Kultúra

Terminátor 40: Minden idők legjobb időutazós filmjétől ma is van okunk rettegni

Hemdale / Pacific Western / Euro / Collection Christophel / AFP
Hemdale / Pacific Western / Euro / Collection Christophel / AFP
Negyven éve, 1984. október 26-án mutatták be a Terminátor – A halálosztót, ami időutazós sci-finek, acélhideg robothorrornak és a Jézus-történet átértelmezésének is elsőrangú. Arról nem is beszélve, hogy világsztárrá emelte Kalifornia későbbi kormányzóját. Ötször próbálták meg folytatni, de méltóképpen csak egyszer sikerült. Miért tartjuk nagyobbra az első részt a közkedvelt és tényleg nagyszerű Az ítélet napjánál, és mit köszönhetnek James Cameronnak az anyák?

Az első Terminátor – videótékás hangulatú, de vagány magyar címén: A halálosztó – a legjobb időutazós film. Persze, ott van a Vissza a jövőbe is, ha pedig tágabban értelmezzük film és időutazás kapcsolatát, akkor az emlékvilágba alámerülő, modern művészfilmek között is nagy filmeket találunk A nap végétől a Szerelmem, Hirosimáig. De ne finomkodjunk! A T101-es beszivárgó-megsemmisítő egység sem szokott.

A Terminátor, amely felépítését tekintve voltaképpen egyetlen brutális hajsza története, folyamatos menekülés, zihálás, vérzés, szóval ez a primitívnek látszó thrillersztori árnyaltan és több szempontból mutatja be, milyen lényegi kapcsolat fűzi össze az időutazás témáját és a mozgókép médiumát.

Az eszközhasználó ember délibábos álma, hogy uralja az időt – ez az ambíció hívta életre a tudományos-fantasztikus történetek képzeletbeli időgépeit és azt a másik, nagyon is valóságos „időgépet”, amelynek modern, multifunkciós változata nemcsak felvételeket rögzíteni képes, hanem olvasóink jelentős részének ezt a cikket is olvashatóvá teszi.

Hemdale / Pacific Western / Euro / Collection Christophel / AFP

Technológiai szempontból a film aktuálisabb, mint a bemutató idején. Manapság másról sincs szó, csak a mesterséges intelligencia teljes hatalomátvételének mikéntjéről és várható időpontjáról. Ám a jövő nincs megírva, „nincs végzet, csak ha magad is bevégzed”, és a meccs állása mindig az aktuális időpillanatban billeg.

A végső ütközetet azonban nem a jövőben vívják meg, hanem itt, a jelenünkben. Ma este.

A pusztulás, a kárhozat bármikor utolérhet bennünket, de a megváltás esélye is mindig csak karnyújtásnyira van. Lehet, hogy James Cameron Jézus Krisztusról forgatott filmet?

Így fog kinézni az emberen túli ember

Ő mást mond erről. Cameron, aki a Terminátor előtt olcsó horrorfilmek rendezésével kereste a kenyerét, nem meglepő módon a horror felől közelített a történethez. A pusztító gépalak jutott eszébe, pontosabban álmában kezdte őt kísérteni, ha hihetünk az utólagos mítoszgyártásban azért nem kispályás rendezőnek.

A Halloween – A rémület éjszakája arctalan sorozatgyilkosa nyilvánvaló és bevallott ihletforrás, de az is valószínűnek tűnik, hogy Cameronnak beugrott egy gyerekkorában látott tévéfilm is az Outer Limits (Végtelen határok) sorozatból, ami két, a jövőből érkező és a jelenben halálos párbajba bonyolódó katonáról szólt. Annak a forgatókönyvét az ismert sci-fi szerző, Harlan Ellison írta, aki aztán be is perelte a Terminátort gyártó céget. Végül peren kívül egyeztek meg, Ellison felkerült a videón és a későbbi hordozókon forgalmazott változat stáblistájára valamilyen teljesen kontúrtalan minőségben, nagyjából azzal a felirattal, hogy „elismerjük Harlan Ellison munkásságát is”. Cameron később egyértelművé tette, hogy ő amúgy nem ismeri el.

Kassar / Pacific Western / Collection Christophel / AFP Arnold Schwarzenegger, Joe Morton, James Cameron és Linda Hamilton a Terminátor 2 – Az ítélet napja forgatásán

Akadnak közös pontok Ellisonnal, de ez valójában nem sokat számít, mint ahogy John Carpenter Halloweenja és a nyomában készült, kaszabolós slasher filmek is inkább csak a Terminátor erőszakosságát, az áldozatról áldozatra haladó gyilkológép alakját vetítik előre.

Negyven év távlatából úgy tűnik, hogy a Terminátornak ezeknél több köze van a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján készült, elképesztő jövővíziókat felvillantó sci-fik technológiai és civilizációs pesszimizmusához, a mindenhová-törekvés hübrisze és az önmagunkba-visszahullás elkerülhetetlensége nyomán érzett, sejtszintre leszivárgó melankóliához.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik