A kisvállalati és lakossági banki ügyfelek kiszolgáltatott helyzetben vannak a jelenlegi hitelintézetek egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlata miatt. A válság kapcsán a hitelek úgy drágulhatnak, s a feltételek netán úgy változhatnak kedvezőtlenül a pénzintézeteknél, hogy az ügyfelek semmilyen külső ok változásához nem tudják kötni azokat – ezekkel a kemény szavakkal ostorozta nemrég Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnöke nemrég egy nyilvános konferencián a bankszektort.
Egyirányú utcák
A bankok ma a hitelintézeti törvény passzusainak keretei között módosíthatják egyoldalúan ügyfélszerződéseiket. A jogszabály annyit mond ki: kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül változtatni, ha a szerződés ezt – külön pontban – a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi. Hogy utóbbiak pontosan mik lehetnek, azt a törvény nem részletezi.
Kevesen tudják: jogilag az ügyfélszerződés részének tekintendő az az üzletszabályzat vagy általános szerződési feltétel (ÁSZF), amelyben a pénzintézetek leírják az egyoldalú szerződésmódosítás eseteit. Ezek felsorolását tehát nem feltétlenül lehet megtalálni a konkrét szerződésekben. Van olyan hitelintézet (például a CIB Bank), ahol valamennyi ügyféltípusra egységesen egyetlen üzletszabályzat vonatkozik, s akad olyan is (mint a Raiffeisen Bank), ahol még a kkv-ügyfélkörön belül is külön ÁSZF vonatkozik a hitelügyletekre. Szerződéskötés előtt így célszerű ezeket is alaposan átolvasni, s külön kérni őket a banki ügyintézőktől.
A Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) saját ÁSZF-ében például a bel- és külföldi pénzügyi piaci viszonyok, a jogszabályok, hatósági előírások, a banki üzletpolitika vagy a szolgáltatás és ügyfélkockázat megváltozásával indokolja a kondíciók esetleges kedvezőtlen módosulását. A Raiffeisen Bank a törvények változása mellett a módosítás indokaként külön kiemeli a jegybanki rendelkezések megváltozását (nyilvánvalóan a Magyar Nemzeti Bank /MNB/ alapkamat-emelése is okozhat kamatdrágulást), illetve más tőke- vagy tartalékolási előírásokban történő változás miatti többletköltségeket is megemlít. Az OTP Banknál a jogi, szabályozói környezet változása mellett a pénzpiaci és makrogazdasági feltételek, sőt a banki működési feltételek megváltozását említik a hiteldíjak esetleges drágításának magyarázataként. Úgy fogalmaztak: az ügyfélszerződések hosszú távú jogi kapcsolatot jelentenek, így szükség van olyan mechanizmusokra, amelyek biztosítják, hogy a bankok a megváltozott piaci kockázatokhoz igazítsák szerződéses feltételeiket. Szűkszavúbb a CIB Bank, amelynek dokumentumában nem találni a módosítás indokaiként szereplő felsorolást.
Törvényes, de kétséges
A bankok elutasítják a versenyhivatali kritikát is. A módosításoknál a hatályos jogszabályokból kell kiindulni, s ezt messzemenően figyelembe veszik – közölték tömören a CIB Banknál. Az OTP Bank szerint általános, normatív jogi szabályozással nem is lehet a jelenleginél pontosabban meghatározni az egyoldalú szerződésmódosítási feltételeket. A tényleges kockázati változásokhoz igazodó gyakorlatot csak a banki önszabályozás, illetve a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) ellenőrzései befolyásolják.
Utóbbi hatóság egy 2006-ban kiadott ajánlása viszont a bankok többségének jelenlegi gyakorlatánál éppenséggel jóval többet vár el. A PSZÁF szerint a hitelintézeteknek az egyes konkrét díjelemekhez, kamatokhoz szervesen kapcsolódva és az ügyfelek számára egyértelműen megismerhető módon kellene meghatározniuk azokat az okokat, amelyek bekövetkeztekor díjat emelnek. Valótlan magyarázatok nem fogadhatók el: a jegybanki kamatváltozás például nem lehet indok a kezelési költség emeléséhez, mert a kettő között semmilyen összefüggés sincs.
A felügyelet – amelyik attól is óva int, hogy az ügyfélköltségek emelése a banki bevételek növelését vagy a máshol jelentkező veszteség fedezését szolgálja – nem mellékesen azt is elvárja: ha a külső feltételek kedvezően változnak, a bank magától értetődően csökkentse díjait.
Személyes értesítés
A kedvezőtlen szerződésmódosítást a törvény szerint legalább 15 nappal – bankkártyákra, elektronikus eszközöknél 30 nappal – a lépés megtételét megelőzően kell bejelenteni. Ez nyilvános közzétételt jelent, de a jogszabály szerint ehhez pusztán az is elegendő, ha az adott bank fiókjainak ügyfélszolgálati helyiségeiben kifüggeszti a bejelentést, és megjelenteti honlapján.
A pénzintézetek ma nemigen élnek a törvény szabta 15 napnál korábbi (például 30 napos előzetes) közzététellel. Szerencsére többen közülük azért a tájékoztatás eszközeit illetően nagyvonalúbbak. Az OTP Bank például – saját bevallása szerint – a bankszámla-kivonatokon, éves hitelegyenleg-értesítőben, netán a kamatemelésről szóló külön levélben is közli ügyfeleivel a kellemetlen híreket. Nagyobb horderejű kondícióváltozások esetén a CIB Bank saját hírlevelét is beveti kommunikációs eszközként, néhány esetben pedig e társaságnál is a számlakivonaton helyezték el az erről szóló figyelemfelhívó mondatokat.
Nagy Zoltán GVH-elnök szerint – aki kijelentéseit egy rövidesen publikálandó, a 10 legnagyobb bankot átfogó ágazati vizsgálatának eredményeire alapozta – viszont a 15 napos tájékoztatási periódus irreálisan rövid. Ennyi idő alatt az ügyfelek nem tudnak érdemben reagálni a változásokra, így a piaci verseny jelentősen torzul. A PSZÁF ajánlásában pedig nyomatékosan felszólítja a bankokat: a szerződésmódosítást ne csak hirdetményben, hanem igenis minden alkalommal a számlakivonaton vagy külön levélben közöljék ügyfeleikkel.
