A nemrég megjelent Eredményes iskola című tanulmány készítői szintén azon a véleményen vannak, hogy nem lehet egy definíció mögé beszorítani az iskolai eredményesség fogalmát. A kötet társszerkesztője, Nagy Mária oktatáskutató a FigyelőNet kérdésére kiemelte, hogy egy adott pontban mért eredményesség mindig torzít, azt csak folyamatában lehet mérni.
Mint mondta, az iskolák felvételi arányszáma, vagy a tanulói teljesítmények alapján összeállított listák nagyon csalóka képet mutatnak az adott intézményben folyó munkáról. Ez az egysíkú eredményesség-megközelítés kifejezetten káros, hiszen kimutathatóan a szelekció erősödéséhez vezethet. A „listahatás”egy önmagát erősítő folyamatot gerjeszt: a kedvezőbb iskolaválasztási pozícióban lévő középosztálybeli szülők egyre tudatosabban döntenek a „jobb” iskolák mellett, azok megerősödésével pedig egyre inkább mélyül a szakadék a listákon előkelő helyet elfoglaló intézmények és az ebből a szempontból sereghajtók között.
Az elit iskolák válogathatnak
A „jó” iskolák élnek is azzal a lehetőséggel, hogy válogathatnak a jelentkező gyerekek között. A pedagógusoknak könnyebb a dolguk a középosztálybeli értelmiségi gyerekekkel: jó a tanulói összetétel, a diákok megfelelő képességei, normakövetése, fegyelme esetén sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni. A tanárok már kevésbé „mozognak jól” azokon a terepeken, ahol „kultúraidegenség” van, ha olyan rétegek gyerekeivel szembesülnek, amely rétegekkel nem volt dolguk a mindennapi társas érintkezésben – mondta Nagy Mária. Az kiderült, hogy ennek megfelelően a kevésbé előnyös tanulói összetételű iskolák inkább a nem kívánatos tanulóktól való megszabadulással, az előnyös tanulói összetételű iskolák pedig a jobb képességű diákok odavonzásával, tehát elő- és belső szelekcióval próbálják a hatékonyságukat javítani.
A hozzáadott értékre kellene figyelni
Akkor lehetne valamit tenni ez ellen, ha észrevennénk ezt az ördögi kört, és az egymást erősítő hatásokat – jelentette ki Nagy Mária. Véleménye szerint az oktatáspolitikának és az iskoláknak is törekedniük kellene arra, hogy differenciáltabb módon közelítsék meg az eredményességet. Figyelniük kellene például a pedagógiai hozzáadott értéket, amely azt mutatja, hogy ténylegesen mit ad hozzá az iskola a diákok kognitív ismereteinek felhalmozásához, a különböző attitűdjeik alakításához, a gyakorlati tudásuk fejlesztéséhez. A szakértő elmondta, a mai iskola legfontosabb célja, hogy megszeretesse a diákokkal a tanulást, felkészítse őket arra, hogy a későbbiekben hatékonyan tudják megszerezni az állandóan változó világ diktálta ismereteket, képességeket. Az iskolai teljesítménymutatók ma általában nem csupán az iskola hozzájárulását foglalják magukban, hanem a diákok, a család, a társak, illetve a település tulajdonságait is. (Könnyű annak az elit iskolának jó felvételi arányszámokat produkálni, ahova eleve jó családból származó, jó képességű gyerekek kerülnek, akik ráadásul azt is megtehetik, hogy egy sor magánórára járjanak, ha kell.)
Jó vezető, eredményes iskola
A kutatás egyértelmű összefüggést mutatott ki az iskolák vezetési stílusa és a tanulói eredményesség között. Azok az iskolák, ahol hiányzik a működést meghatározó átgondolt, és a tanári közösség számára is világos, konszenzuson alapuló célrendszer, kevésbé eredményesek, mint ahol ez egyértelműen deklarálva van. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy mindez fokozottan igaz a hátrányos helyzetű tanulókat oktató iskolákra. Azokban az iskolákban emelkednek ki igazán a jó igazgatók, ahol a legnagyobb szükség van rájuk – hívta fel a figyelmet az oktatáskutató.
Ijesztő és meglepő eredmények a két „végleten”
Az Eredményes iskola című kötet alapját képező kutatásnak része volt a „két végletből” kiválasztott három iskolában (egy nagyvárosi gyakorló gimnázium és két kötelező beiskolázású városi szakiskolában) végzett terepmunka is, amelynek eredményei egyszerre ijesztőek és meglepőek – mondta Nagy Mária. Ijesztő szembesülni azokkal a távolságokkal, ami az egyes iskolákat elválasztja egymástól lehetőségeiket, adottságaikat tekintve. Az egyik iskolában válogatott tanulók találkoznak válogatott tanárokkal, a másik iskola pedig gyűjtőiskola, amely bemenetkor nem tud szelektálni a diákok között. Az egyik iskolában szinte általános, hogy a gyerekeknek van nyelvvizsgájuk, míg a másikban a legfontosabb, hogy benn tudják tartani őket az intézményekben. Az egyik iskolában szívesen töltik el napjaikat a diákok, lubickolnak a sokféle baráti közösségben, a másikban pedig minél messzebb ülnek egymástól, és alig várják, hogy „elhúzzanak” az épületből. Az elit gimnáziumban pozitívan és elfogadóan viszonyulnak a tanárok a diákokhoz, a szakiskolában elutasító módon, helyenként verbális agresszióval. Az előbbiben a társadalmi tőke újratermelése zajlik, az utóbbiban annak – az amúgy is alacsony – szintje csökken tovább.
E két „végleten” lévő iskolatípus pedagógiai gyakorlata azonban meglepő módon rengeteg hasonlóságot mutat. A tanórákon alkalmazott módszerek között mindkét helyen szinte egyeduralkodó forma az úgynevezett frontális osztálymunka, amikor a tanár előad, a diákok pedig passzívan befogadják az elmondottakat. A szakiskolában ez a rend és fegyelem elérésének eszköze, ami gyakran egyszerűen a diktálás formáját ölti magára. Személyre szabott pedagógiai eljárások azonban az elit iskolában sincsenek. A vizsgált elit iskola egyébként egy pedagógusképző gyakorlóiskolája, így különösen riasztó a módszertan egysíkúsága. Persze ott megtehetik ezt, mert a válogatott gyerekek érdeklődéséért nem kell megküzdeni, fegyelmezéssel nem kell időt tölteni. Ilyen környezetben a frontális munka a legkönnyebb pedagógiai feladat. De a leendő tanárok, ha csak ehhez a környezethez, módszertanhoz szoknak, amennyiben nem ilyen szerencsés helyzetű iskolába kerülnek, eszköztelenek maradnak a motiválatlan, különböző képességű gyerekek között.
Milyen iskolát válasszunk a gyereknek?
Nagy Máriától azt is megkérdeztük, hogy mindezek ismeretében mégis, szülőként milyen iskolába írassuk a gyerekeinket. Mint mondta, gyakran fordulnak hozzájuk tanácsért ez ügyben. „Azt szoktuk mondani, hogy menjenek el a közeli iskolákba, nézzék meg a tanító néniket. A terepen tájékozódjanak, és az alapján válasszanak. A vizsgálatunk terepmunkarészéből az is kiderült, hogy két eredménytelen iskolában is nagyon különbözőképp dolgoztak a pedagógusok. Az egyikbe vinném a gyerekem, a másikba nem” – mondta az oktatáskutató.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
