Belföld

Karlendítő tribün, sportkocsma, autót szerelő Papp Laci: archív képeken a XX. század olimpiái

Bojár Sándor / Fortepan
A magyar küldöttség első csoportjának indulása Münchenbe, a XX. nyári olimpiai játékokra 1972. augusztus 19-én. Az őket a ferihegyi repülőtéren bucsúztató párt- és állami vezetők: balról a második Pullai Árpád, a harmadik dr. Ajtai Miklós, a hatodik Csanády György.
Bojár Sándor / Fortepan
A magyar küldöttség első csoportjának indulása Münchenbe, a XX. nyári olimpiai játékokra 1972. augusztus 19-én. Az őket a ferihegyi repülőtéren bucsúztató párt- és állami vezetők: balról a második Pullai Árpád, a harmadik dr. Ajtai Miklós, a hatodik Csanády György.
A 20-as évek Levente-törvénye által a fiatalok számára előírt heti kötelező testedzés sok sporttehetséget hozott felszínre. Ez is kellett ahhoz, hogy megszülethessen a magyar sportolók első kiemelkedő összeredménye az 1936-os berlini olimpián, ahol a magyar csapat 10 arany, 1 ezüst és 5 bronzéremmel a harmadik helyen végzett az éremtáblázaton. A II. világháború és az azt követő időszak nehézségei ellenére a magyar sport újra felemelkedett, és az 1948-as londoni olimpián 10 aranyérmet nyertünk. A hidegháború alatt az élsportolók ugyan kiváltságos helyzetben voltak, de többen közülük mégsem tértek haza az 1956-os melbourne-i olimpia után. Szabó Lajos sport- és fotótörténész, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum korábbi igazgatójának írása.

A modern olimpiák történetének magyar vonatkozásait már az alapítástól figyelemmel kísérhetjük, de 1896 előtti képek eddig még nem kerültek elő. Mostani válogatásunk első képe 1906-ban készült az athéni Márványstadionban, ahol tíz évvel korábban az első olimpiát rendezték, és ahol a magyar csapatról ismert ikonikus kép is készült. Ez a fotó a tíz évvel későbbi „nemhivatalos” olimpiát mutatja, amikor a magyar csapat két győzelmet aratott, melyből az egyik – Stantics György gyalogló bajnoksága – ezen a helyen született.

Széman György / Fortepan A „pánhellén” vagy időközi olimpiai játékok az athéni Panathinaiko stadionban 1906-ban.

A következő olimpiai vonatkozású kép a Francia Nemzeti Könyvtárból származik, és Bárány István 1929-es Grand Prix győzelmekor született. Bárány ugyanebben az uszodában már szerepelt 1924-ben, 1928-ban Amszterdamban pedig ezüstérmes lett, Európában először úszva a 100 métert egy percen belül.

Francia Nemzeti Könyvtár / Fortepan Bárány István olimpiai ezüst- és bronzérmes, Európa-bajnok úszó, a párizsi Grand Prix győztese a párizsi Les Tourelles uszodában 1929-ben.

A magyar csapat először 1936-ban, a berlini olimpián ért el kiemelkedő nemzetközi összesített eredményt, amikor először lett az éremtáblázat harmadik helyezettje, 10 arany, 1 ezüst és 5 bronzéremmel. Elek Ilona és Csák Ibolya révén megszülettek az első női aranyak is. Csák Ibolya hármas holtverseny után, „újraugrással” nyerte meg a magasugrást angol és német ellenfelei előtt. Csik, Csák, Lőrincz harsogták a lapok, amikor egy napon három arany is született. Csik Ferenc úszásban Hajós győzelmét ismételte meg a 100 méteres távon, Lőrincz egyike volt a csúcsra jutó birkózóinknak.

Bojár Sándor / Fortepan Elek Ilona kétszeres olimpiai bajnok, hatszoros világbajnok tőrvívó, a magyar sport egyik első női olimpiai aranyérmese és André Gardère olimpiai és világbajnoki ezüstérmes francia vívó 1941-ben.
Erky-Nagy Tibor / Fortepan Mándi Imre ötszörös magyar bajnok, berlini olimpikon ökölvívó 1935-ös fotója.

Ez volt az az olimpia, ahová az IBUSZ már nagy számban utaztatott érdeklődő magyar turistákat is. Berlinhez kötődik a németek máig megmaradt innovációja, az olimpiai fáklyastaféta. Hazánkat ez ekkor és majd 1972-ben érinti, amikoris az Olümpiából Münchenbe vezető útvonal egy-egy szakaszán futhattak a lánggal a kiválasztott sportolóink.

Bojár Sándor / Fortepan Ünnepség a Hősök terén a Berlinbe tartó olimpiai fáklya megérkezésekor 1936. július 28-án. Középen fehér szerelésben Barsi László magyar futóbajnok, akitől gróf Takách-Tolvay József, a MASz társelnöke vette át a fáklyát. Tőle jobbra sötét öltönyben Liber Endre alpolgármester.
Lőrincze Judit / Fortepan A XI. nyári olimpiai játékok női magasugrásának eredményhirdetése alatt (1. Csák Ibolya, Magyarország) a berlini Olimpiai Stadionban 1936-ban.
Vass Károly / Fortepan A Waldbühne bejárata előtt a XI. nyári olimpiai játékok alatt Berlinben 1936-ban.

Berlinben bemutató sportágként először rendeztek vitorlázórepülő versenyeket olimpián. Ennek keretében a magyar Rotter Lajos a Berlin–Kiel távon, egy előre bejelentett útvonalon – saját tervezésű és építésű gépén – világcsúcs repülést teljesített. A szkeptikus németek azt mondták a Nemerére, hogy fel sem tud majd szállni, ehhez képest világcsúcs idővel ért Kielbe. Csalódást jelentett a magyarok számára, hogy teljesítményét nem értékelték olimpiai éremmel, annak ellenére, hogy egy aranyérmet kiadtak repülésben. A Nemzetközi Repülő Szövetség a következő évben a világon elsőként díjazta aranygyűrűvel Rottert.

Vojnich Pál / Fortepan Rotter Lajos saját tervezésű „Nemere” típusú vitorlázó repülőgépe Érden 1941-ben, amivel megnyerte a Berlini Olimpia bemutató versenyét 1936-ban.

A berlini és a későbbi sikerekhez nagyban hozzájárult a Trianon után meghozott és 1924-ben életbe lépett Testnevelési, későbbi nevén Levente-törvény is. Ez vezette be a katonai előképzés érdekében a 12 és 21 éves kor közötti férfi lakosság számára a heti rendszerességű kötelező testedzést. Ez a lépés szélesre nyitotta a magyar sport bázisát, és olyan tehetséges fiatalok is versenyezhettek, akik korábban nem léphettek volna pályára. A szerényebb anyagi körülmények közül kiemelkedő bajnokok elismerése többnyire egy-egy nyugdíjas állami állás vagy egy trafik, esetleg kocsmaengedély volt.

Lissák Tivadar / Fortepan 1942
Hózer Benjamin / Fortepan A válogatott focista Sóvári Kálmán Sport Kocsmája (Sashalmi Sörkert) a XVI. kerületi Sashalmi sétány és Margit utca sarkán 1940-ben.

A berlini sikereket követő háborús időszak óriási veszteséget okozott a sportnak is. Számtalan aktív és egykori bajnok és sportember vált a háború és a holokauszt áldozatává. A közhiedelemmel ellentétben az olimpiai érmek nem jelentettek automatikus mentességet a zsidótörvények alól. A pályák, a felszerelés romokban, az egyesületi munka megszűnt, nem sokan hittek a magyar sport újjászületésében.

Kovács Márton Ernő / Fortepan Keleti Ágnes későbbi ötszörös olimpiai bajnok tornász, a nemzet sportolója a Vasas Sportcentrumban 1949-ben.

Mindezek ellenére a háborús sokk után hamar magára talált a magyar sport. Tatán létrehozták a központi edzőtábort, ahol az egyik legfontosabb feladat volt a legyengült sportolók feltáplálása, az erőnlét visszaszerzése. 1948-ban Londonban túlteljesítettük a berlini sikereket, ismét 10 aranyat, de már 5 ezüst és 13 bronzérmet nyertek sportolóink. Itt indult Papp Laci páratlan győzelmi sorozata, Csík Tiborral ketten nyertek Magyarországnak ökölvívó aranyat, a harmadik, budapesti születésű Torma csehszlovák színekben érte el ugyanezt.

Kovács Márton Ernő / Fortepan Papp László későbbi háromszoros olimpiai bajnok, profi Európa-bajnok ökölvívó a XIII. kerületi Lehel és Dévai utcák sarkán lévő autószerelő műhely előtt 1949-ben.
Morvay Kinga / Fortepan Csík Tibor olimpiai bajnok ökölvívó 1948-ban.

A sportsikerek – politikai rendszertől függetlenül – mindig fontosak voltak az aktuális kormányzatnak. Így volt ez a Horthy-korszakban, amikor megszületett a sportnemzet kifejezés, és így volt Rákosiék idejében is. Természetes volt, hogy 1948-ban a Keleti pályaudvar előtt, a koalíciós kormány belügyminisztere várta és köszöntötte a hazatérő csapatot. A Dózsa György úton – amelynek egy kiszélesített területét 1953 és 1956 között Sztálin térnek neveztek – a május 1-jei felvonulói közül sohasem hiányozhattak a világra szóló sikeretek elérő sportolóink sem.

Fortepan / Album059 Vas Zoltán, a tervhivatal vezetője, Marosán György könnyűipari miniszter és Kádár János belügyminiszter a Keleti pályaudvarra érkezett londoni olimpikonok ünnepélyes fogadtatásán 1948-ban.
Kovács Márton Ernő / Fortepan Május 1-i felvonulók az Andrássy úton, a Kodály köröndnél 1949-ben. A 2. sorban balról az első Tumpek György Európa-bajnok úszó, a 3. sorban balról az első Bozsi Mihály olimpiai bajnok vizilabdázó, a harmadik Goór István vizilabdázó, a negyedik rövid ujjú ingben Laky Károly vizilabdázó, később vízilabda kapitány.

Ekkor – a hidegháború miatt lezárt határok idején – az élsportolók kiváltsága lett az utazás. A felügyelő kisérőkkel és az otthon „túszul ejtett” családtagokkal sakkban tartott versenyzők páratlan sikereket értek el. Az utazással együtt járt a csempészés, ami esetenként egyfajta nemhivatalos keresetkiegészítés volt, de ez csak fokozta a kiszolgáltatottságot. Itthon is kiemelt ellátás járt az edzőtáborokban vagy élelmiszercsomagok, később kalóriapénz formájában.

Kovács Márton Ernő / Fortepan A Vasas élsportolói szavaznak a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium egyik tantermében az 1949. májusi országgyűlési választásokon. Az előtérben szavaz Brandi Jenő olimpiai bajnok vízilabdázó, mögötte szemüveggel Jeney László olimpiai bajnok vízilabda kapus, középen áll Kárpáti Rudolf, olimpiai bajnok vívó, mögötte a kopaszodó férfi Németh Imre olimpiai bajnok kalapácsvető, csípőre tett kézzel Garay Sándor atléta, mögötte Réti Sándor tornász.
Horváth Lajos / Fortepan Farkas Mihály, Rákosi Mátyás és Hegyi Gyula sportolók között Tatán 1952-ben. Farkas mögött két olimpiai bajnok, Gerevich Aladár kardvívó és Németh Imre kalapácsvető.

1952-ben Helsinkiben ismét az éremtáblázat harmadik helyére értek fel a magyar sportolók, ezúttal 16 arany, 10 ezüst és 16 bronzéremmel. Az Aranycsapat itt kapta a nevét. Érdekesség, hogy – állítólag – Sztálin köszönetet mondott Rákosinak a magyar labdarúgók győzelméért. (A magyarok azt a jugoszláv csapatot verték meg a döntőben, amelyik korábban legyőzte a szovjeteket, egyes adatok alapján a veszteseket büntetés várta otthon.)

Kovács József / Fortepan A magyar válogatott a döntő után (Magyarország–Jugoszlávia 2:0) a XV. nyári olimpiai játékokon a helsinki Olimpiai Stadionban 1952-ben. Lantos, Bozsik, Czibor, Palotás, Lóránt, Zakariás, Grosics, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Buzánszky.
Sárosi Imre / Fortepan A győztes 4×100 m-es női gyorsúszó váltó tagjai Helsinkiben: Novák Ilona, Szőke Kató, Novák Éva és Temes Judit.
Sárosi Imre / Fortepan A kijelzőtáblán a 200 méteres női mellúszás eredménye a helsinki döntőben 1952-ben.
Bojár Sándor / Fortepan Littomeritzky Mária és Székely Éva olimpiai bajnok úszónők Helsinkiben 1952-ben.

Helsinkiben szerepeltek először a Szovjetunió sportolói az olimpiákon. Részvételük egyik feltétele volt, hogy a nyugatiaktól külön, másik helyszínen szállásolják el őket, természetesen a szocialista tábor más országaiból érkezettekkel együtt. Ez és a nagy éberség sem akadályozhatta meg, hogy titokban kicsempésszék a faluból Novák Évát, akit a belga követségen hivatalosan összeadtak szerelmével, Pierre Gerard sportújságíróval, majd ugyanúgy titokban visszacsempészték az otaniemi táborba. Női úszóink − egy kivételével − valamennyi számot megnyerték. Novák Éva egy arannyal és két ezüsttel tért haza, és csak Budapesten fedte fel a házasságot és kérvényezte a családegyesítést. 1956-ban már belga színekben vett részt a következő olimpián. A magyar pillangókisasszony, Székely Éva a mellúszók között 200 métert pillangózva megteremtette az új úszásnemet. A háború idején bujkálni kényszerült, majd Londonban a versenyek előtt megsérült Keleti Ágnes is itt kezdett az éremhalmozásba.

Bojár Sándor / Fortepan Németh Imre kalapácsvető, Emil Zátopek csehszlovák háromszoros olimpiai bajnok futó, Alexandra Csudina szovjet atlétanő az otaniemi táborban a Helsinkiben megrendezett XV. nyári olimpiai játékok idején 1952-ben.
Bojár Sándor / Fortepan Az olimpiai bajnok vizilabda csapat Helsinkiben: előtérben Kárpáti György, Szívós István, állnak Gyarmati Dezső, Vizvári György, Bolvári Antal, Jeney László, Markovits Kálmán.

A sikereken felbuzdulva végre megépült a Népstadion is, és Rákosiék hivatalosan is megpályázták az 1960-as olimpia rendezését. 1955-ben azonban szembesültek a realitással. Sokak szerint az első hibát a stadionavatón követték el. Az ünnepségre meghívott Avery Brundage-ot, a NOB akkori elnökét nem engedték be a kormánypáholyba, a tűző napra, a díszpáholy fölé, a diplomaták és újságírók mellé ültették. A keleti blokkban még sokáig nem rendezhettek olimpiát. Egyébként is, elsőként Moszkvában kellett!

Kovács József / Fortepan A Népstadion megnyitó ünnepsége 1953. augusztus 20-án.

Minden esélye megvolt, hogy a magyarok 1956-ban Melbourne-ben Helsinkit is túlszárnyalják, ám a történelem másként akarta. Pesten ropogtak a fegyverek, amikor nagy nehezen elindulhatott a csapat. A Margitszigetről buszokkal a komáromi hídig, vonattal Prágába, majd repülőkkel egy hét alatt érkeztek meg Ausztráliába. A csapat egy része a budapesti harcok miatt a formaruháiért sem tudott hazamenni, nekik a helyszínen vásárolt ausztrál konfekció jutott a felvonulásra. A hosszú utazástól fáradt, edzetlen és az itthon maradtakért aggódó, rémhírektől zaklatott csapat teljesítménye elmaradt a várttól, de így is nagyszerűen szerepeltek. Az olimpia után azonban a sportolók és a kísérők egy része nem tért haza a bizonytalanba. Egyik volt közülük Gyenge Valéria úszó, akiből Torontóban vált ismert fotós.

Sárosi Imre / Fortepan A Prágán, Bécsen keresztül Melbournebe, a XVI. nyári olimpiai játékokra induló küldöttség búcsúsztatása a budaörsi vasútállomáson 1956-ban.
Sárosi Imre / Fortepan A XVI. nyári olimpiai játékokra utazók csoportja 1956-ban. Balra Szívós István olimpiai aranyérmes vízilabdázó.
Sárosi Imre / Fortepan A XVI. nyári olimpiai játékok megnyitóünnepsége a melbourne-i Cricket Ground stadionban 1956-ban.

1960-ban Rómából már a Magyar Televízió is közvetítette a versenyeket, Tokióból pedig már műholdon jött az adás. A magyar sport erejét mutatja, hogy 1964-ben Tokióban és 1968-ban Mexikóban már újra tíz aranynál tartott a csapat.

Rádió és Televízió Újság / Valkó Tibor / Fortepan Gyökér András mérnök az MTV központi kapcsolótermében 1964-ben.
Erdei Katalin / Fortepan Makray Katalin Tokióban olimpiai ezüstérmes tornásznő a Nemzeti Sportcsarnokban (később Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok) 1969-ben. A háttérben jobbról a második Biszku Béla. Jobbra Hemző Károly fotóművész.
Magyar Hírek folyóirat / Fortepan Pézsa Tibor olimpiai bajnok kardvívó, a Tokióban megrendezett 1964. évi XVIII. nyári olimpiai játékok egyéni versenyének győztese egy 1965-ös fényképen.

1972-ben egy tisztviselő hanyagsága miatt csaknem lemaradtunk a müncheni olimpiáról, az utolsó pillanatban, autóval vitték ki a nevezéseket. A politikai vezetők természetesen a repülőtéren búcsúztatták a csapatot. Számos népszerű bajnok érkezett itt a csúcsra, Balczó, Földi, Fenyvesi, a századik bajnokságot nyerő Hegedűs vagy Gedó, akit a szorító sarkából Papp Laci látott el tanácsokkal. De voltak, akiknek nem úgy sikerült, mint ahogy várták: Gyarmati Andrea és Hargitay András egyébként kiemelkedő sportteljesítményt tükröző bronzát akkor szomorúan fogadták.

Péterffy István / Fortepan Motorosok a Münchenbe, a nyári olimpiai játékok helyszínére tartó olimpiai lánggal a 4-es főúton Monorierdőnél 1972-ben.
Bojár Sándor / Fortepan A magyar küldöttség első csoportjának indulása a ferihegyi repülőtérről Münchenbe, a XX. nyári olimpiai játékokra 1972. augusztus 19-én.
Urbán Tamás / Fortepan Balra Dr. Hargitay András Münchenben olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó, állatorvos a Budapesti Állatkórházban 1982-ben.

Ezeknek a sikereknek egy része bizonyosan nem születik meg, ha az olimpiai faluban az izraeli csapat elleni palesztin támadás és a túszmentő akció miatt félbeszakad az olimpia. A 11 sportember halála után úgy tűnt, hogy az olimpiának is vége, de egy nap gyászszünet után folytatódtak a versenyek, mert „A játékoknak folytatódni kell” – mondta Avery Brundage leköszönő NOB-elnök. A terrorveszély azóta sem szűnt meg, sőt napjainkban Párizsban talán nagyobb, mint valaha.

Mezey András / Fortepan A túszdráma helyszíne, az olimpiai falu az Olimpiatoronyból nézve Münchenben egy 1974-es fotón.

A játékok pedig folytatódtak, számtalan siker született azóta is, és reméljük a jövőben is fog. Bízunk benne, hogy sportolóink megtartják az éremtáblázatban előkelő helyüket, gyakran megelőzve olyan nagy sportnemzeteket is mint Japán, Ausztrália, Svédország, Finnország, Dél-Korea vagy Hollandia úgy, hogy mi még egyszer sem voltunk a játékok házigazdái.

Urbán Tamás / Fortepan Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszónő 1993-ban.

Írta: Szabó Lajos | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/olimpiak

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik