Szeptember 18. fontos állomás volt Magyarország és az Európai Unió vitájában. Az Európai Bizottság ugyanis az Európai Tanács elé terjesztett egy olyan javaslatot, amely azt tartalmazza, hogy három kohéziós alap támogatásainak 70 százalékát függesszék fel, bár kiutat is adtak Magyarországnak arra, hogy ne veszítse el ezeket a pénzeket.
A lépés kapcsán érdemes megnézni, hogy pontosan mi lett a jogállami, mai nevén feltételességi mechanizmusból, mit sikerült elérnie, és milyen hatása lehet a jövőre.
Jelenleg alapvetően három vitánk van az EU-val, ám ehhez társult még a héten egy régebbi, negyedik vita felfrissítése is.
- Vitázunk a 2021-2027-es hétéves költségvetésben rendelkezésre álló pénzek felhasználásáról, hogy a különböző operatív programokba mekkora támogatást irányítsanak. Itt várhatóan, ha kicsit később is, mint a tagállamok többsége, meg fogunk egyezni Brüsszellel.
- Vitázunk a feltételességi mechanizmusról, amiben most előrelépés történt, hiszen a kormány egy sor jogszabály elfogadására tett ígéretet, amelyek javítani hivatottak Magyarország demokratikus berendezkedését és csökkenteni a korrupciós kockázatokat. Amennyiben ugyanis egy tagország megsérti az EU alapértékeit, és ez bizonyítható hatással van a költségvetésre, a tagországnak járó pénzeket fagyaszthatnak be.
- Vitázunk a Helyreállítási Alapról. Ez egy olyan segélycsomag, ami méretben majdnem megegyezik az Európai Unió hétéves költségvetésével, de egyszeri kifizetésről van szó, és a koronavírus okozta problémák kezelésére találták ki. Magyarország az egyetlen tagország, amelyiknek még nem fogadták el a helyreállítási tervét, amelyről év végéig kell megegyezni. A feltételességi mechanizmusban történt előrelépés azonban, még ha elviekben nem kapcsolódik is ehhez, itt is áttörést eredményezhet.
- És vitázunk a hetes cikk szerinti eljárásról. Ez korábban indult meg Magyarország ellen, és az eljárás végén akár arra is lehet esély, hogy egy tagország szavazati jogát felfüggesszék a tanácsban, még ha Magyarország esetében erre kevés is a sansz. Ennek az eljárásnak a része formailag az az időközi jelentés, amelyet az Európai Parlamentben fogadtak el a múlt héten, és amely kimondta, hogy Magyarország nem demokrácia, illetve arra kérte a bizottságot és a tanácsot, hogy ne adjanak nekünk pénzt.
Az utóbbi hónapokban tárgyalások a négy vitás téma közül valójában csak egyben folytak, ez pedig a feltételességi mechanizmus volt. Formailag ennek semmi köze például a Helyreállítási Alap pénzeihez, ott ugyanis más kritikákra alapozva, más elvárások fogalmazódtak meg Magyarországgal szemben. Politikailag viszont összekapcsolódott a két eljárás, és mivel a mechanizmus határideje járt le hamarabb, és az elvárások, valamint a menetrend is megfoghatóbb, erről tárgyaltak a felek.
Az Európai Parlament jelentése pedig – amely, mint említettük, szintén nem kapcsolódik a korábban jogállaminak nevezett mechanizmushoz – megmutatta, hogy milyen politikai nyomás van az Európai Bizottságon, hogy ne legyen megengedő Magyarországgal szemben. Ez azért fontos, mert ha az Európai Parlament úgy érzi, hogy a bizottság nem tesz meg mindent, akkor egy bizalmatlansági indítvánnyal menesztheti a testületet.
Erre a bizottsági jelentés szerint is kicsit későn jött rá a magyar kormány, ezért a konkrét javaslatok is késtek. Amikor viszont megtették ezeket, kiderült, hogy 17 ponton kell változtatnia az Orbán-kormánynak a korrupció csökkentése érdekében a törvényeken. Erről a tárgyalások magyar főszereplője, Navracsics Tibor árult el részleteket.
A módosítások elfogadására, megvalósítására idő kell. A bizottság pedig olyan választ adott, amivel egyszerre több problémát is megold. Kétféleképp dönthetettek volna. Az egyik opció az volt, hogy elrendezettnek tekintik a jogállami mechanizmus ügyét. A másik pedig, hogy javaslatot tesznek a tanácsnak a pénzek egy részének felfüggesztésére. Végül az utóbbi történt azzal a kiegészítéssel, hogy a végső döntés meghozatalának határidejét kitolják, így a kormánynak november 19-éig kell bizonyítania, hogy eleget tett vállalásainak.
Ez a megoldás több okból is okos trükk:
- egyrészt azért, mert a bizottság nem politikai testület, így a felelősséget a politikai döntéshozókra (a tagállami kormányok vezetőire) tudja tolni.
- Másrészt azért, mert lehetőséget és alapot adnak a tanácsnak és Magyarországnak arra, hogy megegyezzenek, ha az Orbán-kormány valóban betartja, amit ígért.
- Harmadrészt azért, mert a jogállami mechanizmus valójában egy nyomásgyakorlásra kitalált eszköz, és így további két hónapig lehet nyomás alatt tartani a látványosan pénzhiányban szenvedő Magyarországot, hogy ezek a reformok végül tényleg érdemiek legyenek.
Ott van például a magyar kormány legnagyobb engedménye, a közbeszerzési ügyeket vizsgáló integritás hatóság, amelynek a pontos neve csak akkor derülhet ki, amikor pénteken benyújtják a létrejöttéről szóló javaslatot. Egy ilyen szervezetnek akkor van értelme, ha a kormánytól független emberek vezetik. A nyomásgyakorlás lehetőséget ad arra, hogy a megegyezésig kiválasszák a hatóság vezetőjét és tagjait, és az unió ellenőrizhesse, hogy nem a kormányzathoz hű embert ültetnek az élére. Navracsics miniszter ennek megfelelően azt ígérte, hogy a hatóság november végén már működhet is.
A megegyezéssel előremozdul egy másik vitás kérdés, a Helyreállítási Alap pénzeinek ügye is. Itt év végi határidő van, bár az nem egyértelmű, hogy pontosan mire: a bizottsági jóváhagyásra, a tanácsi szavazásra, vagy a biztosi kollégium támogatására? Valószínű, hogy az év végi határidőig csak a bizottság fog zöld utat adni a pénz folyósításának és az új magyar tervnek. Várhatóan a jogállami mechanizmussal kapcsolatban hozott reformígéreteket is figyelembe veszik majd, amiket úgynevezett mérföldkőként teljesíteni kell a pénzek megszerzéséhez. A konkrét megegyezésre mindenesetre nagyobb esélyünk van, mint a lengyeleknek, akik megegyeztek ugyan a helyreállítási tervről, de a konkrét mérföldköveket nem teljesítették, és úgy tűnik, nem is fogják. Márpedig hiába az elvi megegyezés, pénz csak akkor jön, ha a fizetési igazolások leadása előtt ezekben is előrelépés van.
A lehetséges következményekről szólva érdemes először arról beszélni, hogy mi az, amire biztosan nem lesz jó a jogállami mechanizmus. Arra például, hogy egy csapásra rendezze Magyarország viszonyát az uniós pénzekhez és a korrupcióhoz.
Az is káros lehet, hogy a mechanizmus összemossa a korrupciót és a jogállami ügyeket. A magyar kormány az egyébként mérsékelt korrupcióellenes lépéseit és ennek unió általi tudomásul vételét úgy állíthatja be, mintha a bizottság a magyar jogállam állapotát ismerte volna el. A jogállamiság azonban a korrupciónál sokkal tágabb fogalom, beletartoznak olyan ügyek is, mint például a média szabadsága és az igazságszolgáltatás függetlensége, amelyeket nem érinthetett a mechanizmus.
Fontosabb azonban, hogy mi az, ami láthatóan működött a jogállami mechanizmusban. Kiderült például, hogy pénzzel nyomást lehet gyakorolni a tagállamokra. Ez nem meglepetés, de élesben most próbálták ki először. Kellett hozzá persze az is, hogy a magyar államháztartás rossz állapotban van, egy fenyegető gazdasági környezetben.
A labda most a tanács asztalán pattog, mely már politikai igényeket is megfogalmazhat. Nyomást lehet gyakorolni például Magyarországra egy másik nagyon fontos témában. A tagállami vétók ügyét most, úgy látszik, hatástalanítani készül a tanács, ha az úgynevezett passerelle vagy áthidalási klauzulákhoz nyúlnak. Ez alapján bizonyos esetekben és témákban elég lenne a minősített többség a döntséhez, így Magyarország nem tudna vétózni például külpolitikai kérdésekben. A probléma az, hogy hiába nem kell szerződéseket módosítani az áthidalási klauzulákhoz, mégis egyöntetű szavazás kell ahhoz, hogy bizonyos ügyekben mostantól ezeket használhassák. A mechanizmus pedig akár alkalmas is lehet arra, hogy akár ezt, akár a globális minimumadó bevezetését kizsarolja Magyarországból.
