Nagyon könnyű elítélni másokat, ha azt látjuk, hogy érzéketlenek vagy előítéletesek a körülöttük élőkkel. Pedig ítélkezés előtt nem ártana legalább megérteni, hogy mi motiválhat bárkit arra, hogy embertelen módon reagáljon egyes szituációkban, hogyan és miért vetkőzhet ki magából valaki annyira, hogy azzal megsebzi, megalázza a másikat. Ezekről a normasértésekről szól a Káva Kulturális Műhely öt új kisfilmje.
Nézzük például a korrupcióról szóló epizódot! Az osztályfőnökhöz fogadóórára érkezik a felső tagozatos Marci anyukája. Marcival rengeteg gond van a suliban, rendszeresen inzultálja a társait, a többi szülő már lázadozik, ezért a tanár rákérdez: nem akarja-e az anyuka egy másik iskolába vinni a gyerekét. Ő azonban hallani sem akar az iskolaváltásról, főként azért, mert – mint mondja – ez a környék legfelkapottabb sulija. Meggyőzésként ráadásul elővesz egy pénzzel teli borítékot azzal, hogy hajlandó lenne egy csinos összeggel támogatni az iskola alapítványát.
Mi a helyes döntés ebben a szituációban?
„Na, ezt nem mi fogjuk megmondani” – szögezi le Takács Gábor, a Káva művészeti vezetője. – „Ez a kisfilmünk is azzal zárul, hogy több szereplő is hozzászól a konkrét helyzethez, pro és kontra hoznak fel érveket, ám a döntést a nézőnek kell meghoznia. Nincsenek egyszerű emberi-társadalmi konfliktusok, így a megoldások is bonyolultak, a végiggondolásukat nem lehet megspórolni.”
Ez egyébként is az alapelve „A Résztvevő Színházának”. A Káva Kulturális Műhely idén ünnepli huszonöt éves fennállását, eredetileg a színházi nevelés hazai apostolaként drámapedagógiai előadásokat hoztak létre általános és középiskolásoknak, ám idővel a foglalkozásaik közönsége kibővült a felnőttekkel is.
hogy adott pontokon bevonják a nézőket a látottak értékelésébe, az ellentmondó álláspontok megvitatásába, illetve néhány kulcsszituáció eljátszásába.
Mivel a Káva repertoárjának nagyobb része továbbra is az iskolás korosztálynak szól, a koronavírus-járvány másokhoz képest érzékenyebben érintette a művészeti műhelyt. „Az előadásaink-foglalkozásaink döntő többségét iskolákban vagy iskolások részvételével tartjuk, így nagyon megszenvedtük a digitális oktatás időszakát” – magyarázza Takács Gábor. „Az első hullám idején kivártunk, előkészítettük és próbáltuk az új előadásainkat, de a második hullámban már lépnünk kellett valamit, és az egyszerűbb foglalkozásaink közül néhányat áttranszformáltunk az online térbe, sőt, két újabbat kifejezetten erre a formátumra építettünk fel. Szerintem megoldottuk ugyan a feladatot, ám az tény, hogy egy részvételi színház esetében nem vehető ki a projektből sérülés nélkül a személyes kontaktus. Az előadásaink a digitális térben is hatottak egy szintig, de nem olyan mértékben, mint amikor személyesen találkozunk a fiatalokkal.”
Volt azonban egy érdemi hozadéka az online részvételi színháznak:
Azt egyelőre Takács Gábor sem tudja, mi menthető át ebből a pandémia utáni időszakra, de bízik abban, hogy ezek az új vidéki kapcsolatok a jövőben is megmaradhatnak. A Kávának komoly érvágás lenne, ha újra digitális oktatást rendelnek el, pedig jelenleg is – a személyesen megtartható foglalkozásokat számítva – mintegy húsz százalékkal kevesebb előadásuk van, mint a járvány előtti időszakban.
A finanszírozás egyelőre megoldhatónak tűnik. „A Káva jórészt állami és magántámogatásokból működik, márpedig a pályázatokat kiírók rugalmasan reagáltak a járványra: az előadások teljesítését elcsúsztathattuk a pandémia utáni időszakra. Ezen az őszön tudjuk le például a 2019–2020-as pályázati programok kötelezettségeit, miközben a humántárca már kiírta a 2023 augusztusáig tartó pályázatokat.”
A nemrég indult Elmész te a Kávába! projekt nem a koronavírus-járványhoz, hanem egy imázskampányhoz kapcsolódik. A Káva ugyan negyedszázada meghatározó szereplője a hazai drámai nevelésnek, a szakmán kívül mégis csupán kevesen ismerik őket. A Nyílt Társadalom Alapítvány egyik pályázatán most arra nyertek támogatást, hogy minél szélesebb körben mutathassák be a tevékenységüket, ezáltal tovább növeljék azt a közönséget, amelyet az előadásaikkal elérhetnek. „Minél többen ismerjenek meg minket, jöjjenek el egy-egy programunkra, és – ha lehet – váljanak támogatóinkká” – mondja a célokról Takács Gábor.
Ennek az egyik eszköze pedig egy olyan pályázat, amelynek ezúttal a Káva a kiírója, és amelyre jórészt olyanok jelentkezését várják, akiket felcsigáztak az erre a célra forgatott kisfilmek. „Szeretnénk elérni azokat a felnőtteket, akik fogékonyak arra, amit huszonöt éve csinálunk, ám eddig még nem is hallottak rólunk” – teszi hozzá a művészeti vezető. A videók többsége nem is az iskolai élethez kapcsolódik, a rövid sztorik az előítéletet, az érzéketlenséget, a korrupciót, a kiszolgáltatottságot és a visszaélést helyezik a középpontba azzal az alapvetéssel, hogy egy-egy konfliktust többféle nézőpontból is meg lehet közelíteni. Takács Gábor szerint a kisfilmek – akármennyire tömörek is – segítenek megértetni a kívülállókkal, hogy mit jelent a problémaközpontú, részvételi színház.
„Azt reméljük, hogy minél többen feltöltik az ezekhez hasonló saját sztorijukat az Instagramra vagy a TikTokra #elmeszteakavaba hashtaggel. A végén a minisztorik közül néhányat előadássá formálunk, amelyre a kiválasztott történetek beküldői is jegyet kapnak. Fotókat, videókat, történetmeséléseket várunk, az a lényeg, hogy elgondolkodtató, mások által is átélhető esetekről szóljanak” – mondja Takács Gábor.
