Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós 43 éve, 1980. május 26-án indult a világűrbe a Szojuz–36 szovjet űrhajó fedélzetén. Az 1949-ben született férfi a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán és a szovjet Repülő Műszaki Főiskolán tanult, ezután repülőtiszt, majd első osztályú vadászrepülő lett – írja a Múlt-kor.
Így lett űrhajós
Az Interkozmosz program keretében vált lehetővé, hogy a Szovjetunió tagországainak egy képviselője is eljusson a világűrbe. A sokrétű szűrések után a jelöltek közül végül Farkas Bertalanra esett a választás, akit ezután a Moszkvától negyven kilométerre fekvő Csillagvárosban képeztek ki.
Farkas Bertalan utóbb elárulta, hogy hatvannyolc kilójával asztronautának vékonydongájú volt, szkafanderébe ólomtéglácskákat kellett szerelni, hogy tömege megfeleljen az előírásoknak. A két űrhajós 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban.
Igazi hőssé vált
Az űrutazásnak hatalmas visszhangja volt: az újságok különkiadásai mellett ellepték az országot ingyenes és pénzért megvehető emléktárgyak, sok helyen Farkas Bertalan úttörő-őrsök, szocialista brigádok alakultak. A magyar űrhajóst hősöknek kijáró tiszteletadással fogadták, a többi asztronautához hasonlóan ő is megkapta a Lenin-rendet és a Szovjetunió hőse kitüntetést.
Ezután számos tisztséget töltött be, köztük az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök ezredes, dandártábornok és a honvédség repülőszemlélő-helyettese is volt. 1997-ben nyugállományba vonult, utána a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen kutatómérnökként katonai környezetvédelemmel foglalkozott.
Rajta kívül csak egy járt az űrben, igaz saját pénzéből: az Amerikában élő Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, aki 2007-ben és 2009-ben volt a Nemzetközi Űrállomás ötödik, illetve hetedik űrturista-látogatója.
