A levegőre hajlamosak vagyunk homogén közegként tekinteni, pedig már általános iskolában megtanultuk, hogy változatos anyagokból épül fel. Azt is tudjuk, hogy levegő és levegő között is óriási különbség van: műszerre sincs szükség, elég egy mély lélegzetet vennünk, hogy megállapítsuk, egy nagyvárosi környezet messze nem olyan tiszta, mint egy hegyi erdő.
Az általunk belélegzett levegő számtalan eltérő gáz és részecske keveréke. Az anyagok túlnyomó többsége teljesen természetes, sok viszont fajunk révén szabadul fel. Ezek közül több kifejezetten problémás, és egészségünkre is visszahat.
A levegő mintegy 99 százalékát nitrogén, oxigén, vízgőz és reakcióképtelen gáz alkotja. A gázokon belül a nitrogén aránya 78 százalék, az oxigéné 21 százalék, a fennmaradó rész pedig vegyes összetételű, argonból, szén-dioxidból, héliumból, metánból és más anyagokból tevődik össze. A vízpára kapcsán érdemes kiemelni, hogy mennyisége folyamatos időszaki és regionális ingadozást mutat – a trópusokon például a pára aránya jóval magasabb, mint mondjuk a sarkvidékeken, a nyári aszályok során pedig a koncentráció igen alacsony.
A levegő fontos alkotóelemei a gázok mellett az úgynevezett aeroszolok, amelyek különböző anyagúak, méretűek, illetve halmazállapotúak lehetnek, és változatos hatásokkal járhatnak. Ide tartoznak többek között a pollenek, a porszemcsék, a vulkáni hamu, a füst részecskéi, a tengeri só darabkái, a növények által kibocsátott szerves anyagok, parányi cseppek vagy éppen a szállingózó baktériumok.
Az aeroszolok egy jelentős része az emberi tevékenységhez köthető, ezek mennyisége az ipari forradalom kezdete óta, a fosszilis energiahordozók használatával fokozatosan nő. A 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű, úgynevezett finomszemcsés anyagoknál például a koncentráció emelkedése a 60 százalékot is eléri.
Fajunk hatására ráadásul az egyébként természetes aeroszolok mennyisége is megemelkedhet, a meggondolatlan mezőgazdasági tevékenységek következtében például elporosodhat egy-egy terület.
Az általunk kibocsátott szennyeződések aránya az egész levegőt tekintve ugyan alacsony, mégis jelentős következményekkel járnak. A szén-dioxid például fokozza az üvegházhatást, a szálló por pedig különböző egészségi problémákhoz vezethet.
Ez a legtisztító egy egész lakással megbirkózik
A Philips élen jár a légtisztítók gyártásában és a 4000i típusú modellek egész lakások levegőjét képesek tisztán tartani. Egy ilyen gép 610 köbméter/óra mennyiségű levegőből tudja kivonni a részecskéket, és a beépített szenzor képes valós időben érzékelni a beltéri levegő szennyezettségét, méghozzá három kategóriára bontva: szálló por (PM2,5), káros gázok és beltéri allergének. A Philips légtisztítók a 0,003 mikron méretű (ez kisebb, mint a legkisebb ismert vírus) részecskék közel 100 százalékát eltávolítják a levegőből, és nemcsak a finomszemcsés anyagokat, de a baktériumokat, a polleneket, a port és az állatszőrt, továbbá a vírusokat és az aeroszolokat is. Háromlépcsős szűrésről van szó: az előszűrő a levegőből először felfogja a port, a haj- és szőrszálakat, második lépcsőben az aktív szénszűrő megköti a kellemetlen szagokat és a káros gázokat, végül a NanoProtect HEPA szűrőn az ultrafinom, mikron méretű részecskék is fennakadnak. Utóbbiak egészségre vonatkozó veszélye, hogy a tüdőből akár a véráramba bekerülve más létfontosságú szervekhez is eljuthatnak.
A cikk a Philips támogatásával készült.
