Korábban több alkalommal írtunk már a Dunakorzó szállodasorát lezáró egykori Atrium Hyatt (később Sofitel) legutóbbi tulajdonosváltásáról, bezárásáról, majd elsőként mutattuk be a Zalaváry Lajos tervei szerint épült struktúra teljes arcváltozásának látványterveit, aminek valóra váltása már hosszú hetek óta folyamatban van.
A projekt azóta a szakma egy részének erős ellenkezését váltotta ki, sőt, előbb a Magyar Építőművészek Szövetsége, majd a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Építőművészeti Tagozata is kifejezte a véleményét – az utóbbit vezető Salamin Ferenc írásában előbb dícsérte a hetek óta részleges bontás alatt álló szálloda eredeti épületét:
A tervezés során különleges elvárásoknak kellett megfelelnie az új épületnek, hiszen nem csupán a pesti Duna-part képébe kellett illeszkednie, hanem a főváros egyik legfontosabb terének déli térfalaként kellett helytállnia, kortárs épületként megformálva azt. A tér további épületei, a Belügyminisztérium (a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank volt székháza), a Gresham-palota és a Magyar Tudományos Akadémia épületének historizáló karaktere hatással volt Zalaváry homlokzatformálására. Így született meg a pesti épületek zárterkélyeiből merítkező, elegáns, visszafogott architektúra, az aranymetszés szabályait mesterien épületelemekre átültetve Zalaváry keze nyomán.
Ezután a korábban Ybl-díjjal elismert, 2007-ben pedig az Év Főépítészévé is választott tervező hozzátette:
Az épületek sorsa a megújulás, ezt a lehetőséget elvitatni nem lehet az épületek tulajdonosaitól, üzemeltetőitől. Az épület kitüntetett helye, az épületet tervező Zalaváry Lajos kiemelkedő munkássága arra kellene ösztönözze a folyamat minden résztvevőjét, hogy az épület megjelenésére erős kihatással járó módosításokat a legnagyobb körültekintéssel végezzék. Az új homlokzatról megjelenő képek tanúsága alapján ennek – megítélésünk szerint elsősorban a tervezők – nem tettek eleget.
Az átalakítás/korszerűsítés során az épület architektúrája eltűnik, arányai jelentősen megváltoznak, az építészeti megjelenés látványcsomagolássá válik. A környezetbe illeszkedés helyett a feltűnés, a hely tisztelete helyett a virtuális, optikai figyelemfelkeltés szempontjai érvényesülnek. Az épület homlokzatára tett javaslat nem egy tradicionális, egyedi karakterű városi térbe, sokkal inkább egy tengerparti üdülőhely szállodasorába illeszkedik. A 33 méteren futó párkány fölé javasolt, a homlokzat síkjában kialakított ötméteres sky-bár üvegtömbje a tradicionális épületek fölé emelkedő épülettömeget zavaróan emeli meg.
A Széchenyi tér szimbolikus, történelmi lenyomatokat őrző, nemzeti identitásunkat kifejező terület. A Magyar Tudományos Akadémia épülete, első dunai hidunk hídfője, a keleti térfal védett épületei, s nem utolsósorban a haza bölcsének, Deák Ferencnek az épületre szegezett tekintete közös értékeink megóvására, és nem a látvány kisajátítására kötelez bennünket. A tervezett átalakítás léptéknövelő op-art kialakítása sérti ezt a kontextust, méltatlan és elfogadhatatlan magatartást képvisel. Tisztában vagyunk azzal, hogy az átalakítás, korszerűsítés jogi környezete rendezett, mi szavunkat a kulturális értékkezelés, a látványkisajátítás, a környezeti összefüggések figyelmen kívül hagyása okán emeljük fel, mint ahogy akadémikustársunk korábbi tervtanácsi nyilatkozatában is tette, a tervezői szándék bemutatásakor. Ezúton adunk hangot megütközésünknek, hogy a Sofitel hotel tervezett átalakítása ebben a formában megvalósulhat.
A kritikákra vasárnap, az Építészfórumon a felelős tervező Bánáti + Hartvig Építész Iroda egyik vezetője, Bánáti Béla is reagált.
A szakember a véleményeket több félreértésnek tudja be, ami szerinte azért történt, mert eddig részletes szakmai ismertetés nem jelent meg a tervekről. Ez rövidesen változni fog, röviden azonban összefoglalta a várható változásokat: eszerint
- a főbejárat – korábbi cikkünk állítását megerősítve – átkerül a Dorottya utcába, így a Széchenyi tér felé egy terasz formájában élénk közösségi tér nyílhat,
- a külső héj (homlokzatok és tető) cserére kerül, megtartva az eredeti kontúrokat,
- az eddigi tetőterasz beépül, egy, a hotel státusza miatt elengedhetetlen panoráma bárnak helyet adva,
- a szobákban és közösségi terekben pedig teljes belsőépítészeti megújulás történik majd.
Bánáti hozzátette:
Az épületet nem bontják le. A szerkezete néhány belső változás kivételével teljes egészében megmarad. A felújítás során változatlan marad az épület fő tömege, a mellékszárnyakhoz való viszonya, a térszerkezete, beleértve az átrium és a közlekedőrendszer egészét, és legfőképpen megmarad a homlokzati geometria, a szerkesztésmódja, a zárterkélyek rendszere.
A reakció az üvegfelületre is kitér, elmagyarázva a sokak számára érthetetlen körök mögötti ötletet:
üvegfelületén Victor Vasarely op-art művészete által inspirált, kerámia-szitázott mintarendszer lesz látható, mely a tér különböző pontjairól nézve, a zárterkélyek változó képét követve más és más arcát mutatja.
Bánáti szerint a mindössze a panorámabár transzparens üvegtömegével bővülő épület változása
a Zalaváry-féle főhomlokzat lényegét nem sérti, sőt, létrehozza a lábazat-főtömeg-tetőzet klasszikus rendszerét, amely az eklektikus környezet jellemzője. Nem mellékesen eltakarja a tetőn lévő gépészeti berendezéseket és a tetősík fölé magasodó liftgépházat. Az épület ilyen módon történő kiegészítésével ismereteink szerint később Zalaváry maga is foglalkozott.
A teljes reakció itt olvasható.
Szerkesztőségünkhöz cikkünk megjelenése után röviddel eljutott a hír, miszerint
