Hitlert tucatnyi alkalommal próbálták meggyilkolni, ám mindannyiszor eredménytelenül. A merénylők épp hetven éve, 1944. július huszadikán jártak legközelebb a sikerhez. Az összeesküvések zömét a jellemzően az arisztokráciából rekrutálódott német katonai vezérkar szervezte; az első tervek a hatalomátvételre már 1938 szeptemberében készen álltak, kidolgozásukban részt vett a hithű katolikus Klaus Schenk von Stauffenberg, ki utóbb a német tartalékos haderők vezérkari főnöke lett.
A sztálingrádi vereség után kapott igazán erőre a belső ellenállás. Egy tábornokok vezette társaság 1943 márciusában bombát csempészett a keleti frontra látogató Hitler Szmolenszkbe tartó gépére, ám a pokolgép nem lépett működésbe, majd 1944 nyaráig további három alkalommal próbálták meggyilkolni a Führert.
Legambiciózusabb tervük a Valkűr-hadművelet, mely szerint Hitler likvidálása és a náci kormány eltávolítása után Németország különbékét kötött volna a nyugati szövetséges erőkkel. 1944. július huszadikán, számos próbálkozást követően von Stauffenberg két bombát csempészett Hitler főhadiszállására, egy megbeszélésre. Épp a szerkezetek élesítésén ügyködött, amikor szólították a megbeszélésre.
Százezrek balszerencséje, hogy Stauffenberg még az afrikai háborúban, egy robbanásban elveszítette egyik szemét és karját, s a másik kezén is csupán három ép ujja maradt, így 1944 júliusában a Hitlernek szánt két pokolgép közül csak az egyiket tudta élesíteni. Ráadásul, mivel meleg volt az idő, a Führer nem vasbetonból készült bunkerében, hanem egy faházban tartotta a megbeszélést, így a későbbi detonáció nem hozta működésbe a másik szerkezetet. Azzal szintén nem kalkulálhattak az összeesküvők, hogy miután Stauffenberg egy telefonhívás ürügyén elhagyta a helyiséget, egy másik tiszt a vastag tölgyfaasztal alá rúgta a merénylő „bent felejtett” táskáját.
A robbanás így is négy emberrel végzett, ám Hitler karcolás nélkül úszta meg az esetet.
Stauffenberg odakint, hallva a detonációt, azt hitte, sikerrel járt, s kiadta a parancsot a hatalomátvételre.
Őt és a főszervezők egy részét még aznap este elfogták és kivégezték, további hétezer embert eztán tartóztattak le, közülük ötezret ki is végeztek, sokan kínvallatás után henteskampókon végezték.