, a sárga flekkek és a kék felületek dominanciája.
Veress Sándor László képeinek a groteszk lényeges eleme, amely sokszor a legkülönfélébb emberi és állati alakokban nyilvánul meg. Alapvetően emberi figurákkal benépesített képeket festett, de életművében előfordulnak csendéletek, enteriőrök és tájképek is. Az 1970-es évek közepéig egyes munkáin ugyanakkor a nonfigurativitás határához is elérkezik. A festőt mindenekelőtt a tér és alakok viszonya, az örökös mozgás foglalkoztatta.
Festészete mellett kisplasztikai, különösen éremkészítő tevékenysége is figyelemre méltó. Sorozatokat hozott létre mestere, Kmetty János emlékére, de Picasso, vagy Francis Bacon előtti tisztelgésként is készített érmeket.
A Vigadó Galériában 2015-ben rendeztek tárlatot Élethelyzetek címmel, a Széphárom Közösségi Térben 2023-ban volt kiállítása. Az MMA Kiadó gondozásában 2022-ben jelent meg a Feledy Balázs által írt Veress Sándor László című album. Képzőművészeti működése mellett művészetszervezői tevékenységet is folytatott. Munkásságát többször díjazták, elnyerte a Munkácsy Mihály-díjat (2004), a Magyar Festészet Napja Alapítvány életmű-díját (2012) és a Magyarország Érdemes Művésze (2018) elismerést. Veress Sándor László 2011 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
