Belföld vélemény

Zord idők áldozata

24.hu
24.hu
Baj történt. Kitiltott egyetemi oktatók. Ki volt Navalnij? Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Széky János: Szívós, ravasz, fürge

Sokan várták izgatottan az évértékelőt, hogyan vágja ki magát Orbán a bajból, nevezetesen az utóbbi évek legzajosabb belpolitikai válságából.

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

Most nem teketóriázott, és rögtön az elején elismerte, hogy baj történt. „Olyan ez, mint egy rémálom.” De persze semmi köze hozzá. Ő a zord idők áldozata. A fennkölt modorban elbeszélt történetből a következő ténymagvak bonthatók ki:

1. Orbánt és stábját kellemetlen meglepetésként érte, hogy kilenc hónap elmúltával kitudódott a pedofil gyermekotthon-igazgató bűntársának adott kegyelem (semmi sem tökéletes, az Orbán-rendszerben is történhetnek ilyen, előre nem látható műhibák).

2. Volt valamilyen közvélemény-kutatás, amiből az derült ki, hogy a kegyelem megadása, ami véletlenül került napvilágra, még a Fidesz-szavazók többségét is elborzasztotta (ez csak természetes többévi százdecibeles „gyermekvédelmi” propaganda után, aminek lényege a más nemi irányultságúak polgárjogi ügyének összemosása a pedofíliával; úgyhogy ekkora politikai öngólt nem lehetett megengedni).

3. Akármennyire nem voltak önálló aktorok, a két női szerepmodell kényszerű távozása mégiscsak fájdalmas veszteség Orbánnak. Ezek ugyanis gondosan fölépített, a külvilággal is elfogadtatott szerepek voltak, az ő szempontjából Novák és Varga kiválóan eljátszotta őket, és nem biztos, hogy más ilyen jól el tudja játszani. Most lehet az egészet kezdeni elölről. Balog püspökre, aki szintén hasznos szerepet betöltő politikai munkás és kormánytag volt, egy szót sem vesztegetett.

Kenesei István: Címek, rangok, tudósok

Olyat nem hallottam, hogy Kínában bármelyik egyetem kitiltott volna nyugdíjas oktatót a könyvtárából, az épületeiből, de az utóbbit technikailag is nehéz megtenni, hiszen ott a portások nem kérik el a kapuban a belépési engedélyeket.

Én eddig egyetlen hazai kutatóintézetről sem tudtam, amely ezt megtette volna, de hát mindig kell valakinek elsőnek lennie. A HVG tudósított róla, hogy a mai nevén HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) főigazgatójának egy december l-jei szabályzatmódosítására hivatkozva január 17-én a Közgazdaságtudományi Intézet (KTI) tudományos titkára egy hónapos határidővel kérte a nyugdíjasok belépőkártyáját és a náluk lévő intézeti eszközöket, kulcsokat leadni, továbbá az épületben tárolt személyes holmijuk elszállítását. Már a rendelkezés is több sebből vérzik, de ez még nem minden: ugyanis megszüntetik az elektronikus postacímeiket is, azaz nem használhatják az eddigi, például gipsz.jakab@krtk.hun-ren.hu mail-címet, de ami még kellemetlenebb, nem olvashatják a változó nevű kutatóhálózat miatt többféle címükre érkező régebbi és új leveleiket sem, sőt meg van tiltva (!), hogy az oda érkező leveleket automatikusan továbbítsák egy általuk megadott új címre.

Sz. Bíró Zoltán: Navalnij halálára

Első politikusi lépéseit Navalnij a szociálliberális Jabloko pártban kezdte, de rövid időn belül konfliktusba került a párt vezetésével, részben nacionalista megnyilatkozásai, részben mert konkurenciát jelentett a vezetőségnek a párton belüli növekvő befolyása miatt. A Jablokót elhagyva Navalnij néhány éven át nacionalista aktivistaként vétette észre magát, rendszeresen részt vett a hazafias tábor „orosz menetelésein”.

Ahogy nőtt az ismertsége, egyre távolabb került korai „nagyorosz” nacionalizmusától, és egyre inkább a születőben lévő oroszországi középosztály egyik meghatározó szószólójává vált. Ha a 2020-as évek elején pártot alapíthatott volna, az a párt alighanem jobboldali középpárt lett volna, amelyik szót emel a politikai és polgári szabadságjogokért, a szabad és tisztességes választásokért, a független bíróságokért, a sajtó-, szólás- és gyülekezési szabadságért, a jó kormányzásért, a kevesebb bürokráciáért és a kevesebb korrupcióért. A szociális jogok ügye aligha lett volna központi témája, noha tisztában volt azzal: a rossz és korrupcióval terhelt kormányzás az egyik legfőbb oka annak, hogy az orosz társadalom 2014 – vagyis az ukrajnai orosz beavatkozás – óta egyre rosszabb körülmények között él. Idővel nemcsak bel- és társadalompolitikai nézetei változtak meg, de a külpolitikaiak is. A 2008-as ötnapos grúziai háború idején még teljes mellszélességgel állt ki az orosz katonai beavatkozás mellett, sőt a Kremlt még határozottabb fellépésre biztatta. Az ukrajnai beavatkozás idejére már jóval visszafogottabbá vált, és nem lelkesedett a Krím annektálásáért, de a félsziget visszaadását egy újabb – valódi nemzetközi megfigyelés mellett megtartott – helyi népszavazás eredményétől tette volna függővé.

Kovács Zoltán: Mind gerinces

„Hiába vagy Mike Tyson vagy éppen Muhammad Ali, tudnod kell, a politikában mindig csak egy ütésre vagy a padlótól” – mondta a miniszterelnök évértékelő beszédében. Ez persze nem igaz, legföljebb Pesten, ahol a kormányfő mindenféle kontroll nélkül ügyködik és politizál, miután leépítette az összes ellenőrző testületet. 2024-re gyakorlatilag az történik, amit elgondol. Vannak természetesen a környezetében is olyanok, akiknek kikéri a véleményét – ők az úgynevezett politikai tanácsadók –, de jól látható, hogy ezek az alakok leginkább az ideológiát szállítják az ő korábban már meghozott döntéseihez. Miután pedig ők nem jelentenek semmiféle kontrollt, Orbán joggal érezheti olykor, egy nagy pofon, és lehet, hogy ő is padlót fog. Ezt három friss bukással kapcsolatban mondta. Addigra már lemondott a köztársasági elnök, a volt igazságügy-miniszter visszavonult a politizálástól, és jókorát zuhant Balog Zoltán, a református püspök. Ők valóban egy nagy ütéstől mentek le, de vigyázat. Egészen addig, amíg nem tudni, hogyan zajlott a pedofil-védő kegyelmi ügye az ötlettől a végrehajtásig, senki sincs biztonságban. Voltaképpen Orbán Viktor sem.

Bauer Tamás: Orbán anti-antifasizmusa

Tamás Gáspár Miklósnak a 2020 elején a Partizánnak adott, de csak most, halálának első évfordulójára közreadott egyórás interjújában újra hallhattuk azt a már 2012-ben, leírt gondolatát (2012/23., jún. 7.), hogy a mai Magyarország „az utolsó tengelyhatalom”, amely „szakít az Egyesült Nemzetekkel, a tengelyhatalmak oldalára áll”, „…kilépett a nemcsak az európai államokat, de a világ minden államát implicite kötelező szellemi és morális keretek közül”.  Hallva, olvasva TGM-nek ezt a fontos megállapítását, újra el kell gondolkodnunk arról: mit is tett Orbán a mai magyar állammal.

Mit jelent mai tudásunk szerint az, hogy a magyar állam szakít az Egyesült Nemzetekkel? A tengelyhatalmakkal szemben álló antifasiszta koalíció tagjai alapították meg 1945-ben az ENSZ-t, és fogalmazták meg annak alapokmányát. A fasiszta rezsimek barbárságával szemben, az ember és ember közötti radikális megkülönböztetéssel szemben, minden ember jogainak és méltóságának szélsőséges tagadásával szemben, a más államok ellen indított háborút az állami politika eszközrendszerében központi szerephez juttató gyakorlattal szemben mondtak ki legalább három fontos normát: az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartását, minden ember egyenlő méltóságának elvét és a háborúnak mint más államokkal szembeni érdekérvényesítési eszköznek az elutasítását. Az ENSZ közgyűlése 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely rögzítette mindenféle diszkrimináció tilalmát, az Európa Tanács pedig 1950-ben fogadta el az ENSZ-nyilatkozatra hivatkozva az Emberi Jogok Európai Jegyzőkönyvét.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik