Nem lehetett körömrágós estéje a választás napján. A második legjobb eredményt érte el Budapesten, a szavazatok közel hetven százalékát szerezte meg.
Azért izgultam, a választás napján nehéz nyugodtnak maradni.
Karácsony Gergely felírja egy szalvétára a választás napján, hogy mit vár. Csinált valami hasonlót?
Egy kollégámmal fogadtunk, és én jóval rosszabb eredményre számítottam. Pusztán azért, mert az ember hajlamos azt hinni, hogy egy buborékban mozog, és leginkább a jó visszajelzések jutnak el hozzá.
Minek köszönhető ez a nagyarányú győzelem? Ilyen gyenge volt az ellenfél, vagy ilyen jól mennek a dolgok a II. kerületben?
Őszintén hiszem, hogy egy nagyarányú győzelem soha nem az ellenfélen múlik. Sokkal inkább azon, hogy odafigyelünk a helyiekre, meghallgatjuk őket, gondoskodunk róluk. Öt év alatt egy elérhető önkormányzatot sikerült létrehozni, mely ténylegesen az itt élők problémáival, gondjaival, fejlesztési igényeivel foglalkozik, és nem pártpolitikai csatározásokra vesztegeti az idejét.
A fideszes Dombi Rudolf Facebook-oldalán nem láttam nyomát annak, hogy gratulált volna önnek. Személyesen vagy telefonon megtette?
Nem.
Talán azért neheztel, mert ön fideszes szavazókat is elcsábított. A Fidesz-KDNP listájára az EP-választáson 2500 vokssal több érkezett, mint amennyit Dombi kapott. Hogy lehet MSZP-s politikusként fideszes szavazatokat begyűjteni?
Sok olyan visszajelzést kaptam, hogy „fideszes vagyok, de önre szavazok”. Ezek nagyon jólestek. Azt gondolom, ez egyszerűen azért van, mert a kerület működtetésénél nem azt nézzük, hogy ki jobboldali, ki baloldali, ki ellenzéki, ki kormánypárti, hanem hogyha valakinek van egy problémája, javaslata, akkor meghallgatjuk és megoldjuk. Nem visszük be a pártpolitikát az önkormányzatba. Úgy látszik, ezt érzékelik és értékelik az itt élők. Nyilván van egy értékrend, amely mentén működünk, de az országos vagy akár a budapesti politikai csatározásoktól igyekszünk magunkat távol tartani, mert az önkormányzati politikában szerintem ennek egyszerűen nincs helye.
Gyakran remélik politikusok, hogy majd önkormányzati szintről nagy kaliberű országos politikusokká növik ki magukat, de a rendszerváltás óta erre nem sok példát láttunk. Az önkormányzati politizálás más gondolkodásmódot, más feladatmegoldási képességet igényel.
„Csak így tovább, Buda!” felirat volt olvasható a választási plakátjain. Ez azért önbizalomról árulkodik.
Szerintem én vagyok az egyetlen jelölt, akinek nem tetszett a saját kampányszlogenje. Én a „kerületből otthon” típusú szlogeneket jobban szerettem. A „Csak így tovább, Buda!” persze nem rám vonatkozott, hanem arra a szemléletre, arra a fejlődésre és közösségépítésre, ami elindult.
Nem ön dönt arról, hogy mi legyen a plakátjain?
Én döntök, de hallgatok a kollégáimra is, és adott esetben meg is győznek. Nem azt mondom, hogy nem értettem egyet ezzel az üzenettel, de utólag egy kicsit nekem is furcsának tűnik.
Az eredmények tükrében azt nehéz lenne vitatni, hogy bejött. Biztos van azért olyasmi, amivel az elmúlt öt évből nem elégedett vagy másképp csinálná.
Egy polgármester a köztisztasággal és az utak állapotával soha nem lehet elégedett. A közösségi költségvetés eredményeivel kapcsolatban is van hiányérzetem. A beérkezett javaslatok persze elkészültek, de miközben a programjainkkal, a fogadóórákkal, a helytörténeti sétákkal helyiek százait érjük el, addig a részvételi költségvetés felhasználására nagyon kevés ötlet érkezik. Ezen javítanunk kell.
Dombi Rudolf látványpolitizálással vádolta. Polgármesterként szódát osztani a hőségben, és erről fotót feltölteni a Facebookra látványpolitizálás?
Látványpolitizálásnak azt tartom, hogy az ellenfelemet megvádolom látványpolitizálással, majd bemutatom, hogy hol ebédeltem, illetve hogyan végzem a saját lakásom felújítását.
Dombi ezt tette?
Ha az ember ránéz a felújított Széna térre, a kizöldült Margit körútra, a megújult Kapás utcára, a 13 ezer négyzetméteres közösségi ligetre vagy a közösségi egyeztetés során létrejött szabadidőparkra, esetleg a pártirodából lett orvosi rendelőre – ezek valóban szép látványt nyújtanak, de ennél többet jelentenek: egyig valódi eredmények. Amikor több budai polgárral közösen kitisztítok egy csatornát, akkor azt egyrészt azért teszem, hogy közöttük legyek, mert egy polgármester a legjobb visszajelzéseket nem a Facebookon kapja, hanem személyesen. Ráadásul egy ilyen eseményen a helyiek tényleg azt látják, hogy az önkormányzat értük van, és az önkormányzat elérhető. És azért vezetek sétákat, mert ez egyben a hobbim is, élvezem. Ami a szódaosztást illeti: ezzel felhívtuk a kerületi vendéglátósokat, hogy csatlakozzanak a „hűsítő Buda” programhoz, és ha valaki betér hozzájuk, adjanak neki egy pohár vizet. Ezeket így lehet elérni – lássák, hogy az önkormányzat is tesz, nem csak kér.
A foci-Eb-ről viszont nem posztol. Ezzel komoly kisebbségbe került a politikusok között, akiknek elárasztották a falát a válogatottal kapcsolatos bejegyzések.
Ezzel kapcsolatban két elvem van. Egyrészt egy politikus evésről ne posztoljon. Minden egyes ilyen képre kapott lájk után be kellene fizetniük egy forintot a Gyermekétkeztetési Alapítványnak. Elképesztően visszatetszőnek tartom, amikor egy politikus kirakja a lángosos, pacalos, gulyásos képet. A sporttal kapcsolatban pedig az az elvem: önmagában az, hogy kiírom, hogy hajrá magyarok, vagy szép volt Kevin, senkit nem visz előre. Viszont felállítottunk a Fény utcai piacon egy hatalmas kivetítőt, és közösségi meccsnézéseket szervezünk. Számomra evidens, hogy a magyar válogatottnak drukkolnak a magyarok.
Az önkormányzat 300 millió forintot vett ki a II. kerület kasszájából, hogy a fővárosi önkormányzat helyett finanszírozza a Szilágyi Erzsébet fasor útburkolatának felújítását, mely egyébként a szomszédos XII. kerület területén található. Miért volt ez fontos? Benyújtotta a számlát a fővárosnak? Mert korábban ezt ígérte.
Rengeteg II. kerületi használja a Szilágyi Erzsébet fasort, és messze ez volt a legrosszabb állapotban lévő út, amin buszok, mentőautók, autósok ezrei járnak. A legkritikusabb részeket megcsináltuk, mert tarthatatlan volt az állapota. Azt ígértük 2019-ben, hogy nem mutogattunk másra, nem mondjuk azt, hogy ez nem a mi dolgunk. Nyilván kirakhattuk volna azt a táblát is, hogy követeljük, hogy újítsák fel a Szilágyi Erzsébet fasort, csak ez nem vezetett volna eredményre.
És a számlát benyújtották a fővárosnak?
