Mint sok más keresztény hagyomány, úgy a karácsonyfa-állítás is pogány gyökerekkel rendelkezik − írja a History.com. Az örökzöldek ősidők óta fontosak az emberek számára, hiszen a fagyos és szürke téli hónapok során is élőnek tűnnek. Azokat a növényeket jelképezték, amik tavasszal új erőre kapnak. Már az ókori Egyiptomban is pálmaágak kihelyezésével ünnepelték Ré napisten felépülését a téli napfordulókor.
A középkorban egyes országokban az örökzöldekhez varázslatos tulajdonságokat társítottak: úgy hitték, képesek távol tartani a boszorkányokat, a betegségeket és a rossz szellemeket. Idővel az efféle növényeknek egyre több szerep jutott a keresztény kultúrkörben is: karácsonykor a fa az Édenkert fáinak egyik szimbóluma volt, a növényre pedig almákat helyeztek, amik a tiltott gyümölcsöt jelképezték.
A karácsony és a fenyőfaállítás csak a 15. század végén kapcsolódott össze, a német keresztények ekkor kezdték el feldíszíteni az otthonaikban található fákat. A hagyomány szerint Luther Márton volt az, aki először helyezett gyertyákat az örökzöldre.
A reformáció és a német diaszpóra terjedésével a faállítás szokása egyre több területen jelent meg, az új-világi telepesek még Amerikába is magukkal vitték karácsonyfáikat. Bár a szokás bizonyos közösségekben egyre népszerűbbé vált, sokan továbbra is pogány hagyományokat véltek felfedezni a feldíszített fákban.
A karácsonyfák elfogadásában nagy szerepet játszott, hogy a nemesek, illetve az uralkodói családok a korszakban Európa-szerte egyre több régióban kezdtek el feldíszített fákat állítani az ünnepek alatt. A 20. századra már az utcai karácsonyfák is megjelentek, napjainkra pedig valóságos iparág épült a fenyők, illetve a díszek árusítására.
Kiemelt fotó: Thinkstock
