Rácz Zsuzsa Terézanyu a legemlékezetesebb karácsonyáról mesélt nekünk. Sejtettük, hogy őrületes lesz, azt is, hogy az intenzív érzelmeké lesz a főszerep, ám a megindító végkifejletre mi sem számítottunk. Egy hihetetlen karácsony, ahol a káosz felett végül győzedelmeskedik a Mama. És a csodák, amik márpedig vannak. Olvassák csak!
Kép forrása: Sárosi Zoltán
“Én biztos kézzel rakom össze a családi karácsonyi gasztroterror különböző fogásait, olyan rutinom van benne, mint taxisnak a buszsávban.
Fürdőkádnyi töltött káposzta, zománclavórnyi húsleves, 3 kiló rántott hús, keksztekercs, azt sütni se kell, anyám isteni pogácsája.
Mindent az anyatejjel szívtam magamban, rajtuk kívül jóformán semmit nem tudok főzni, de ezekben a műsorszámokban verhetetlen vagyok.
Gondoltam naivan 2011 karácsonyán, akkor még, úgy hittem, egy gyermekes szülőként.
Megvettem minden alkatrészt a fent említettekhez, majd azzal a lendülettel ágynak estem egy közönséges gyomorrontásos vírussal. Az ilyet lezavarja az ember egy nap alatt, pláne ha dolog van. De hiába zavartam, maradt, a lakodalmas eb hozzám képest kutyafüle volt, csak teltek a napok, már lehetett hallani Jézuska nesztelen lépteit, és még a töltött káposzta gombócait sem volt erőm meggyúrni, nem beszélve a többi kajáról, a pogácsatészta csak kelt, kelt magában a hűtőben, a karácsonyfa dísztelenül szomorkodott a sarokban, hisztirohamot kaptam, hogy kaja híján mégis mitől lesz karácsony a karácsonyunk, földhöz vágtam magam tízszer, szégyent hozva előadásommal a háromévesünkre, majd lehiggadva megmutattam a to do listát a férjemnek, hogy mi mindent kellene átvennie ahhoz, hogy együnk és igyunk és mulassunk szentestén.
– Basszus, ennyi mindent szoktál csinálni?!- hűlt el, és szemében az elismerés fényei csillantak- na az hótziher, hogy én ezt végig nem csinálom, és amúgy sem főzünk többet karira, hanem rendelünk.
Végül persze nem rendeltünk, mert a drága jó hazait nem lehet pótolni, hanem a telefonoztunk a Nagymamának, hogy üljön vonatra most. És ő jött, feneketlen bőröndjében a háromévesünknek szánt több tonna ajándék mellé simán befért egy sátras lagzi teljes menüsora, a levestől kezdve a kötelező tizenkét féle habos-krémes-tökös-mákos sütiig. Így esett, hogy azon a karácsonyon sem voltunk híján a fenséges gasztroterrornak, bár én a töltött káposzta levén kívül másra rá sem bírtam nézni, mert csak nem akart múlni a gyomorbajom, de családtagjaimat falni látni legalább akkora öröm, mintha magam is ennék, és egy deka plusz sem ugrik rám.
Sőt, mivel a jó nem jár egyedül, hiszen a karácsony természetesen nem elsősorban a féktelen evésről szól, hanem mindenekfelett a Kisded születésének ünnepe, egy sima pisiteszt segítségével a közönséges vírusról kiderült, nem vírus az, gyermek.”
