Az uniós csatlakozás és a koronavírus-járvány között eltelt időszak mind Magyarország, mind Románia számára a gazdasági sikerszéria időszaka volt. Az éves átlagos növekedés Magyarországon 1,93, Romániában 2,6 százalék volt, mindkettő jelentősen meghaladja az Európai Unió egészének ezen időszakra vonatkozó értékét (ami közelítőleg 1 százalék). A 2010-es évek történelmi léptékben is kimagasló konjunktúrája azt eredményezte, hogy a román egy főre jutó GDP az európai uniós átlag 69 százalékára, a magyar az átlag 73 százalékára kúszott fel 2019-re.
Ezzel párhuzamosan a közös piachoz csatlakozás lehetővé tette a külföldi tőkebefektetések szabadabb beáramlását, az uniós támogatások pedig számottevő devizaforrást biztosítottak mindkét felzárkózó gazdaság számára. Az integráció előnyei a növekedés megugrásán túl abban is mutatkoznak, hogy mindkét ország folyó fizetési mérlege jelentősen javult a csatlakozást követően, megkezdődött egy exportra (is) termelő, versenyképes piacgazdaság kiépülése. A versenyképesség javulását jelzi, hogy 2019-re mindkét ország munkaerő-termelékenysége (az egy munkaóra alatt előállított GDP) elérte az uniós átlag közel kétharmadát, igaz, a növekedés Románia esetében kiugró volt a 2007-es, közel 40 százalékos értékéről (míg Magyarország ebben az időszakban 64-ről jutott el a 66 százalékig). Hasonló dinamika látható a beáramló külföldi tőkebefektetések állományában is.
A sikerszériának a Covid-járvány és annak gazdasági következményei vetettek véget, amire a választásokat megelőző kiköltekezés csak ráerősített. Való igaz, hogy a választások eltérő időpontjai miatt a hasonló gazdasági problémák nem egy ütemben jelentkeztek a két országban, és jelenleg a román költségvetés helyzete igen aggasztó képet fest.
