Hét elején a Sokszínű Vidék írt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökének Telkibányán készült videójáról, ahol Győrffy Balázs helyszíni riportban számol be arról, milyen károkat okoznak a farkasok a helyi gazdálkodóknak. Birkák, borjak esnek áldozatul, sőt eltűnt egy 1,2 millió forint értékű tenyészbika is. A teljesen jogos panaszokon túl szóba kerül az is, hogy mivel az állomány nincs vadászati nyomás alatt, ezért
A téma kapcsán a WWF Magyarország írásban reagált a 24.hu-nak, Dr. Patkó László vadbiológus, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője árnyalta a magyarországi „farkashelyzet”, illetve a békés együttélés megteremtésének lehetőségét, eszközeit.
Ritka, mint a szürke farkas?
A nagyragadozók állományai jellemzően Európa-szerte növekednek. Ez alól kivételt képez egy-egy csökkenő trendet mutató populáció, mint például a mára már kipusztultnak tekintett spanyolországi Sierra Morena farkasai. E nagy mozgáskörzettel rendelkező fajok könnyen hódítanak meg új élőhelyeket, ahol aztán a jelenlétük minden előnyével és hátrányával együtt meg is telepednek. A farkasok közvetett módon és zsákmányolásukkal is segíthetik a növényzet megújulását és a biológiai változatosság növekedését, de akár a vad-gépjármű ütközések számát is csökkenthetik.
Az erős balkáni, skandináv, kárpáti és ibériai populációkat leszámítva ma már olyan országok is büszkélkedhetnek farkasok jelenlétével, ahol a faj évtizedek óta kipusztultnak volt tekinthető. Hollandia határait a 2015-ös évben lépték át a farkasok, Dániában 2017 környékén formálódott az első falka, Belgiumban pedig 2018-ban jelent meg több mint 100 év után ez a faj.
Ez nem mondható el minden országban a hiúzokról (pl. Rajna-vidék) vagy medvékről (pl. Pireneusok), amely fajok állományait néhány helyen mesterséges visszatelepítésekkel is erősítették. A farkasok természetes helykereső magatartást követően a falkából leválva keresik saját territóriumukat, valamint párjukat.
Az ember miatt, de nem ember által
A Slavc névre keresztelt egyed például Szlovéniából 2000 kilométert kóborolva érkezett meg az olasz Alpokba. A farkasok egy-egy év alatt 3000-7000 km-t megjárva kereshetnek fel új területeket vagy tarthatják a territóriumon belüli portyáikat. Elsődleges prédafajaik (például szarvasok, vaddisznó) állománya Európa-szerte növekszik.
A nagyragadozók erre állománynövekedéssel reagálnak, ahogy az már korábban a hiúz és farkas esetében is bizonyítást nyert. Ezekre a megfigyelésekre rakódik rá a vidék elnéptelenedése, valamint az extenzív állattartás visszaszorulása és az ezzel együtt járó spontán beerdősülés is.
„Amikor arról beszél valaki, hogy a farkasok állományai emberi segítség hatására növekednek, akkor igaza van. Csak nem arra kell gondolni, hogy az állatok direkt visszatelepítés következtében tértek vissza, hanem arra, hogy a vidéki lakosság városokba költözött, a nemzetközi védelem hatására a történelmi idők »irtási kampányai« elmaradtak, a csülkösvadfajok állományai viszont megerősödtek. Ennyi emberi segítség elég is Európa 16 000-17 000 farkasának: nincs szükség visszatelepítésre” – fogalmaz Patkó László.
Magyarországon a farkasok szaporodó állományokat alkotnak a Bükkben, az Aggteleki-karszton és a Zempléni-hegységben. Egy-egy területkereső példány feltűnt a Börzsönyben és a Cserhátban is. Állandó jelenlétükre és növekvő állományukra a jövőben is számítani lehet.
Félelmetes vagy veszélyes?
„A tiszteletet parancsoló nagyragadozók, mint amilyen a farkas is, egyesek szemében félelmetesek lehetnek. Ami azonban félelmetes, az nem feltétlenül veszélyes. A veszélyes dolgok valós kockázatot jelentenek, a félelmetesek pedig véltet.
Ezzel szemben a kutyák csak 2016-ban 45 embert martak halálra Európában. A kutyák sokkal inkább lehetnek veszélyesek, a farkasok inkább félelmetesek, az elemzéseket még sokáig lehetne folytatni. Az Egyesült Államokban évente közel 60 ezer ember sérül meg vad-gépjármű ütközésben és 7000 ember szorul kórházi kezelésre kígyómarás miatt, de mindössze átlagban 0,7 farkastámadás történik egy évben.
Ezen az a tény sem változtat, hogy a nagyragadozók kivételes esetben képesek az emberi élet kioltására. A természetjárók megnyugtatására tehát: továbbra is lehet a jogszabályok betartása mellett az Északi-középhegység területén túrázni és kempingezni. A nagyragadozók csak kivételes esetben támadnak emberre, és ezek a helyzetek minden esetben elkerülhetők.
„A farkas életveszélyességével kapcsolatos riogatás csak hátráltatja az együttműködést és eltereli a figyelmet a valós problémákról” – mondja Patkó. Bizonyos jótanácsok figyelembevételével az ember-vadvilág együttélést is konfliktusmentesebbé tehetjük, ezért is készült el a nagyragadozókkal való együttéléssel foglalkozó EuroLargeCarnivores LIFE projekt keretein belül egy négy részes infografika-sorozat a témában.
A báránynak sem árt?
Hazánkban a szürke farkas fokozottan védett állat: zavarása, befogása vagy elejtése kizárólag természetvédelmi okból vagy más hasonlóan fontos közérdekből engedélyezhető. Sajnos sem a farkas, sem pedig a haszonállatok nem tudnak a ragadozó kivételezett helyzetéről, így a gazdáknak keletkezhetnek kárai. A legjobb megoldás, ha az állattartó megpróbálja elkerülni a kár bekövetkeztét. Ezt úgy teheti meg, hogy felveszi a kapcsolatot az illetékes nemzeti park igazgatósággal, és közösen keresnek megoldási lehetőségeket.
Több ismert védekezési eszköz használható a védett és vadászható ragadozók kárainak megelőzésére. A nemzetközi szakirodalmi példák és állattartói tapasztalatok alapján a leggyakrabban használt eszközök a következők:
- Öt soros (100-120 cm magas) villanypásztor vagy mobil villanypásztorháló használata.
- Nagytestű őrkutyával (pl. kuvasszal) történő őrzés.
- Zárt éjszakázóhely (hodály) kialakítása.
- Aktív nappali és éjjeli őrzés (pl. gulyás, juhász, pásztor).
- Zászlós rémzsinór (ún. fladry) és villanypásztor kombinációjának használata.
Ha a kármegelőzést követően mégis kár keletkezik, akkor figyelembe kell venni, hogy a hatályos jogszabályok értelmében fokozottan védett állat kártétele után az állam nem köteles kártalanítást fizetni. Jelenleg hazánkban nem áttekinthető a kármegelőzési eszközökhöz való hozzájutás folyamata, bár a nemzeti park igazgatóságok ahol lehet, szaktanácson kívül akár költséges eszközökkel is segítik a gazdák védekezését.
Támogatási rendszer
A kármegelőzésről szóló tájékoztatás még nem elegendő, mert az állattartóknak költségei keletkeznek a prevenciós módszerek (például kutyatartás, villanypásztor-kihelyezés és karbantartás) alkalmazása során. A kármegelőzést segítő munkaeszközök beszerzésének támogatásával a nagyragadozókkal történő együttélés javítható, ezen felül szükség lenne arra is, hogy a gazdálkodóknak – a kármegelőzési módszerek alkalmazása ellenére – keletkezett kárát lehetőség legyen megtéríteni.
Ilyen támogatási rendszer kialakításához járulhatnak hozzá a jelenleg hazánkban is újratervezés alatt álló közös agrárpolitika (KAP) eszközei. Magyarországon a nagyragadozók csupán az Északi-középhegység területén élnek, és jellemzően extenzív legeltetéses állattartókat érint a kártételük. A probléma tehát igen kis számú gazdálkodót érint, a KAP támogatási rendszerében a nagyragadozó-problémával érintett gazdák prevenciós beruházásainak ellentételezése elenyésző összeg lenne, az érintettek számára azonban egy ilyen támogatás óriási segítséget jelentene.
A vadbiológus kiemeli: „Számos olyan kérdés van a farkassal kapcsolatban, amelyeken együtt kell dolgozni különböző érdekcsoportokkal. A látszólag ellenérdekelt csoportok céljai pedig gyakran közösek. Az állattartók számára egy kármegelőzésre építő, átláthatóbb támogatási rendszert szükséges biztosítani, a vadászokat jobban be kell vonni e fajok nyomon követésébe, a kárfelmérést pedig képzett, független szakemberekkel kell elvégeztetni”.
