Az idén januártól országosan bevezették a kötelező visszaváltási rendszert, vagyis a DRS-t (Deposit Refund System). A betétdíjas termékek körébe a belföldön forgalomba hozott 0,1 – 3 literes űrtartalmú italcsomagolások – műanyag és üvegpalackok, fém italos dobozok – tartoznak. A rendelkezés nyomán a 400 négyzetméternél nagyobb eladótérrel rendelkező, élelmiszert forgalmazó üzleteknek kötelező lesz visszaváltó automatát üzemeltetni, országosan mintegy 5–6 ezer darab automata telepítése várható. A kisebb üzletekben a tervek szerint a kézi visszavételt is lehetővé teszik majd.
A DRS-rendszer működtetését és a visszaváltó automatákat a Mol Nyrt. leányvállalata, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t biztosítja, annak nyomán, hogy tavaly a magyar állam 35 évre koncesszióba adta a hazai hulladékpiac nagy részét az olajvállalat számára.
Jelen állás szerint a nagyobb boltokban már megkezdődött a begyűjtéséhez szükséges visszaváltó automaták telepítése, ezek azonban egyelőre üresek.
mivel az élelmiszer-gyártók féléves felkészülési időszakot kaptak arra, hogy a megfelelő kóddal és logóval lássák el a visszaváltandó csomagolásokat. A tervek szerint áprilisban érkeznek az üzletekbe az újonnan gyártott betétdíjas palackok, júliustól pedig kötelezően csak ilyenekben lehet kiszállítani az árut. Az új italcsomagolások megvásárlásakor a termék árán felül 50 forint visszaváltási díjat kell megfizetnie a fogyasztóknak. Ezt utalvány formájában visszakaphatják, amennyiben épségben visszaviszik a palackot a visszaváltó helyre.
A termékek nem 50 forinttal drágulnak majd
A fogyasztók által közvetlenül érzékelhető betétdíjat elvileg nem költségalapon határozták meg. Ezzel az üzemeltető arra igyekszik motiválni a vevőket, hogy visszavigyék a palackokat, dobozokat, üvegeket.
A köztudatban az terjedt el, hogy a termékekért 50 forintot kell pluszban megfizetni, amit aztán visszakapunk. Ez azonban nem a teljes igazság. Az italcsomagolásokat használó gyártócégeknek csatlakozási díjat kell fizetniük a jelenlegi szabályok szerint 5 éven keresztül, ebből finanszírozza majd a MOHU utólag a visszaváltó-automaták összességében több mint 50 milliárd forintos értékű beszerzését. Ez a díj csomagolóeszköz-típustól függően darabonként 1-8 forintos pluszköltséget ró a gyártókra – kalkulált a 24.hu-nak Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) szakmai titkára.
Ezen felül a gyártóknak meg kell fizetniük a szolgáltatási díjat, amelyből a MOHU a hulladékgyűjtést-, válogatást- és hasznosítást finanszírozza. Ez a díj fillérre megegyezik a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) díjjal, amelyet a kötelező visszaváltási rendszerben nem érintett vállalatok is megfizetnek. Ez az összeg darabonként 10-20 forint között lehet majd, attól függően, milyen a csomagolás típusa. Ezeket az 50 forintos betétdíjon felüli tételeket a gyártók előbb-utóbb beépítik a termékek árába, amennyiben a kiskereskedők elfogadják ezt, de legalábbis törekedni fognak erre – fűzte hozzá.
A DRS-rendszer költségeit úgy tudjuk megbecsülni, hogy a kibocsátott csomagolási hulladékok mennyiségét felszorozzuk a rendeletben meghatározott csatlakozási és szolgáltatási díjak összegével. A nyilvános adatok szerint ez körülbelül 25 milliárd forint lesz egész évre. Viszonyítási alapként: a visszaváltási díj bevezetése előtt ugyanezen csomagolásokra befizetendő környezetvédelmi termékdíj körülbelül 6 milliárd forint volt.
– figyelmeztette lapunkat Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) ügyvezető igazgatója.
Mindezen túl is vannak gyártói pluszköltségek
A gyártóknak kell előre megfinanszírozni a palackonként 50 forintos betétdíjat is a rendszer indulásánál. Egyelőre azonban nem tudni, hogy a koncessziós társaság hogyan tervezi majd kezelni ezeket a díjakat, ugyanis a rendszer várhatóan több hónapos felfutási időszakában sokan bent fogják hagyni a betétdíjakat (például nem viszik vissza a betétdíjas üveget, hanem kidobják), így abból képződhet egy számottevő összeg. A gyártók számára nem mindegy, hogy ennek mi lesz a sorsa – ismertette a FÉSZ-elnök.
A DRS-ben érintett vállalkozások számára adminisztratív költségek és bonyolult feladatok is keletkeznek. Az összes DRS alá bevonásra kerülő termékük esetében új vonalkódra van szükségük, amihez a legtöbb esetben új csomagolást kell tervezniük. Az új vonalkódot meg kell igényelni, amit az új csomagolásra kell illeszteni, ezt próbagyártás után pedig majd be kell vezetni. Itt számos tervezési feladat van sok olyan költséggel, aminek egy részét, az élőmunkaigényt nehéz pontosan számszerűsíteni,
További költség, hogy a régi csomagolóanyagokat úgy kell kifuttatni, hogy ne maradjon selejt, a lehető legpontosabban kell megtervezni az átállást az új vonalkódú csomagolásokra. Az új csomagolásokból ráadásul mintát kell regisztráltatni a koncessziós társaságnál, ami szintén további feladat, és költség is.
A magyar rendszer ráadásul komplexebb a más uniós tagállami rendszerekhez képest, nálunk például a legkülönfélébb boros, szeszes palackokat is be kell regisztrálni, ami a különleges üvegformák miatt bonyolult feladat mind gyártói, mind koncessziós részről.
A palackokhoz kapcsolódó tőkeköltségeket várhatóan sok gyártó forgóeszközhitelből fogja fedezni, így a hitelköltségek is megfejelik majd a pluszdíjakat – mutatott rá Nagy Miklós, a teljes költségemelkedésre ugyanakkor nem kívánt becslést adni.
Még a kereskedőknek is kijut a pluszköltségből
A MOHU egységesen határozta meg a visszaváltási rendszert üzemeltetők – vagyis a kereskedők – számára fizetett úgynevezett kezelési díjat. Ennek összege,
- gépi üzemeltetési hely esetén: 7,5 forint + áfa / palack,
- kézi visszaváltási hely esetén: 5 forint + áfa / palack.
Ennek alapján a koncessziós társaság darabdíjat fog fizetni az üzemeltetőknek minden visszavett palack után, hogy az automaták üzemeltetési költségéhez hozzájáruljon. Hiszen az automata egyebek közt helyet igényel, áramot fogyaszt, a bolti dolgozóknak foglalkozniuk kell azzal, hogy a megtelt tartályokat, zsákokat rendszeresen cseréljék, a gépet és környezetét takarítsák, továbbá legyen papír a gépben, működjön a nyomtatás.
Az ellentételezésére kínált palackonkénti 7,5 forintot azonban a kereskedelmi érdekképviseletek az egyeztetések során kevesellték, mert úgy számoltak, hogy az üzemeltetés bekerülési költsége ennek a dupláját teheti ki. Lényegében kevesebbet fognak kapni a MOHU-tól a gépek gondozásáért, mint amennyit szerettek volna.
vagyis a pluszköltségeket valamilyen módon érvényesítsék a fogyasztói árakban is – jelentette ki Nagy Miklós.
A kézi visszaváltás kapcsán jelenleg is egyeztetéseket folytat a Mol-leánycéggel a Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség (MNKSZ). Ennek lényege, hogy a 400 négyzetméternél kisebb boltok nem kötelezettek automaták telepítésére, ugyanakkor a tervek alapján országosan több ezer olyan pont jöhet létre, amelyekben – a régi üvegvisszaváltási rendszerhez hasonlóan – manuálisan gyűjtik be az italcsomagolást. A gyártóknak és elvben az uniós vállalások nyomán a MOHU-nak érdeke, hogy a fogyasztók a lehető legközelebbi pontra vihessék vissza a sértetlen palackokat.
Jelenleg az MNKSZ „alkudozik” a MOHU-val, hogy a kereskedelmi KKV-k egy szakmailag is vállalható feltételrendszer mentén végezhessék a manuális visszagyűjtést. Úgy gondoljuk, hogy a MOHU által kőbe vésett 5 forint/palackos kezelési díj nem korrekt összeg ahhoz, hogy egy kisboltos is vállalni tudja a manuális visszaváltással járó terheket – mondta Neubauer Katalin, főtitkár.
A szervezetnél úgy számolnak, hogy a kézi visszaváltás működtetése a gépinél is drágább lehet. Szükséges lesz plusz munkaerőt alkalmazni, és higiéniai szempontból is igen nehéz feladat, hogy az italpalackokat az élelmiszer-biztonsági szabványoknak megfelelően kezeljék. Ezért az MNKSZ azt kéri a MOHU-tól, hogy a manuális rendszer esetén a kezelési díjat legalább 10 forint/palackra emelje. Úgy látják, hogyha ez nem történik meg, akkor a tevékenység jövedelmezősége teljesen mínuszos lesz, így
Máris megkezdődtek az áremelések?
A minden nem visszaváltós csomagolószer/csomagolás után fizetendő EPR-díj bevallása után már tavaly októbertől fizetési kötelezettsége keletkezett az élelmiszergyártóknak. Papíron tehát ezeknek a költségeknek már fokozatosan be kellene épülniük a fogyasztói árakba. Mint korábban megírtuk, az EPR-rendszer éves szinten 200 milliárd forintnyi többletköltséget jelenthet a magyar vállalatoknak, a CSAOSZ becslése szerint. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) számításai szerint nemzetgazdasági szinten 0,6 százalékos inflációs többlet adódik, amennyiben az EPR díjakat rászámolják a kiskereskedelmi árakra. A CSAOSZ szerint csak az élelmiszer-kategóriában évi 3-5 százalékos drágulással járhat a rendszer. És ebben még benne sincs a DRS, vagyis visszaváltási rendszer összes terhe.
Vörös Attila szerint a 2023 második felétől minden élelmiszergyártó által fizetendő EPR-hez képest már azt mondhatjuk, hogy nem is akkora többletköltség a DRS-rendszer üzemeltetése. A 2023 júliustól december végéig tartó időszakban ugyanis EPR-t fizettek azok a gyártók is, akik DRS alá tartozó terméket hoztak forgalomba.
A nagy költségemelkedés pontosan itt jelent meg.
A hirtelen nagy mértékben, többszörösére nőtt költségeket a gyártók a versenyszabályok betartása mellett gazdasági pozíciójuk, piaci erejük és a saját termékük márkaereje szerint igyekeznek kezelni. Logikus lenne, hogy a rendelet szerinti új, magas díjakat a gyártók beépítik az átadási árakba, azonban ez nem működik ilyen egyszerűen a magyarországi gazdasági körülmények között. Nem lehet általánosítani milyen mértékben tudják beépíteni a díjakat és milyen mértékben kényszerülnek „lenyelni” a nagyobb díjakat – összegzett a FÉSZ vezetője.
Annyira visszaesett a hazai vásárlóerő, hogy az idén nem voltak jellemzők áremelések. A tavalyi volumencsökkenések miatt olyan nagy volt a veszteség az élelmiszeripar oldaláról is, hogy a szereplők az EPR-díj kapcsán nem tudtak árakat emelni, mivel ez további volumencsökkenést hozott volna – állítja Neubauer Katalin.
Szavait alátámasztja, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 2023 vége óta jelentősen mérséklődött az élelmiszer-infláció. Ám az egyes kategóriákat nézve még mindig voltak jelentős áremelkedések. Ha csak az alkoholmentes üdítőitalokat nézzük, a drágulás mértéke
- tavaly decemberben 16,1 százalék,
- az idén januárban 14,6 százalék,
- februárban 12,7 százalék volt.
Állítják: átláthatatlan a rendszer
A FÉSZ már korábban is bírálta MOL MOHU által koncesszióba vett új hulladékgazdálkodási rendszert, elsősorban azért, mert számításaik szerint a többi uniós országban megszokottnál jóval drágábban működtetik. A MOHU egy tőzsdei nagyvállalat által alapított profitorientált cég, miközben az EU-ban bevett – 2023 júliusáig hazánkban is alkalmazott – gyakorlatok szerint a hulladékgazdálkodás ki- és befizetéseit irányító szervezetek általában állami vagy non-profit társaságok. (A Mol a tavalyi indulás óta 13 milliárd forintnyi adózás előtti profitot realizált ebben az üzletágban.)
A szövetség szerint olyan mértékű a túlárazás, hogy amennyiben a haszonanyag-eladás a korábbi szisztéma szerint menne, akkor az idei évre becsült 240 milliárd helyett akár a korábban évente befizetett termékdíjakkal egyenértékű összegből – valamivel több mint 40 milliárd forintból – fedezni lehetne az egész EPR-rendszer üzemeltetését. Jelenleg viszont a cégek nyereségének több mint felét elviheti az EPR.
Vörös Attila szerint az EPR-díjak bevezetésénél nem volt szakmai konzultáció a díjak mértékét illetően, így nem tudjuk, hogy azok mennyire fedik a valós, indokolt költségeket. Ugyanez elmondható az EPR részét képező kötelező visszaváltási rendszerről is, egyebek közt a DRS szolgáltatási díjak kapcsán.
A rendszer úgy lett kialakítva, hogy sem a koncessziós társaság felől, sem a díjmeghatározás nagy részéért felelős energiahivatal (MEKH) felől nem tudunk a valódi költségekről, a kezelt, kvázi hasznosított mennyiségekről információt szerezni.
amit az élelmiszergyártókkal finanszíroztatnak és amivel valójában egy közös társadalmi feladatot lát el – fogalmazott.
Ha a pluszdíjakat nem érvényesítik a fogyasztói árakban, a gyártócégek nyereségének több mint a felét elviheti az EPR. Ennek eredményeként itthon termelni drágább lesz, mint más uniós országokban, ami ront az élelmiszergyártók versenyképességén, sőt közvetett módon az import helyzetét könnyíti meg – tette hozzá.
A MOL MOHU lapunknak megküldött válaszában felhívta a figyelmet arra, hogy az EPR-, és DRS díjakat az Energiaügyi Minisztérium határozza meg. A díjak számítása a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) feladata, amely részletes módszertan alkalmazása mentén tesz díjjavaslatot a minisztériumnak, amely a belföldön forgalomba hozott körforgásos termékek mennyiségére vetítve ezen fajlagos díjakat kihirdeti (ft vagy db/kg). A DRS csatlakozási díjak a 2023. december 31-ig letelepített automaták bekerülési értékének arányában lettek megállapítva, és ezen úgynevezett kezdeti beruházási költség öt év alatti megtérítésére szolgálnak. A szolgáltatási díj kiszámítása pedig az adott rendszer üzemeltetéséhez szükséges költségelemek összességén alapul. Ezen költségelemek magukba foglalják az automaták üzemeltetési és amortizációs költségét, a logisztikai és a hulladék-előkezelési, például válogatási műveletek költségét, az informatikai és egyéb központi költségeket, valamint
A gyártók és forgalmazók számára a módszertan ismert (az ehhez kapcsolódó dokumentum itt érhető el), továbbá az energiaügyi miniszter által működtetett Díjtanács intézménye áll rendelkezésére, ahol a DRS jogszabály 36. §-a szerint tudják támogatni a díjmeghatározást – írták a koncessziós társaságtól.
