Ezért főzték meg és darabolták fel egyes királyok holttestét

A középkor folyamán az uralkodóknak és a nemeseknek ezer és egy okuk volt arra, hogy távol legyenek otthonuktól, a halál azonban nem volt tekintettek különféle küldetésekre. Amikor II. (Kopasz) Károly római császár és nyugati frank király 877-ben jobblétre szenderült, holttestét 1800 méter magasból kellett lehozni, majd egy hosszú – és nehéz terepen is áthaladó –, 250 kilométeres útszakaszon is át kellett vergődni vele.

Annak ellenére, hogy a halott uralkodó tetemét egy szurokkal lezárt, állatbőrbe burkolt hordóba helyezték, az oszlásnak induló test penetráns szagokat árasztott. Az 1135-ben elhunyt I. Henrik angol király rothadó teste pedig valóságos biológiai fegyverré változott, amelynek bebalzsamozása emberéletet is követelt – írja a Múlt-kor.hu. A távoli vidékeken jobblétre szenderült vagy csatában elesett uralkodók és nemesek tetemeit egy rendkívül praktikus megoldással is haza lehetett szállítani, a középkor embere a gyakorlatot „Mos Teutonicus” -ként, avagy „német módszerként” emlegette.

Ennek lényege az volt, hogy az előzőleg kizsigerelt tetemet borban, ecetben vagy vízben forralták egészen addig, amíg a hús le nem vált a csontokról.

A megfőtt lágy részeket, illetve a zsigereket gyakran a kifőzés helyszínén eltemették, néha elégették. Az értékesnek vélt egyéb testrészeket és a csontokat pedig állatbőrbe csomagolva szállították haza. A „német módszer” alkalmazásának mértékét az évszakok és a távolság határozta meg. A mediterrán klímájú Szentföldön sokszor volt szükség a „Mos Teutonicus” teljes körű alkalmazására, mint például a folyóba fulladt I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár esetében. Ezzel szemben az 1228 telén elhalálozott Kegyetlen Henrik herceg teteméből csak a belsőségeket távolították el és helyezték egy kerámiaedénybe, majd a tetemet minden gond nélkül szállították el a 400 kilométerre lévő alsó-ausztriai heiligenkreuzi apátságba.

A középkori elit tagjai pusztán szentimentális okokból is dönthettek testük haláluk utáni feldarabolása mellett. Amikor III. Henrik német-római császár 1056-ben Bodfeldben átadta lelkét a Mindenhatónak, parancsa szerint szívét és egyéb belső szerveit Goslarba temették, abba a városba, „ahová a szíve húzta”, szeretett lánya, Matilda nyughelyére.

Kiemelt képünkön Barbarossa Frigyes a fiaival.