Csak úgy záporoztak a meglepő mondatok a csütörtöki kormányinfón, így nem meglepő, hogy Gulyás Gergely az ország legkülönbözőbb részein folyó építési és bontási engedélykéréseket nyilvántartó adatbázis (ÉTDR) zárttá tételével kapcsolatban is kifejtette a véleményét.
A témában május elején, az ötlet felbukkanásakor írtunk hosszú cikket, amiben rámutattunk, hogy a védtelen, vagy épp védett épített örökség rombolásáról és átépítéséről, valamint az új projektek legfontosabb részleteiről beszámoló oldal láthatatlanná tétele nem csak az adott projektterületek körül élő átlagemberekkel, de az építési jogok átcsoportosítása miatt
sőt, a sajtóval is kiszúrna, hiszen így mindenki csak jókora késéssel, bőven a munkák megindulása után értesülne arról, hogy mi is készül.
Ez a nyomtatott és online lapok, illetve a magánszemélyek esetében csak abban az esetben működhetne, ha
- a befektetők, vagy építészirodák honlapján feltűnnek az apró kép- és szövegmorzsák,
- az adott területen megjelennek a tájékoztató feliratok, rajtuk legalább egy látványtervvel, vagy
- a település, vagy budapesti kerület e-mailben néhány információval látja el a kérdezőt – feltéve, ha ismeri azokat.
Alig három héttel ezelőtt, az augusztus 8-i Magyar Közlönyben aztán meg is jelent a kormányrendelet, ami nyolc nappal később hatályba is lépett, így a tervrajzokra az építtetőn, valamint a folyamat nyilvánvaló résztvevőin kívül
– ez legfeljebb az építési területtel szomszédos házak közös képviselőit, valamint lakóit jelentheti –, az önkormányzatok pedig sokszor szintén csak akkor tudják ezt megtenni, ha
A helyzetről mindezek fényében elmondhatjuk, hogy igen borús, Gulyás miniszter azonban egyáltalán nem így érez – derült ki a Telex élő közvetítéséből, ami a következőképpen fogalmaz:
Gulyás szerint semmi kivetnivaló nincsen abban, hogy az építkezési adatok nem lesznek ezentúl elérhetők nyilvánosan. A miniszter úgy látja, elég annyit tudnia a nyilvánosságnak, hogy hány százalékos lehet a beépítettség, milyen magasságban. Azon túl, hogy ezt a tulajdonos mivel teljesíti ki, „az nem tartozik senkire”.
A helyzet ennyire persze nem egyszerű, hiszen
- mezőgazdasági épületek helyett épülnek villák,
- többek közt az ÉTDR segítségével vizsgálhattuk meg a Magyar Rádió egykori épületegyüttesének bontási engedélyezési terveit,
- ráláthattunk a Dohány utcai zsinagóga melletti, védelme ellenére is rettenetes állapotú együttes tervvázlataira,
- ezért értesülhettünk a Heinrich-udvar várható jövőjéről,
- így nézhettük meg a pesti belváros bevett, de mégis felháborító módon gazdát váltó épületeinek egyikének telkére megálmodott utód rajzait,
- emiatt találtunk rá a Balaton partjára ragasztani vágyott, kormányzati kiemelésig jutó társasház (a projektet azóta elkaszálták) tervcsomagjának lényegi részeire,
illetve ismerhettük meg számos, engedélyre váró luxusvilla, illetve társasház vázlatait.
A megszerzett adatokat főleg Ismeretlen Budapest, illetve Ismeretlen Magyarország címet viselő sorozatainkban mutattuk be, aminek epizódjait az elmúlt években a főváros Csengery-, a Ráday Mihály által alapított, majd haláláig irányított Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) Podmaniczky-, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Virág F. Éva-díjával ismerték el.
