Immár több mint egy évtizede hóínség jellemzi Budapest éghajlatát, ami rendkívüli; a hóhiány elsődleges oka a telek enyhesége – írja az MTI a HungaroMet elemzése alapján.
A meteorológiai szervezet szakemberei arra keresték a választ, mennyire tekinthető rendkívülinek az elmúlt telek hóínsége, vagyis hogy a kevés hó miként viszonyul az előző évtizedekben mértekhez. Megjegyezték, hogy bár adott tél hóviszonyaiban az országon belül lehetnek jelentősebb különbségek, évtizedes skálán tekintve a trendek, tendenciák hasonlóak, a most közölt tanulmányban pedig a budapesti hóviszonyok alakulását tekintették át.
Az elemzéshez Budapest-Pestszentlőrinc meteorológiai állomás adatait vették alapul, ez ugyanis jól reprezentálja a város síkvidéki területeinek hóviszonyait. A pestszentlőrinci állomáson 1953 óta, tehát 72 éve végeznek napi rendszerességű hóvastagságmérést. A hótakarós napok száma – azon napok száma, amelyeken a reggel 7 órás méréskor összefüggő, legalább 1 centiméteres hótakaró borította a talajt – évtizedes átlagban 30 nap körül alakult. Az 1960-as évek havasabbak voltak, majd a rá következő évtized hóban szegényebb. Aztán az időszak végén drasztikus csökkenés látható.
Vizsgálták a 10 centimétert elérő napi hótakaró-növekedések telenkénti számát is, azaz amikor két egymást követő reggel 7 órás mérései között 10 centimétert elérő növekedés mutatkozik. Ez az adat a komolyabb megmaradó hóréteget eredményező havazásokat jelzi. Az utolsó tizenkét télen nem volt ilyen havazás, míg előtte hároméves szünet is csak kétszer fordult elő, ami tehát szintén rendkívülinek mondható. Az elemzés szerint 15 éve nem gyűlt össze 20 centimétert elérő hóréteg a pestszentlőrinci állomáson, és ez már kétszer olyan hosszú időszak, mint ami ezt megelőzően a mérési adatsorban előfordult.
Drasztikus visszaesést találtak a január utolsó három hetében mért átlagos hóvastagságban is. A mérések tanúsága szerint immár több mint egy évtizede hóínség jellemzi Budapest éghajlatát, ami rendkívüli. A hóhiány elsődleges oka a telek enyhesége, az utóbbi tizenkét tél átlaghőmérséklete mintegy 2 Celsius-fokkal volt magasabb a sokévi átlagnál, köztük mindössze egy tél volt az átlagosnál hidegebb.
Hozzátették: az utolsó tizenkét tél csapadékmennyisége összességében az átlag körül alakult. Megállapítható az is, hogy az utolsó három és fél évtizedben a január havassága drasztikusan visszaesett a megelőző hasonló hosszúságú időszakhoz képest. Végül kiemelték: az éghajlatváltozás ellenére lehetnek még a jövőben akár kifejezetten havas telek, még ha ritkábban is, mint korábban.
