Belföld

Pedagógusnapi csiki-csuki

Hoffmann Rózsa vasárnap lelkesítő levelet írt a pedagógusoknak lyukas harisnyáról, megbecsülés hiányáról, a felemelkedés haláláról. A pedagógusok demonstráltak, elfogyott a reményük, hitük, pénzük.

Az oktatásért felelős államtitkár vasárnapi köszöntőjében úgy fordult a pedagógusokhoz, „mint akiket egyetlen nagy közösséggé nemesít a legszebb küldetés: a jövő nemzedék nevelésének felemelő és szorító tudata”. A tanárok jogos állandó vágyainak nevezi, hogy „ha már a nemzet napszámosai vagyunk, legalább a napszám legyen annyi, hogy ne kelljen a lyukas harisnyánkat nadrággal takarni, mert kilátszik a lyuk a szoknyából”. Emellett az államtitkár (aki önmagát is a tanár kategóriába sorolja, nyilván ezért a tegezés) a társadalmi megbecsülés hiányát jelöli fő problémaként szívhez szólónak szánt levelében.

A Szalay utcában tüntetők mindezzel – már ami a képletes lyukas harisnyát illeti – egyet is értettek. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke a tüntetésen úgy fogalmazott, elfogyott a reményük, a hitük és a pénzük, és most kénytelenek az értelmiségi lét helyett a megélhetésükért demonstrálniuk.

„Hiszitek-e, hogy ezen lehet változtatni? Ha igen, akkor tudnotok kell, hogy minden intézkedést, törvényt, jogszabályt, amely ennek a kormánynak a választási programjában megígért oktatáspolitikát megvalósítandó született, az elképzelhető összes szakmai és civil szervezet is véleményezte, tízszer és százszor átgondoltuk, ha kellett, módosítottuk, és az az Országgyűlés fogadta el őket, amelyet a mi szavazataink juttattak döntési helyzetbe.” Így Hoffmann Rózsa.

A kormány választási programjában – a szakképzés duális modellre való átállítását leszámítva – egy konkrét szó nem volt az oktatáspolitikáról. A tüntetésen Galló Istvánné a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) elnöke viszont kijelentette, hogy a súlyosan pedagógus és gyerekellenes törvények valódi egyeztetések nélkül születtek. A PSZ tavaly átadott petícióját válaszra sem méltatták az államtitkárságon. Szerinte, ha nem halasztják el a köznevelési és a szakképzésről szóló törvény bevezetését, azzal “jóvátehetetlen károkat okoznak”.

„Kétségeink, kétségeitek lehetnek, hogy a valóságban hogyan fognak működni ezek a jogszabályok, de egyet ne tegyünk, ne tegyetek: ne győzzön bennetek a kishitűség, ne legyintsetek, hogy na, már megint kezdhetünk elölről mindent, ebből sem lesz semmi, marad a mázsás teher a vállunkon és a kuncogó krajcár a zsebünkben. Ez egyenlő volna a reményvesztéssel, a reményvesztés pedig a felemelkedés halála” – folytatja az oktatási államtitkár.

Odakint, úgy tűnik, inkább a reményvesztés uralkodott, illetve a kétség, hogy működni fog-e az új rendszer. Somogyi László, az Oktatási Vezetők Szakszervezetének elnöke kijelentette, az oktatásban dolgozók nem tudnak felkészülni az új jogszabályok életbelépésére, nem tudják, össze kell-e majd vonni osztályokat, illetve a tanárok kötelező óraszáma mennyi lesz, mert ezt a törvény nem szabályozza. Az iskolaigazgatóknak kell majd szembenézni azokkal a pedagógusokkal, akiket el kell bocsájtani, és azokkal is, akik maradnak, de egyre romló munkakörülmények között kell majd tevékenykedniük.

„Mint tudjátok, a pedagógus életpályamodellnek már többször nekifutottak, de először történt az meg, hogy a kormány és az országgyűlés óriási többsége törvénybe foglalta az igazságos, méltányos és minden pedagógusra alkalmazandó életpályamodellt” – írja Hoffmann, és bizalmat kér a szakmai hozzáértéséhez.

A demonstrálók szerint viszont az életpályamodell bevezetéséhez szükséges pénzt a “pedagógustársadalom kannibalizmusa árán” kívánják előteremteni. A szónokok rámutatattak arra is, hogy a közoktatási intézményfenntartás teljesen átalakul, a kormányhivatalok dönthetnek majd az iskolák bezárásáról és a pedagógusok elbocsátásáról.

A szintén vasárnap kiadott hivatalos kormányzati sajtóanyagban ezt olvashatjuk: „a nagyobb állami szerepvállalással azt is biztosítani fogjuk, hogy a gyerekek egyformán jó iskolákban tanulhassanak, hogy Magyarországon ne legyenek első és másodrendű állampolgárok, hogy mindenkinek járjon a lehető legjobb nevelés, oktatás, bárhol is lakjon és bármilyen szociális körülmények között éljen”.

Az államosítás, a Nemzeti Alaptanterv mind csak eszköze annak a sátáni tervnek, hogy az állami ideológia mindenhol érvényesülhessen. Ki kell mondani, hogy az állam a hatalomhoz hű alattvalókat akar nevelni, olyanokat, akik nem kérdeznek, nem kételkednek, csak hisznek. A kialakuló rendszer határozza meg a gyerekek sorsát, ki mehet majd gimnáziumba, és kiből lesz cseléd – vélik a pedagógusok.

“Az első és az utolsó szó is a köszöneté a munkátokért, a nemzetünk alázatos és odaadó szolgálatáért, a sikereitekért és a gyerekeink nektek köszönhető tudásáért, erkölcsi, testi és lelki fejlődéséért” – zárja sorait Hoffmann Rózsa.

A tüntetők azt követelték, s ezt petíciójukban meg is fogalmazták, hogy halasszák el és tárgyalják újra köznevelési és a szakképzési törvényeket, illetve a közszféra egészében hajtsanak végre a legalább 20 százalékos illetményemelést január 1-jétől.

A petíciót az államtitikárság kirendelt munkatársai átvették. Válaszra eddig nem méltatták.

A pedagógusnap utóélete a T. Házban

Hoffmann Rózsa hétfőn a parlamentben kijelentette: népszerűségnövelő nagygyűléssel próbálják felhívni magukra a figyelmetnéhányan a pedagógusnapon. Káoszt vizionálnak ott, ahol rendezett munka folyik. Szerinte a tényleges káoszt a szocialisták “keverik”, mert olyan béremelésért tüntetnek, ami lényegesen alacsonyabb annál, mint amit a decemberben elfogadott pedagógus-életpályamodellben rögzítettek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik