Nemi jellegnek nevezzük azokat a tulajdonságainkat, amelyek egyértelműen megkülönböztetnek minket az azonos fajhoz tartozó hímnemű egyedektől, azaz a férfiaktól. Már születéskor – sőt mostanság már előbb is – lehet tudni egy kisbabáról, hogy fiú vagy lány. A kérdés eldöntésénél az elsődleges nemi jellegekre hagyatkozunk. Az elsődleges nemi jellegek, nem feltétlenül szembetűnő tulajdonságok, viszont az ivaros szaporodás szempontjából döntőek. Az elsődleges női nemi jellegek kifejlődésének egyik előfeltétele, hogy ivaros szaporodáskor, vagyis fogantatáskor a 22 darab testi kromoszómát és egy X alakú ivari kromoszómát tartalmazó petesejtet egy olyan spermium termékenyítse meg, amelynek ivari kromoszómája szintén X alakú, vagyis hogy a lány XX-es kromoszomális nemű lény legyen.
Fészekrakáshoz petefészek!
Ez azonban még nem elég a (női) boldogsághoz! A gonadális nem (gonád=ivarmirigy) azt jelenti, hogy ivarmirigyeink szerint is nők vagyunk. A női ivarmirigyek a petefészkek (ovárium), melyekből kettő van. (Zárójelben mindig a szervek orvosi neve szerepel.) Most vegyük sorra a szintén elsődleges nemi jellegekhez sorolandó anatómiai jegyeket, ami nem más, mint valamennyi külső és belső nemi szerv megléte. Ahhoz, hogy a nő szaporodni is tudjon, szüksége van mindazon szervekre, amelyek a petefészekből kibúvó petesejtet (ovum) hozzásegítik a hímivarsejttel (spermium) való találkozáshoz, majd megtermékenyülés után otthont adnak neki a fejlődéshez.
A test felszínéről indulva a külső nemi szervekkel találkozunk, – amelyek alapján a “Kisfiú vagy a kislány?” kérdést már megválaszoltuk: ezek a szeméremnyílás (rima pudendi), a hüvelybemenetet (ostium vaginae) és a fölötte lévő húgycsőnyílást (ostia urethrae) szemérmesen védő kis és nagy szeméremajkak (labium minoris pudendi és labium majoris pudendi), valamint a csikló (clitoris).
Aztán befelé haladva szeméremajkak közötti hosszúkás üregből nyílik a hüvely (vagina), melynek nyílását a végbél felőli oldalon elhelyezkedő, félköríves nyálkahártya-darab, a szűzhártya (hymen) szűkíti. A hüvely belső végénél csatlakozik a méhszáj (ostium uteri), ami a méhnyakban (cervix) folytatódik. Ezen az úton haladva a méh (uterus) következik, majd elágazáshoz érünk, mert a méh jobb és bal oldalán indul a két petevezető (tuba), amelyek végén a petevezetőkkel viszonylag laza kapcsolatban találhatjuk a jobb- és baloldali petefészket (ovarium).
Ha szeretne még többet megtudni, kattintson ide.
Forrás: A női test legféltettebb titkai – nem csak nőknek (Házipatika)
