Radó Péter oktatáskutató hosszú elemzésben veszi végig a portfolio.hu-n, hogy szerinte a Pintér Sándor vezette Belügyminisztériumban forgó új, pedagógusértékelési rendszer miért elhibázott, azaz ahogy a szakember fogalmaz:
Megírtuk mi is korábban, hogy a Népszava szerint rendszerszintű, éves belső teljesítményértékelés bevezetését tervezi a kormány az oktatási-nevelési intézményekben. A lap megszerezte a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium oktatásügyi dokumentumát, amelyről azt írja, az új koncepciót vázol fel, az alapján az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapna a belső ellenőrzés, amit a pedagógusoknál az intézményvezetők, az igazgatóknál a fenntartók végeznének el. A bér a teljesítménytől függne, növelhetnék, de csökkenthetnék is az illetményeket.
Radó szerint a következő problémák vannak az új tervezett rendszerrel:
- a tervezetben szereplő számszerűsíthető mutatókkal (mint például a tanulók kompetenciaeredményei, a versenyre felkészített tanulók száma, vagy a lemorzsolódás kockázatának kitett tanulók száma) az a probléma szerinte, hogy használhatatlanok. „A kompetenciaeredmények alakulását pedig sehol a világon nem kapcsolják össze az egyes pedagógusok munkájának eredményességével, mert azok az egész iskola működésének összegződő hatásaként javulnak vagy romlanak. A most bevezetett, méréselméleti szempontból önmagában is súlyosan problematikus egy tanéven belüli „bemeneti” és „kimeneti” méréseinek eredményei, valamint és az egyes pedagógusok teljesítménye közötti kapcsolat rövidre zárása szakmailag teljes nonszensz.”
- Radó állítja, hogy a pedagógusok fizetése már most is differenciált, sőt túlságosan is az. A hagyományos, ma is érvényesített közalkalmazotti bértábla a pedagógusok iskolai végzettsége és a szakmában eltöltött idő („szolgálati évek”) alapján differenciál – írja. Erre a pedagógusok 2011-ben törvénybe foglalt előmeneteli rendszer („pedagógus életpálya modell”) rátesz egy lapáttal, mert az egyes fokozatokba való besorolás után tovább differenciálja a béreket. Ugyanakkor a most kiszivárgott javaslat mindezt megfejeli egy újabb dimenzióval: „a teljesítményértékelés alapján tovább differenciálná a béreket.” Radó szerint mindez „már önmagában is közpolitikai rémálom, mert a növekvő pedagógushiány miatt a kezdő bérek felzárkóztatására (tehát a differenciálás mértékének csökkentésére) lenne szükség, nem pedig további differenciálásra.”
Radó szerint ezeken túl jelenleg is meglévő probléma a „rendkívül alacsony általános bérszint”, illetve az Európában rekorder magyar infláció, illetve a „pedagógushiány.” Emiatt mondja azt, hogy nincs „olyan éber állapotban megfontolható szakmai szempont, ami alapján ez a javaslat ne minősülne fércmunkának. Ráadásul még csak azzal sem menthető, hogy akik készítették kórosan tudatlanok, ugyanis a javasolt rendszer alig leplezett szándékai szerint is borzasztó: egyértelműen a pedagógusok megfélemlítését, a politikai elvárásoknak nem megfelelő viselkedés büntethetőségét szolgálja.”
Hozzáteszi: világszerte tapasztalat az, hogy a „pedagógusok nem nagyon ösztönözhetőek pénzügyi eszközökkel, sokkal jobban reagálnak a nagyobb autonómia lehetőségére és a szimbolikus ösztönzőkre”.
Az egész elemzés itt olvasható.