Szabó-Kimmel Tamás nemrég az Instyle Nosztalgiajárat című műsorában adott interjút, melyben egyebek között arról is beszélt, miért nem forgat már olyan sokat. Mint mondta, szerinte Magyarországon teljesen megváltozott a filmkészítés az elmúlt években.
Nyilván mindennek köze van a politikához. Attól függetlenül, hogy nem szeretnék politizálni, nem tudok elmenni emellett, mert ez egy tény, hogy jelenleg Magyarországon egy másfajta filmes gondolkodás zajlik, mint mondjuk öt vagy hat éve. Én azt gondolom, hogy a legtermékenyebb időszaka a Vajna-éra volt a magyar filmkészítésnek, minden félelemmel együtt
– magyarázta a színész, aki szerint manapság már örülni kell, ha forgathat az ember.
Mint mondta, neki is volt egy több mint hétéves periódusa, amikor nem kapott filmes szerepeket, ezért akkoriban tévézéssel foglalkozott. Bár nem unatkozik, mára már nem a filmezés a fő profilja: színházban játszik, és szerinte számos jó minőségű közreműködése van a közösségi felületein, a legnagyobb prioritás viszont az apaság lett az életében. Saját bevallása szerint a gyerekeivel töltött idő már jóval fontosabb neki, mint az, hogy karriercsúcsokat döntögessen.
Nem töröm már magamat senkinek a szeretetéért, bár mondjuk sose törtem. Pláne nem szerepért, helyezkedni meg sosem tudtam, nem is akarok. (…) Átértékelődnek a dolgok. Nagyon bírom a felnőtt létet, minden nehézségével együtt, de nem tudsz fontosabbat mutatni nekem, mint az én két gyerekem boldogsága.
A színész hozzátette, nem bánja, hogy kimaradt az életből 1-2 nagy szerep, szerinte ugyanis ennek az is az oka, hogy sosem kereste senki kegyét.
Most vagyok mindjárt negyven, és azért bőven súlyos nagy szerepeket kéne játszanom. Mert egyszerűen megvan hozzá a kvalitásom, az adottságom, és az életemből az idő. Most ez nem így történik, én már ezt elengedtem. Ez nagy részben rajtam múlt, pontosan ezért, mert nem kerestem senki kegyét, és nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy Magyarországon csak az a létbiztonság, hogy egy színész beül egy társulatba, ahol elkényelmesedik, és aztán azt mondogatjuk, hogy ott vagyok. És akkor mi történik? Semmi.
Ami a kötöttségeket illeti, Szabó-Kimmel hangsúlyozta, nem tud újabb öt évet szánni arra, hogy egy társulat tagja legyen, aminek aztán a vezetője elbírálja majd, hol tart, ahogyan arra sem, hogy hierarchiarendszerekbe egye be magát. Elárulta, a szakmából nem is igen vannak barátai, számára viszont az a fontos, hogy vannak emberek, akik tényleg nagyon szeretnek vele együtt dolgozni.
Mostanra úgy véli, a gyerekeivel töltött időnek van értéke, a szakmáját pedig már nem tartja a hivatásának, bár szereti. Hozzátette továbbá, hogy a színpadi munkái mellett gondolkodik azon, hogy egy polgári, „tisztességes munka” felé is nyisson, fontosnak tartja ugyanis, hogy több lábon álljon.
A színészről egyébként legutóbb év elején írtunk, amikor kiderült, hogy tízmilliós tartozással került fel a NAV-adóslistára. Ekkor azt mondta, élő megállapodása van a hatósággal és aktívan törleszti a tartozását.
