Elég rossz híre lehet vidéken a fővárosi tömegközlekedésnek, olvasónk ugyanis már Budapestre költözése előtt félt tőle. Aztán pozitívan csalódott.
Körülbelül 9 hónapja költöztem Budapestre. Bizony, féltem a tömegközlekedéstől, a rossz hírek és a negatív tapasztalatok hamarabb elérnek bárkihez. Lehet, hogy levelem folytatása meglepő lesz.
Rendszeresen igénybe veszem a tömegközlekedés eszközeit; villamos-, metró-, buszjáratokat a város teljes terültén, nappal és éjszaka egyaránt. Rendszeresen találkozom emiatt ellenőrökkel. A félelmeim és a rossz hírek ellenére sosem találkoztam kötözködő, akadékoskodó, bunkó ellenőrrel.
Az ellenőrzések során megtekintették, amit kell, megköszönték és haladtak tovább. Ha eltévedtem és kérdeztem valamit, vagy segítségre volt szükségem, segítőkészen és érthetően válaszoltak. Egyértelműen pozitívak a tapasztalataim, illetve úgy végezték a dolgukat, ahogyan kellett.
Persze most – gondolom – mindenkiben az fogalmazódik meg, hogy aki már itt él több éve, az biztos tapasztalt már valamilyen negatív esetet személyesen. Nyilván nagyobb időtartam alatt ennek nagyobb az esélye. Ezt nem is vitatom. De ez bárhol máshol ugyanígy van, ahol emberekkel kerül kapcsolatba egy másik ember.
Nem egyezhet mindenki és nem lehet szimpatikus mindenki a másiknak. Egy rossz nap, vagy amikor egyik-másik fél esetleg érzékenyebb is, bizony előfordulhatnak konfliktusok. Elég egy félreérthető hangsúly, illetve abból adódva, hogy nem ismerjük a másik ember hangszínét, adódhatnak félreértések.
Én eddig megfelelő eljárást tapasztaltam. Erről szóló cikket még nem olvastam (pedig volt, legutóbb például ez – a szerk.), ezért éreztem fontosnak, hogy ezt leírjam. Azért tettem így, hogy azok az ellenőrök, akikkel én eddig találkoztam, maradjanak is meg olyannak, amilyenek mindeddig voltak.