1921 végén egy müncheni sörházban Adolf Hitler, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) nem sokkal korábban kinevezett vezetője karácsonyi beszédet tartott 4000 híve előtt, a szöveg tartalmát beépített, titkosrendőrségi megfigyelőknek köszönhetően ismerjük – írja Joe Perry, a Georgiai Állami Egyetem történésze a Smithsonian Magazine felületén. A náci politikus mondandója nem éppen ünnepi hangulatú volt: a megváltót keresztre feszítő, gyáva zsidókról beszélt, illetve arról, hogy nem nyugszik, amíg meg nem töri a zsidóságot. A tömeg ünnepi és nacionalista dalokat énekelt a karácsonyfa körül, a munkásosztálybeliek ajándékokat kaptak.
Az 1920-as és 1930-as években a nacionalista és antiszemita propaganda egyre inkább beépült az NSDAP ünnepi felfogásába, és miután Hitlerék 1933-ban átvették a hatalmat, még célzottabban folyt a karácsony náciasítása: a hagyományokat átstrukturálták, új szimbólumokat és szertartásokat dolgoztak ki, és abban bíztak, hogy a népszerű ünnepen keresztül hangsúlyozhatják a főbb nemzetiszocialista tanokat. A teljes állami ellenőrzés révén a rádióadásokban, az újságcikkekben is reprezentálni tudták sajátos karácsonyi felfogásukat.
Hitlerék számára az ünnepek egyszerre jelentettek kihívást és lehetőséget. A History magazin szerint önmagában problémás volt, hogy a karácsony az állam szemében ellenségnek számító szervezett vallás köré épült, és további gondot jelentett Jézus Krisztus zsidó származása. Mivel a mélyen gyökerező ünnep eltörlése lehetetlennek tűnt, a szokásokat megpróbálták saját, a propagandát támogató hasznukra fordítani.
Bár sok német ellenállt az átpolitizálásnak, a náci törekvések hatására rengeteg otthonban meghonosodott a karácsony nemzetiszocialista formája, ami még az egészen hétköznapi szimbolikában is megmutatkozott.
Nem keresztény, hanem pogány ünnep
Eleinte az NSDAP párthoz köthető szokásokkal próbálta magáévá tenni az ünnepet, a Hitlerjugend és a Bund Deutscher Mädel lányszervezet például adományokat gyűjtött a szegényeknek, ám idővel kiderült, hogy komolyabb erőfeszítésekre lesz szükség. Hitlerék ekkor fordultak a régi germán hagyományok, így a téli napfordulóhoz kötődő rituálék felé.
A karácsony vallási eredetét zárójelbe tették, és inkább az árja faj örökségi jellegét hangsúlyozták ki. Még a Mikulás és Szent Miklós közötti asszociációt is igyekeztek gyengíteni, az ajándékhozó figurává pedig a germán Odin istent akarták megtenni.
A náci értelmiségiek úgy gondolták, az ünnepkör ismert szokásai valójában az ősi, a kereszténység megjelenése előtti, a napfordulóhoz kapcsolódó germán rituálékból eredeztethetők. A gyertyák meggyújtása az érvelés szerint például az év legrövidebb napja után a fény iránti pogány vágyakozásra utal.
A gondolat a nemzetiszocializmus idején különösen népszerű lett, de valójában nem náci felvetés volt, német történészek, teológusok és írók már az 1860-as években foglalkozni kezdtek a német ünnepi szokások és a pogány szertartások, népi babonák összefüggéseivel. Az ősi eredet egyáltalán nem légből kapott, a karácsonyfa-állítás például feltehetően valóban pogány gyökerekre vezethető vissza.
Hitlerék a germán hagyományok mellé viszonylag új szempontokat is behoztak. Először is – mivel a rendszer a szervezett vallást a totalitárius állam ellenségének tekintette – a keresztény vonásokat igyekeztek teljesen háttérbe szorítani, sőt, kiiktatni. Másodsorban: a faji tisztaság és az antiszemitizmus korábban nem látott szerepet kapott az ünnepben, a zsidók elleni uszítás az 1933-as hatalomátvétel előtt kifejezetten központi elem lett a náci karácsonyi propagandában.
Uralták a köztereket
A kirívó zsidóellenesség 1933 után enyhült az ünnepi narratívában, mivel a rezsim több energiát fordított a lakosság feletti ellenőrzés stabilizálásának egyéb módszereibe. A karácsony természetesen szigorúan faji jellegű maradt, a médiát a karácsonyfa körül gyülekező, szőke, kék szemű családokat ábrázoló képek dominálták. A nyílt antiszemitizmus viszont állami irányítás nélkül is jelen volt az ünnepekkor, sokan bojkottálták a zsidó tulajdonú boltokat.
Az adventi vásárok – amelyek német területen komoly múltra tekintenek vissza, ám az 1930-as évekre veszítettek a népszerűségükből – a nácik számára tökéletes környezetet teremtettek az új szokások propagálására. A National Geographic szerint Nürnbergben például Willy Liebel polgármester 1933-ban visszahelyezte a piacot a külvárosból a városközpontba, ezzel törölve el a szerinte fajidegen hatásokat.
A vásár megnyitó ünnepségén új elem is megjelent: a christkind, egy olyan angyalszerű figura, amely szőke hajával és kék szemével egyértelműen az árja lány mintapéldája volt. Berlin 1934-ben Nürnberghez hasonlóan szintén újjáélesztette adventi piacát, a megnyitón több magas rangú politikus, köztük Joseph Goebbels is beszédet mondott.
Utóbb elkezdődött a standok egységesítése, illetve az árusítható cikkek szabályozása – a döntéshozók részben ideológiai, részben gazdasági okokból a német gyártmányú díszeket, játékokat, kézműves termékeket és élelmiszereket részesítették előnyben. A Hitlerjugend tagjai sokszor saját készítésű játékokat árultak, a második világháború kitöréséig pedig töretlen maradt a vásárok népszerűsége.
Az otthonokba is beférkőztek
A nemzetiszocialista propagandában a nők, különösen az anyák kulcsfontosságú szerepet kaptak a magánélet és a német állam közötti kapocs megerősítésében. Az ünneplés hétköznapi cselekményei, így az ajándékcsomagolás, a lakás kidekorálása, a főzés és a családi karácsonyozás szervezése a szentimentális germán nacionalizmus kultuszához kapcsolódtak, a náci propaganda pedig azt hirdette: a német anya papnőként, a ház és a tűzhely védelmezőjeként a karácsonyt a német otthon szellemének újjáélesztésére tudja felhasználni. A női magazinok ünnepi számai, a karácsonyi könyvek és énekek a rezsim ideológiájával töltötték meg a hagyományos családi szokásokat.
Az ideológiai manipulációnak számos formája volt:
- az anyákat és a gyermekeket arra ösztönözték, hogy díszként készítsenek Odin napkerekét ábrázoló formákat, süssenek horogkeresztet és hurok alakú termékenységi szimbólumokat süteményként, a Dávid-csillagra emlékeztető dekorációikat pedig cseréljék le;
- a nemzetiszocialista értelmezés szerint a fán gyújtott gyertya nem a betlehemi csillagra, hanem a pogány mágiára emlékeztetett;
- a náci gondolatokkal megfűszerezett családi éneklés pedig kapcsolatot teremtett a magánélet és az állam között.
A propaganda fáradhatatlanul népszerűsítette a tradicionális dalokat helyettesítő nemzetiszocialista énekeket, ezek közül a legnépszerűbb a Hohe Nacht der klaren Sterne (Tiszta csillagok éjszakája) volt, amely egy hagyományos dalt utánozva hirdette a csillagok, a fény és az anya szimbolikáját. Egyes énekek annyira népszerűvé váltak, hogy néhány évig még Hitler bukása után is énekelték családi összejöveteleken.
Volt ellenállás is
Perry szerint utólag lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a náci karácsonyi szokásokat mennyien építették be saját ünneplésükbe, egyes, többnyire hivatalos forrásokból származó adatok azonban árulkodóak. A Nemzetiszocialista Nőszövetség (NSF) tevékenységi jelentéseiből például tudjuk, hogy a karácsony újradefiniálása okozott nézeteltérést, a vallásos szokások célzott háttérbe szorítása sokakban ellenérzést váltott ki.
A keresztény hagyományok sokszor ütköztek az ideológiai célokkal, a német lelkészek pedig gyakran ellenálltak az ünnep Krisztus-mentesítésével szemben. A katolikus papság még azzal is fenyegetőzött, hogy kiátkozza azokat a nőket, akik csatlakoznak az NSF-hez, melynek ünnepi rendezvényeit, jótékonysági akcióit esetenként a hívő nők bojkottálták. A hagyományos karácsonyozás idővel a náci ideológiával szembeni tiltakozás egyik eszköze lett.
Sőt, a második világháború végén, amikor a vereség egyre fenyegetőbb volt, a jelentések szerint éppen az ünnepi hangulat segített oldani a feszültséget.
A hitleri Németországban a karácsony apránként az árja felsőbbrendűség eszméjének újabb eszköze lett, az ünnepnek csak tisztavérű germánok lehettek részesei. Bár látszólag banálisnak tűnhet, hogy egy család milyen díszeket helyez ki és miféle dalokat énekel az ünnepi összejövetelkor, a történtek rávilágítanak az autoriter rendszer mélyreható, a lakosság mindennapjait, gondolatait irányító tevékenységére.
Az új tradíciók a háború után idővel ugyan szinte teljesen kikoptak, egyes neonáci körökben azonban még ma is népszerűek.
