Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság újraválasztott elnöke a héten bejelentette, milyen portfóliókat szán az új bizottságban azoknak a biztosoknak, akiket a tagállamok jelöltek (mindegyik egyet). A biztosokat majd az Európai Parlamentben is meghallgatják, mindenkit az a bizottság, amelyhez a leendő munkája kapcsolódni fog. A parlamenti bizottságok akár egyenként is visszadobhatják a biztosjelölteket, sőt a parlament is leszavazhatja az egész bizottságot.
A mostani struktúrában a legnagyobb változás, hogy Von der Leyen szinte prezidenciális rendszerré alakította a bizottságot. Az a folyamat, amely a bizottságot hivatalnokokból valódi politikai vezetéssé alakítja, már Jose Manuel Barroso elnöksége alatt kezdődött, Jean-Claude Juncker alatt folytatódott, és mostanra ért be.
Von der Leyen úgy építette fel a mostani bizottságot, hogy a korábbi alelnökök helyett úgynevezett vezető alelnököket nevezett ki, akik egy adott területért felelnek. Nekik kisebb önállóságuk lesz a döntések meghozatalakor, mint az eddigi alelnököknek. A vezető alelnökök alá pedig további biztosok tartoznak majd, akiknek a legtöbb lépésükhöz szükségük lesz a vezetőik jóváhagyására is. A bizottság alapvetően kollégiumi rendszerben működik, a legtöbb ügyről közösen szavaznak, de a saját hatáskörükben sok mindenről önállóan is dönthettek a biztosok – ezt a rendszert központosította most Von der Leyen.
A legfontosabb kivétel Piotr Serafin, az új bizottság talán legerősebb tagja. A biztosok munkáját az EU adminisztratív szervei, a főigazgatóságok segítik, melyeknek a nevét az angolból DG-re rövidítik. A legtöbb biztos munkáját egy-egy főigazgatóság támogatja, de vannak néhányan – jellemzően az erősebb hatáskörrel felruházott biztosok –, akik több DG felett őrködnek. És ott van Serafin, akinek 11 főigazgatóság jut, ráadásul ő lesz az egyetlen, aki nem a vezető alelnököknek, hanem közvetlenül Von der Leyennek felel.
