Legtöbbet talán az árul el az 1242 – A Nyugat kapujában című filmről, hogy elkészültének történetében több a fordulat, mint magában a filmben.
A magyar-angol-ausztrál-mongol gigaprodukciót Sipos Kornél producer álmodta meg egy mongóliai utazás során: akkor ötlött fel benne, hogy érdemes lenne filmet készíteni Batu kánról és magyarországi hódításairól. Pontosabban arról a pontról, amikor az esztergomi vár alatt az akkori világ legnagyobb hadseregét vezető kán egyszercsak úgy döntött, hogy hagyja a csudába a magyarokat meg Európa leigázását, és inkább visszafordul.
Történészek között sokáig konszenzus volt róla, hogy Batu Ögödej nagykán halálhíre hallatán hagyott ott csapot papot, és indult vissza a mongol birodalom fővárosába, Karakorumba, hogy részt vegyen a kánválasztáson, ez az elmélet azonban nem is olyan régen tulajdonképpen megdőlt: a nagykán halálhíre az új kutatások szerint a legnagyobb jóindulattal sem érhetett el időben Magyarországig; valószínűbb tehát, hogy Batu kán már korábban döntött a kivonulásról.
Ilyen és hasonló, jelenlegi történelmi tudásunkat alapjaiban megkérdőjelező elméletekkel és felfedezésekkel foglalkozik egyébként Bihari Dániel kollégánk nemrég megjelent sikerkönyve, A tatárjárás: Magyarország élet-halál harca is – abból talán kicsit pontosabban informálódhat, aki a téma iránt érdeklődik, mint Siposék filmjéből. Utóbbi ugyanis végül egészen különös indokot képzelt a kán döntése mögé: a jóságos és a filmben valamiért egy AI-Jézushoz hasonlóan megjelenített IV. Béla titkos közbenjárását – erre később még visszatérünk.
