Elsőként Kováts Kolos Kossuth-díjas énekes, ugyancsak a dalszínház örökös tagja búcsúzott az életének 83. évében február 18-án elhunyt Lukács Ervintől. „Művészi és emberi példaképként álltál előttünk. Sajátos, szelíd humorral fűszerezett utasításaiddal sokkal többet tudtál kihozni az emberekből, mint akik félelmet keltve követelnek. Éreztük, hogy szeretted az énekeseket, tudtad, mikor, hogyan segítsd őket” – fogalmazott az elhunytra emlékezve.
Hozzáfűzte: Lukács Ervin személye összekötő kapocs volt a generációk között. Ezt a magyar zenei életben betöltött jelentős szerepet igazolta, hogy a búcsúztatáson Szegedtől Debrecenen át Kolozsvárig sokan megjelentek, a könnyű műfajt Koós János képviselte.
A Magyar Állami Operaház megbízott főzeneigazgatója, Győriványi Ráth György Lukács Ervin első zeneakadémiai karmesteri osztályának növendéke volt, így személyes hangon szólt a ravatalnál mesteréről. „Szigorú, de szeretetteljes voltál velünk mindig. Mi meg igyekeztünk megfelelni, ami nem volt könnyű, hisz maximalista voltál. Féltük a véleményedet, nehezen dicsértél” – mondta.
Lukács Ervin Budapesten született 1928. augusztus 9-én. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Somogyi László tanítványaként 1956-ban szerzett diplomát. 1957-től a Magyar Állami Operaház karmestere, 1987 és 90 között főzeneigazgatója. 1991-94 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar zeneigazgatója. 1994-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1996-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
Lukács Ervin hamvait szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.
