Ahogy a 24.hu is beszámolt róla, órákkal az érkezése előtt észleltek egy kisebb aszteroidát. A 2024 BX1 jelű kisbolygó Berlin térségében lépett be a légkörbe, ahol rövidesen szétesett, az eseményről több videó is készült.
Az objektumot magyar kutató, Sárneczky Krisztián, a HUN-REN CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet munkatársa detektálta a Piszkéstetői Obszervatórium segítségével. A szakértő nevét több égitest is őrzi, így a C/2022 A1 (Sárneczky) üstökös, valamint a (10258) Sárneczky kisbolygó.
Sárneczky az elmúlt években több, a mostanihoz hasonló felfedezést tett. Ezt megelőzően legutóbb 2023 februárjában talált olyan aszteroidát, amely nem sokkal később elérte az atmoszférát – akkor Franciaország felett.
A kicsik előnye
„A kicsik fürgesége és alkalmazkodóképessége nagy előny számunkra. Mintha Dávid harcolna Góliáttal, úgy versengünk az Egyesült Államok kutatóival” – mondja lapunknak a csillagász összegezve a piciny kisbolygók vadászatának területét.
A kicsik előnyének szakmai okai vannak, az egyébként szintén sikeres, régóta futó amerikai programokat erősen kötik a szabályok. A szakértők ugyanis a kongresszus korábbi határozatát kénytelenek végrehajtani, a vonatkozó döntés értelmében a legnagyobb fenyegetést jelentő, 140 méternél nagyobb átmérőjű objektumokat kell felkutatniuk. A feladattal a NASA-t bízták meg, az űrhivatal pedig egyetemeknek és más intézményeknek szervezi ki a munkát, a megfelelő finanszírozás biztosítása mellett.
Sárneczky Krisztián szerint ezzel a megközelítéssel a jövőnek dolgoznak a csillagászok. „Ha sikerül észlelni egy objektumot, amelynél száz éven belül ütközési veszély áll fenn, akkor el lehet kezdeni gondolkozni a védekezés módszerein.
Az én aprócska aszteroidáim tudományos szempontból izgalmasak, ugyanakkor elégnek a légkörben, semmiféle veszélyt nem jelentenek
– emeli ki a kutató.
A németországi meteorról valószínűleg leváltak apróbb darabkák, amelyek a felszínt is elérték, a helyi kutatók és meteoritvadászok már másnap elkezdték a keresést a szántóföldeken. A becslések igen eltérőek, a lehulló anyag tömegét 100–500 gramm közé teszik. A kisbolygó eredetileg több száz kilogrammos lehetett, a légkörben több mint 99 százaléka megsemmisült.
Komoly értéket képviselnek
Egyelőre nincs hír feltárt törmelékről, feltételezhető, hogy sok kicsi, néhány grammos, pár centiméteres darabka ért felszínt, a sáros vagy sarjadó szántóföldeken ezeket rendkívül nehéz észrevenni. A munkát emberi erővel, egész nap, hóban, szélben, fagyban, csatárláncban végzik.
Tudományos szempontból mindenképp előnyös, ha a meteoritokat minél előbb előkerítik. Ahogy egy-egy objektum átjut a légkörön, egyedi, a földi kőzetekre kevéssé jellemző, fekete égési kéreg jön rajta létre, ami néhány napig megvédi az anyagot. Ez a burok viszont hónapok, évek alatt szétrepedezik, elmállik, ami jelentősen felgyorsítja a földi beszennyeződést.
Problémát jelent továbbá, hogy a meteoritok iránti érdeklődés nem pusztán akadémiai jellegű, a témának van szürkepiaci vonatkozása is. „Ezen objektumok köré komoly kereskedelem épült ki, nagyon jelentős összegekért kelnek el.
A legexkluzívabbak azok a mostanihoz hasonló kőzetek, amelyeket már az űrben is megfigyeltek, de például a károkozó, mondjuk tetőt átütő darabok is igencsak értékesek
– állapítja meg a kutató. A meteoritvadászok jellemzően gyorsan megjelennek egy-egy meteormegfigyelés után, a szakembereknek ezért velük is versenyt kell futniuk.
A törvényi környezet nagyon változó, Szlovákiában például azután vezettek be komolyabb jogszabályokat, hogy 2010-ben Kassa környékén jelentős meteorithullás alakult ki. Ekkor sok űrkőzet kikerült az országból, amit a döntéshozók a későbbiekben meg akartak akadályozni.
2023-ban egy, szintén Sárneczky Krisztián által észlelt aszteroida Franciaország felett hullott szét. Törvény itt sem korlátozta a meteoritgyűjtést, miután azonban a közösségi médiában terjedni kezdett egy videó, amelyen amerikai meteoritvadászok Normandiában mutatnak be egy felfedezett törmeléket, azonnal intézkedett a kormány.
Hazánkban a törvények még csak a földben lévő objektumokra, így ásványkincsekre és régészeti leletekre terjednek ki, ezek az állam tulajdonát képezik. Általánosságban elmondható, hogy az ellenőrzés nem egyszerű, hiszen jellemzően apró, a zsebben elférő darabkákról van szó, Európában pedig különösen egyszerű észrevétlenül szállítani határokon át a meteoritokat.
Mikor veszélyes egy kisbolygó?
Mi is számít veszélyes aszteroidának? Leegyszerűsítve, egy, a bolygót teljesen lakhatatlanná tévő objektum száz kilométer környékén kezdődik, a „dinóölő”, kihalási hullámot előidéző kisbolygók legfeljebb néhány tíz kilométer átmérőjűek, míg a „várospusztító” kategóriát az egy kilométernél kisebb, de 140 méternél nagyobb objektumok csoportja adja.
Az Egyesült Államokban kijelölt, jelenleg 140 méteres keresési határérték korábban, az 1990-es években még egy kilométeres volt. Az első határozatot a NASA-nak már sikerült végrehajtani, a törekvések újabb, második szakaszában immár kisebb objektumokra fókuszálnak.
„Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb méretet keresünk, annál nehezebb a feladat, annál több objektumot kell lefedni. Egy kilométeresnél nagyobb testből például mintegy ezer darab van, 140 méter fölöttiből pedig tízezres a nagyságrend. A méretcsökkenés egyben azt is jelenti, hogy az objektumok halványabbá, nehezebben detektálhatóvá válnak” – mondja a 24.hu-nak Sárneczky Krisztián.
Egy 140 méter átmérőjű aszteroida becsapódása óriási pusztítással járhat, ez viszont nem jelenti azt, hogy ennél kisebb objektumok ne lehetnének veszélyesek. 2013-ban az oroszországi Cseljabinszk felett robbant fel egy nagyjából 15 méteres kisbolygó, a lökéshullám tetemes anyagi kárt okozott, a szétpattanó ablakok szilánkjai pedig mintegy 1500 embert sebesítettek meg. Érdemes ugyanakkor hozzátenni: rendkívül balszerencsés esetről volt szó, hiszen a katasztrófa éppen sűrűn lakott terület felett következett be.
Ahhoz, hogy 15–20 méter között minden Föld-közeli objektumot felfedezzenek, Sárneczky Krisztián szerint sokkal több távcsőre és időre lenne szükség. „A 140 méteres határ esetében is úgy becsülik, hogy a 95 százalékos felderítettséget szerencsés esetben az évtized végére érhetjük el.
Amennyiben ezek az égitesteket megtaláljuk, az óriási eredmény lesz, mivel az érintett objektumok nem eshetnek majd váratlanul »a fejünkre«
– teszi hozzá a szakember.
Egyre jobbak az esélyeink
Magyarországon 2020 óta tart az infrastruktúra-fejlesztéssel kísért aszteroidavadász-program, amely egy 2016-ban elnyert pályázatnak köszönhetően valósult meg. Eközben természetesen más szervezeteknél, így az Európai Űrügynökségnél (ESA) is sokat javult a Föld-közeli objektumok megfigyelése, az Egyesült Államokban pedig sorra állnak munkába az alkalmas, újabbnál újabb teleszkópok.
Amit fontos kiemelni: egyelőre nem találtak olyan égitestet, amely belátható időn belül tényleges fenyegetést jelentene világunkra. Az ismert Föld-közeli objektumok száma 35 ezer környékén van, ezek többnyire aszteroidák, igaz, néhány üstökös is akad köztük. Az egy kilométernél nagyobb, óriási katasztrófát elindítani képes kisbolygókat szinte 100 százalékig ismerjük, közülük a következő száz évben nem tudni olyanról, amely eltalálhatná a Földet.
„Ez mindenképp megnyugtató, ám ahogy mondani szokás, az egész a természet játéka. Ahogy óriási viharok, földrengések, vulkánkitörések vagy cunamik is kialakulhatnak látható előjel nélkül, úgy egy-egy becsapódás is a természet szeszélyeinek része. Szerencsére jelenleg rendkívül kicsi a kockázata veszélyes ütközéseknek” – világít rá Sárneczky Krisztián.
A globális hálózathoz a konkrét építések mellett állandó munkaerő, fenntartás kell, mindez pedig komoly anyagi forrásokat követel meg.
Kérdés persze: mi történne, ha mégis felfedeznénk egy veszélyes objektumot? Meglepő lehet, de a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest az aktív védekezés gondolata ma már nem teljesen sci-fi, 2022 szeptemberében például a NASA sikeresen módosította egy teszt keretében, a DART űrszonda irányított becsapódásával egy kisbolygó holdjának mozgását.
„Sok egyéb kísérlet is zajlik, a cél annak felmérése, hogy pontosan mi történne az eltérítési próbálkozás során. Igen bonyolult a képlet, nem egyszerű kőgolyókról van szó, gyakran forognak, bukdácsolnak, és az is előfordul, hogy nem egyetlen objektumot, hanem egyfajta kozmikus kőrakást alkotnak” – mondja a kutató.
A kitelepítés lehet a legjobb megoldás
A DART küldetéséből kiderült, hogy nem sima mozgásenergia-átadás zajlik az ember alkotta lövedék és a természet formálta test között, ehelyett a becsapódást követően az objektumból kövek repülnek ki. Ez az ütközésen felül tovább energiát ad a testnek, ami szintén módosítja a mozgást.
A képet árnyalhatja, ha a találkozás következtében gázok is létrejönnek, ami szintén meghajthatja az űrsziklát. Mint Sárneczky Krisztián rámutat: a lehetséges hatások alaposabb megértése érdekében rengeteg vizsgálatot, kísérletet kell még elvégezni.
Globális forgatókönyv egyelőre nincs arra vonatkozóan, hogy mit érdemes tenni észlelés esetén, egyes szervezetek viszont kidolgoztak terveket. Amennyiben néhány óránál több áll rendelkezésre az érkezésig, az érintett területre kiadott riasztás komoly segítséget jelenthet – egy cseljabinszki méretű égitestet feltételezhetően ennél jóval előbb, napokkal korábban megtalálhatnának.
„Cseljabinszkban is az ablakok okozták a fő gondot. Ha a lakosság az esemény pillanatában kerüli a nyílászárók közelségét, rengeteg sérülés megelőzhető, amennyiben pedig a hatóságok evakuálni is tudnak, az még jobb” – emeli ki a kutató.
Azt, hogy hipotetikus égitestünk a Földön hova érkezhet, manapság meglehetősen precízen meg tudnák jósolni, ehhez néhány megfigyelés is elegendő lenne. A 2024 BX1-nél a valóban egészen parányi méret ellenére már fél órával a detektálás után látszott a Berlinhez közeli helyszín és a körülbelüli méret, a NASA előre be is jelentette a kisbolygó veszélytelen érkezését.
Az érintett térség meghatározása után elindulhatna a riadólánc. Az Egyesült Államokban például a protokoll alapján a tudósok a felfedezés után elsőként a kormányt és a hadsereget értesítik.
Az eltérítés néhány napos időablakon belül Sárneczky Krisztián szerint napjainkban elképzelhetetlen.
Évekre, talán öt évre lenne szükség, ennél rövidebb idő alatt nem valószínű, hogy felépíthetnénk egy űreszközt, illetve eljuttathatnánk azt a célponthoz
– mondja a szakember.
Összességében mindenképp megnyugtató, hogy a következő száz évben kataklizmával járó aszteroida nem fenyeget. Noha egy-egy, lokális károkozásra képes objektum elvileg érkezhet, a korai észlelés, valamint a potenciális becsapódási terület behatárolása jelentősen javítja a hatékony kiürítések, ezzel együtt pedig az emberi életek megóvásának esélyeit.
