A Müncheni Műegyetem (TUM) hosszú távú kutatása keretében a tudósok 600 ezer, 1870 óta végzett famérés eredményeit elemezték ki. A felgyorsult folyamatok okaként a melegebb klímát és a hosszabb vegetációs (rügypattanástól levélhullásig tartó) időszakot nevezték meg, ezek mellett fontos tényező a szén-dioxid és a nitrogén koncentrációjának növekedése a légkörben.
A fák összmennyisége csökkent
“A gyorsabb fejlődésből profitálhat az erdőgazdálkodás, az optimális átmérőt és a kitermelésre legmegfelelőbb időpontot ugyanis hamarabb érik el a fák” – közölte az intézmény.
Néhány bükkfapéldány például az 1960-as évekhez képest 77 százalékkal gyorsabban fejlődött, néhány lucfenyő pedig 32 százalékkal gyorsabban. Teljes bükkállományok 30 százalékkal, lucfenyőállományok 10 százalékkal gyorsabban nőttek.
“Az állományok az egyedekhez képest lassabban nőnek, hiszen – egyszerűen fogalmazva – a több fának nagyobb térre van szüksége, a fák összmennyisége tehát csökken” – fejtette ki Hans Pretzsch, a Nature Communications című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány vezetője.
A savas eső nem sokat lassított
Érdekes módon a kísérleti területeken a savas eső csak átmenetileg hátráltatta a fák növekedését, a káros anyagok felvétele pedig az 1970-es évek óta jelentősen csökkent – mondta el a szakértő.
Az 1870-es évektől datált adatokon alapuló kutatás lehetővé tette annak megfigyelését, hogyan reagáltak a fák a környezeti változásokra.
“A fákat nem izolálva, hanem többnyire a szomszédaikkal való interakcióban vizsgálták. Az segített megérteni, hogyan befolyásolja az egyedek dinamikája a csoportot” – magyarázta Pretzsch.