Be kell tömni a válságadók megszűnésével keletkező lyukat a költségvetésben, és a hiányt a jelenleginél alacsonyabb összegben kell rögzíteni, különben nem jutunk hozzá az IMF-hitelkerethez. Ha pedig nem jutunk hozzá az IMF-kerethez, nem élvezzük ennek védelmét, akkor az nagyon sokba kerülhet nekünk, mert csak magasabb kamat mellett tudnánk hitelt felvenni a piacról – véli Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő, aki szerint a kormány jó irányt szabott a két cél eléréséhez.
Alig fogjuk érezni
Fotó: Kummer János
Miért gondolja, hogy jó eszközt választott a kormány?
Úgy tesz eleget a Széll Kálmán Terv 2.0 a hiányleszorítási célnak, és a költségvetésből a válságadók megszűnése miatt kieső összegek pótlásának, hogy új adókat vezet be. Méghozzá olyan új adókat, amelyekkel széles körre teríti szét a terheket. Hiszen a telekommunikációs és a pénzügyi tranzakciós adó is a lakosság és a vállalkozások jelentős részét (szinte mindenkit) érinti. A biztosítási adót pedig kiterjeszti más biztosítási formákra is.
Ezzel párhuzamosan a nagy adókhoz nem nyúl hozzá és nem emeli a járulékokat. A kőbe vésett egykulcsos személyi jövedelemadóhoz sem nyúl (a mérték nincs rögzítve, csak az, hogy egyetlen szja-kulcs lehet). A viszonylag kedvező társasági adó is (500 milliós adóalapig csak 10 százalék, felette 19) marad, ami jó hír a vállalkozások túlnyomó többségének. És az amúgy is kiemelkedően magas áfán sem emel.
Mégiscsak új adókról van szó. Mennyire lesz ez megterhelő nekünk?
A koncepcióból az látszik, hogy keresik az olyan bevételi forrásokat, amelyek révén szét tudják teríteni a terheket. Úgy érzem, filozófiailag ebbe az irányba mozdult el a kormány. Olyan szempontból jó ez az irány, hogy alig vesszük majd észre a tehernövekedést.
A fizetés egy ezrelékét csípik le a bankszámláról a pénzügyi tranzakciós adóval, és a telefonszámlában sem lesz jelentős tétel a pénzügyi tranzakciós adó.
Mi az, amit még kiemelne adózási szempontból?
Jó irány lehet, hogy a vállalkozások egymás közötti készpénzforgalmát korlátozni akarják, mert ez a gazdaság fehérítése irányába hathat. Ezzel párhuzamosan pedig a lakossági vásárlásoknál is vizsgálnák a készpénzfizetés korlátozását: egyrészt ösztönöznék a kártyás fizetést, másrészt (meghatározott körben) törekednének a kötelező kártyás fizetés lehetőségének megteremtésére. A lakossági készpénzhasználat visszaszorítása szintén a fehéredés irányába hathat.
A két lépést azért is fontos lenne végigvinni, mert a magyar adórendszer legnagyobb hibája az, hogy a GDP 20-25 százalékát teszi ki az adózatlan gazdaság. Ezen mindenképpen változtatni kellene.
Mindannyiunk érdeke, hogy a költségvetési hiány idén és jövőre is 3 százalék alatt legyen. És nemcsak azért, mert ezt követeli meg az Európai Unió, hanem azért is, mert különben igen drágán tudjuk csak finanszírozni az adósságainkat. S ha nem tartjuk 3 százalék alatt a hiányt, és emiatt csak drága hitelhez jutunk, akkor annak újabb adóemelés lehet a következménye.
