A Bem József vezette magyar honvédseregek 1849. augusztus 9-én vívták az 1848-49-es szabadságharc utolsó ütközetét, amely során Temesvár mellett döntő vereséget szenvedtek Haynau császári táborszernagytól. A számos kapitális hibával tarkított csata után a magyar erők minden győzelmi esélyt elvesztettek, és négy nappal a temesvári kudarc után – Világos mellett – le is tették a fegyvert – írja a Rubicon.
Nehéz helyzetbe kerül a magyar haderő
Az orosz beavatkozást követően Görgei Artúr fővezér vereséget szenvedett Győrnél, és csapataival visszaszorult a Felvidék hegyei közé. Az újonnan kinevezett fővezér, Dembinszky Henrik ezután mindent egy lapra tett fel: júliusban gyors menetben levonult az Alföldre, hogy Szeged mellett, egyetlen pontban összpontosítsa a megmaradt magyar erőket.
A lengyel származású fővezér a város melletti sáncrendszerben építette ki állásait, de feladta ezt az igen jó pozíciót, amikor Haynau – létszámban kisebb – erői megérkeztek a város közelébe, és a kockázatos visszavonulást választotta. Dembinszky feladta Szegedet, átkelt a Tisza bal partjára, neki köszönhetően pedig a császáriak erőfeszítés nélkül léphették át a honvédseregek legkönnyebben őrizhető védelmi vonalát.
A magyaroknak ezután már a bekerítés ellen kellett védekezniük, és bár a kormány Dembinszkiy arra utasította, hogy Arad felé vonuljon vissza, ő inkább az ostromolt Temesvár irányába indult. A megkérdőjelezhető döntéseket hozó fővezért Kossuth leváltotta pozíciójából és Bem Józsefet nevezte ki a helyére.
Szomorú vereség
Bem igazán kedvezőtlen helyzetben kapta meg 55 000 fős honvéd sereg irányítását, amely augusztus 9-én csapott össze az osztrák császári erőkkel. A csata Bem vezetése alatt kezdetben kedvezően alakult a magyarok számára, azonban a korábban lemondatott Dembinszky szerencsétlen döntései azonban még ekkor is képesek voltak kárt okozni. Mivel a lengyel tábornok korábban Lugos városába küldte tovább a magyar erők lőportartalékait, a honvédek ágyúi délután 5 óra után egyszeriben elhallgattak.
A császári tüzérség ágyúi eközben tüzes bombaesőt zúdítottak a magyarokra, amely pánikszerű menekülésre késztette a főerőket. A csata alatt sok katona dezertált, a véreskezű Haynau pedig rengeteg foglyot ejtett, így a magyar hadtestek létszáma a fegyverletétel idejére harmadára-negyedére csökkent.
Temesvár után két nappal Kossuth kormányzó elnök lemondott, Bem és még számos tábornok pedig szintén a határ felé vette az irányt. Az Arad környékén állomásozó Görgeire maradt a szomorú feladat, hogy a reménytelen szabadságharc fegyvereit később – augusztus 13-án – letegye az oroszok előtt.