Manapság nem olcsó mulatság a PlayStation-felhasználók élete. A 2020-ban, eredetileg 185 ezer forintért piacra dobott PlayStation 5-ért az idei áremelést követően már nagyjából 270 ezer forintot kérnek (igaz, jár mellé egy God of War Ragnarök), és a jövőre érkező PlayStation VR2 kiegészítő ára is 260 ezer forint lesz. Pont annyi, amennyit a sima PS5-ért kérnének, ha kapható lenne önmagában, nem csak videójátékkal összecsomagolt bundle kiadásban.
Emellé egy ideje már tudható az is, hogy a 2023. január 26-án megjelenő DualSense Edge kontroller ára is 100 ezer forint lesz itthon. A hivatalos kiegészítők persze sosem voltak olcsók, a PlayStation 5-höz nélkülözhetetlen sima DualSense vezérlő 26 ezerbe kerül, de azért csak felmerül az emberben, hogy miért négyszer több a testreszabható Edge változat. Ennek igyekeztem utána járni, mikor a megjelenés előtt kipróbáltam a Sony újdonságát.
DualSene Edge kontroller
Első pillantásra a DualSense Edge szinte semmiben nem különbözik a kontroller alap verziójától, hiszen a fejlesztők kifejezetten ügyeltek arra, hogy a sokak által megkedvelt forma semmit ne változzon. Kézbe véve viszont már érződik a különbség, hiszen az új variáns valamivel nehezebb, mint az elődje, és alaposan szemügyre véve azért látszik, hogy sok szempontból tényleg egy, a korábbinál komolyabb szerkezettel van dolgunk:
- Kapunk két új gombot a kontroller aljára, ezek ráadásul cserélhetők,
- kapunk két funkció (FN) gombot,
- változtathatunk a gombkiosztáson, a kontrollerre menthetünk profilokat,
- három fokozatban állítható a ravaszok (R1, L1) által bejárt út,
- cserélhető az analóg karok kupakja, kapunk 3 eltérő változatot,
- a jobb és bal analóg kar mechanikus szerkezete kivehető és cserélhető.
Van egy kisebb, tényleg gomb formájú pár, illetve olyan kivitel, ami sokkal inkább emlékeztet egy karra – úgy kell elképzelni, mint az autók kormányán lévő kiegészítőket, amik akár egyetlen ujjal is használhatók. Mindkét variáns fémből készült, egyszerűen felhelyezhetők az eszköz hátára, viszont ennek ellenére is biztonságosan használhatók, nem lötyögnek, nem kell attól félni, hogy kiesnek a helyükről. Tapasztalataink alapján mindkettő elég kényelmes, de idővel jó eséllyel mindenkinél kialakul, hogy melyiket használja szívesebben.
Talán ecsetelnem sem kellene, ennek mi értelme. Én például gyűlölöm, mikor egy karaktert úgy lehet futásra bírni, hogy nyomva kell tartani valamelyik analóg kart. Kényelmetlen, és huzamosabb játék során meg is fájdul tőle az ujjam. A DualSense Edge ennek véget vet, hiszen ez a funkció már simán áttehető az új gombokra, amiknek a használata sokkal kényelmesebb, mint az analóg kar nyomva tartása. Erről rögtön meg is bizonyosodtam, mikor elindítottam az idei Call of Duty: Modern Warfare II-t, amiben szinte végig rohanva közlekedtem. Az újdonságok persze nem csak FPS-ek esetében jönnek jól, csak a példa kedvéért: a Gran Turismóban például sokkal jobb ezekkel váltani, mint az eredeti gombkiosztás nyújtotta lehetőségekkel.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a gombkiosztás ezen eszköz megléte esetén szerkeszthető, sőt, profilok is létrehozhatók, amikből három lementhető magára a kontrollerre, így akkor is használhatók, ha nem a saját PS5 gépünkhöz csatlakoztatjuk a DualSense Edge kontrollerünket.
A meglévő profilok között villámgyorsan váltani is lehet, köszönhetően az új FN billentyűknek, amik az analóg karok alatt kaptak helyet – olyan helyen, ahol szépen elférnek, nem zavarnak sok vizet. Ezek a gombok szintén kényelmesen elérhetők, és pont úgy működnek, ahogy azt már PC-n megszokhattuk: ezeket és más gombokat lenyomva új funkciók érhetők el.
Válthatunk a már emlegetett profilok között, de a segítségükkel játék közben, a menüben történő kotorászás nélkül szabályozható például a hangerő, vagy akár a mikrofon érzékenysége. Apró kellemetlenség viszont, hogy az utóbbi két lehetőség csak akkor érhető el, ha kábellel csatlakozik a kontroller a géphez. Öröm az ürömben, hogy a vezérlő mellé kapunk egy stabilan rögzíthető csatlakozóházzal felszerelt, fonott borítással ellátott új vezetéket, ami az említett extrák mellé sokkal hosszabb annál, mint amit eredetileg találhatunk a PlayStation 5 dobozában.
Nem mindegy, hogy nyomod
A gombokat érintő változás továbbá, hogy már a DualSense Edge ravaszainál is állítható, hogy lenyomva mekkora utat járjanak be. Mindkét kapcsoló mellett helyet kapott egy-egy apró pöcök, amivel három opció között válthatunk. A középső az alap, ami ugyanazt az élményt nyújtja, mint a sima DualSense vezérlő, a felső sokkal rövidebb, az alsó pedig sokkal hosszabb utat eredményez.
Előbbi az FPS és TPS játékokban jöhet jól, hiszen így sokkal gyorsabban tüzelhetünk, míg az utóbbi a szimulátorok vezérlését teheti egy fokkal életszerűbbé – hiszen a segítségével sokkal finomabban adhatunk gázt vagy fékezhetünk például a Gran Turismo bármelyik részében. Az egyetlen kompromisszum, amivel itt meg kell barátkozni, hogy alsó és felső állásban elveszik a ravaszok adaptív jellege, tehát nincs rezgés és ellentartás, tehát többek között nem fogjuk érezni a fegyverek ropogását az ujjunk alatt, ha elindítjuk a Call of Duty ilyen funkcióval bíró epizódjait.
A ravaszok mellett már az analóg karok is részben testre szabhatók, ugyanis egyetlen határozott mozdulattal lecserélhetők az ujjunkkal érintkező kupakok. A DualSense Edge három variánssal érkezik, ebből az alap kontrollernél már megszokott változat van eleve felszerelve, és ezt cserélhetjük le magas íves vagy alacsony íves kivitelre. Ezeknek a felülete finoman recés és domború, funkciójukat tekintve pedig alacsonyabb vagy magasabb elérést tesznek lehetővé.
A teszt során nekem az utóbbi jött be a legjobban, nem kellett begörbítenem a hüvelykujjamat a használatukhoz, ami hosszú távon sokkal kényelmesebb használatot eredményez. Nyilván az „kézfüggő”, hogy kinek melyik jön be jobban, és a magam részéről azon sem lepődnék meg, ha a jövőben mindenféle fajta változatok elérhetők lennének az Edge tulajdonosok számára.
Ugyanakkor nem ez az egyetlen változás az analóg karok terén: egyrészt szoftveresen az utolsó milliméterig testre szabható a működésük, például az érzékenység és a holttér, másrészt a kontroller ezen mechanikája simán cserélhető. Külön a jobb és külön a bal.
Ehhez csak fel kell pattintani a burkolatot (ez egy kétlépcsős, figyelmet igénylő művelet), feloldani egy kis fémkarral a rögzítést, majd kihúzni a cserélni kívánt részt. Erre főleg akkor lehet majd szükség, ha az adott alkatrész tönkremegy, a csere pedig nagyjából 11 ezer forintot kóstál.
A tervezők ráadásul úgy alkották meg a vezérlő mellé alapból járó, fehér, kemény burkolatú tokot, hogy abban nemcsak az eddig felsorolt összes kiegészítőnek van hely, de még egy extra analóg karnak is – hogy biztonságban vihessük magunkkal mindenhová egy pótalkatrészt. Persze csak azután, ha vettünk egyet, mert a cserepéldány nem része az alapcsomagnak.
Megéri?
A fentiek alapján talán már érthető, miért kerül ilyen sokba ez a kontroller, bár majdnem biztos vagyok benne, hogy a Sony jókora haszonnal küldi a piacra ezt a kiegészítőt. De vajon megéri-e az árát a DualSense Edge? A kérdésre mindenki maga tudja a választ.
A magam részéről ugyan üdvözlendőnek tartom a változtatások egy részét (extra gombok alulra, cserélhető kupakok), ugyanakkor a tesztet követően nem érzem úgy, hogy az extra funkciók megérik négy alap kontroller árát. Már csak azért sem, mert mint kiderült, az új funkciók okán az akkumulátor gyorsabban merül, mint a sima verzió esetében.
Persze érdemes tudni azt is, hogy nem számítok profi játékosnak, nem versenyzem semmilyen szinten, nem töltök órákat online csatatereken, és nem is lenne türelmem ahhoz, hogy szoftveresen állítsam be a kontrollerem érzékenységét, hogy minden századmilliméter számítson, amikor más játékosokkal szembeni küzdelembe szállok be. Ha viszont valaki magára ismer a fenti leírásban, annak a megjelenést követően érdemes lehet próbát tenni a PlayStation újdonságával, mert a mérnökök nem is nekem tervezték ezt a kiegészítőt, hanem azoknak, akiknél tényleg nem mindegy, hogy milyen eszközzel vágnak bele az előttük álló – profi vagy éppen félprofi – játékba.
