Az eddigi védettségi igazolványt május 1-jétől oltási igazolvány váltja, ami jelentősen megváltoztatja a koronavírus elleni védettség definícióját. Legalábbis hivatalosan, a járványügyi korlátozások alóli mentesség szempontjából, hiszen immunrendszerünk működését nem kormányrendeletek irányítják.
A Magyar Közlöny alapján és a kormányzati koronavírus-oldalon is megjelentek szerint májustól:
- az igazolvány a második oltástól számított 6 hónapig, a harmadik oltás után viszont korlátlan ideig érvényes.
- Oltatlan személy még a fertőzésen való átesettség esetén sem jogosult oltási igazolványra;
- aki két oltást követően fertőződött, annak az igazolványa 6 hónapig érvényes.
Ezek alapján tehát a két oltással rendelkezők és a fertőzésen átesett oltatlanok május 1-jén egycsapásra elvesztik a védettségüket (az előbbiek akkor, ha több mint fél év eltelt a második dózis beadása után), ez nagyjából kétmillió embert jelent. A kormány eredetileg már február 15-én életbe léptette volna a változtatásokat, de végül két és fél hónappal – a parlamenti választás utánra – halasztotta a bevezetésüket. A miniszterelnök ezt azzal indokolta, hogy „a szorongás és a félelem kezd elpárologni”, így Európa több országában lazítanak mostanság a korlátozásokon, de közrejátszhatott az is, hogy a harmadik oltások beadása nem pörgött fel igazán, eddig csak 3 millió 741 ezren éltek vele.
Az oltási igazolvány bevezetése egyértelműen politikai döntés az átoltottság növelése érdekében, miközben mint már utaltunk rá, a biológia a saját szabályai alapján működik. Adódik tehát a kérdés, hogy a „motiváción” túl, tudományos tények indokolják-e a változásokat. Hat hónap után két oltás hatása teljesen lenullázódik, mintha „mi sem történt volna”? Két oltás csak féléves védettséget biztosít, a harmadik már valóban korlátlan idejűt? A fertőzésen való átesés után semmiféle védelmet nem hagy az immunrendszerünkben?
Dr. Falus András akadémikust, Széchenyi-díjas immunológust, a Semmelweis Egyetem professor emeritusának kérdeztük.
Három kell, nem vitás
Mindenekelőtt azt érdemes sokadszor is tisztázni, hogy a tudomány még mindig nem ismeri eléggé ezt a vírust, úgy is mondhatjuk, háború közben tanulunk harcolni. Ezáltal döntéseinket az eddigi tapasztalatok és általános ismereteink alapján tudjuk csak meghozni, és bizony gyakran kell változtatni.
Ebből kiindulva pedig az oltási igazolvány sokkal tisztább helyzetet teremt, mint az eddigi védettségi, hiszen tudomásul kell venni: jelen ismereteink alapján a vírus elleni teljes védettségről egzakt tények nem állnak rendelkezésre
– mondja a 24.hu-nak Falus András.
Az viszont mára bebizonyosodott, hogy két oltás nem elég, a hatásosság hat hónap után minimálisra csökken. Bevezetőként, úgynevezett szenzitizálásra tökéletesen alkalmas: felpiszkálja az immunrendszert a kórokozó ellen, de szükséges a harmadik, emlékeztető adag. Azt persze ne gondoljuk, hogy a két oltás hatása „nyom nélkül” eltűnik.
Immunrendszerünk rendkívül bonyolult, számtalan részből álló, összetett egység, két dózis után is fennmaradhat valamennyi sejtes és antitestes immunitás (a kettő egymástól szétválaszthatatlan). Ráadásul mindez egyéni genetikántól, életkorunktól, életmódunktól függően eltérő lehet. Még akkor is, ha az immunmemóriát mérni alig tudjuk. Ám a lényeg: hat hónap után szükséges az emlékeztető, hogy a rendszer az elvárható szintre tornázza vissza a hatékonyságát.
A harmadikkal itt a vége?
Nyilván az sem jelenthető ki, hogy a harmadik oltás viszont már korlátlan ideig védelmet biztosít, hiába utal erre, hogy az oltási igazolvány erre a „végdátumra” szól majd. Senki nem tudja, meddig tart a hatásossága, ezt is most tanuljuk, élesben. Viszonylag fixálja az immunvédelmet, de semmi nem zárja ki, hogy idővel szükség lesz negyedik adagra.
Menet közben az újabb tapasztalatok, kutatási eredmények ismeretében ezen később lehet változtatni, de hogy kell is majd, azt nem tudjuk. Mindenesetre Falus professzor szerint nem ördögtől való, mert nagy általánosságban sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudjuk, hogy valóban mindenkinek szüksége lesz-e negyedik dózisra.
Sokaknak azonban már most indokolt lehet, elsősorban hatvan év felett, illetve krónikus betegséggel (cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, daganat stb.) élők, legyengült immunrendszerű, immungátló kezelésben részesült személyek számára – itt írtunk erről bővebben.
Jobb gyakorlat
És hogy miért nem számít már semmit, ha az ember átesett a fertőzésen? Mert erről sem tudunk biztosat, az új szabályozás pedig az oltás melletti stratégia sikere érdekében lesöpörte ezt a témát. A kérdést övező bizonytalanságot tekintve egyébként jogosan: az oltások (4-6 hónapon belüli) hatása biztos, a természetes védettségé nem.
Az eddigi kutatási eredmények alapján két oltás és a természetes fertőződés – vagy fordítva, a sorrend feltehetően mindegy – stabil védelmet nyújt. Az úgynevezett natív antigén (azaz a fertőzés) ugyanis ráerősít az oltás által kiváltott reakciókra. Tévedés ne essék: a harmadik oltás minden bizonnyal még több pluszt ad hozzá, ám erről még nincsenek tapasztalatok.
Összességében tehát Falus András az oltási igazolványt helyesebb gyakorlatnak tartja a védettséginél, de a jövőt illetően nem osztozik sokak optimizmusában. Lehet, hogy az omikron most ellövi minden patronját, és miután már nem lesz kit megfertőznie, eltűnik a süllyesztőben. Viszont bármikor felbukkanhatnak az újabb és újabb variánsok, amelyek ellen védekezni kényszerülünk, méghozzá védőoltásokkal és a jövőben sikeresnek bizonyuló gyógyszerekkel.
