Az értékes budapesti épületállomány jó részének lenne szüksége arra, hogy minél gyorsabban értő kezek mentsék meg őket az utókornak – ebbe a halmazba tartoznak Külső-Erzsébetváros századfordulós társasházai is, melyeknek a homlokzatokhoz egyre lazábban kapcsolódó díszei évről évre egyre nagyobb veszélyt hordoznak, hiszen lehullva nem csak a parkoló autókra, de akár járókelőkre is zuhanhatnak.
Léteznek persze megoldások a veszély elhárítása érdekében: ezek közül a leggyakoribb, hogy a meglazult díszítményekről készített szakértői vélemény, illetve a lakók közt tartott szavazás kedvező eredménye birtokában a ház közös képviselője alpinistákat hív, akik célszerszámokkal eltávolítják (értsd: leverik) a különböző méretű részleteket.
A társasházaknak persze ezt az összeget is nehéz kigazdálkodnia – ha ez nem így lenne, akkor az ennek elkerülésére szolgáló homlokzatfelújításra már korábban áldoztak volna –, így arról sokszor már nem is álmodnak, hogy az otthonukat egyedivé tévő, sőt, nyilvánvalóan a lakásuk értékét is növelő apróságok néhány hónapon belül visszakerülhetnek.
Ilyen folyamat kezdődött most el a külső-erzsébetvárosi Marek József utca 38. számú, háromemeletes házánál is, aminek díszei tegnap kezdtek eltűnni az utcafrontról.
Néhány furcsaság azonban nehezíti a helyzet megértését. A lakók egyike által kedden készített, szerkesztőségünkhöz eljuttatott képek, illetve videók tanúsága szerint a munkák során az egész homlokzatról eltűnnek az ablakokat körülvevő szecessziós részletek, pedig a díszek eltávolítása néhol jól láthatóan nehézséget okoz a kötélen függő, egy szál kalapáccsal, illetve egy partvissal dolgozó alpinistának:
Más részeken azonban puszta kézzel is le lehetett választani nagyobb darabokat, amik a következő hetekben, vagy hónapokban nyilvánvalóan maguktól is lezuhantak volna:
Mindez már önmagában kérdéseket vethet fel, hiszen félő, hogy a kelleténél nagyobb felületről tűntek el a díszítmények.
A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy a helyi, illetve műemléki védettséget nem élvező házban élők állításuk szerint semmiféle értesítést nem kaptak arról, hogy milyen munkák várhatók – leszámítva egy, a faliújságra kihelyezett tájékoztatót, ami veszélytelenítési munkálatokra hivatkozik, részleteket azonban nem közöl:
A munkák szükségességéről a korábban tartott lakógyűléseken többször esett már szó, szavazásra azonban
A mostanra már előrehaladott munkálatokat jó eséllyel egy május elsejei káreset indukálta, hiszen a ház előtt parkoló autók egyikében a közös képviselő szerint egy vakolatdarab (az épületben élők egyike szerint ez egy tetőről lehulló elem volt, hiszen hallatszott, ahogyan az a tetőn végigcsúszik) okozott kárt.
Kérdéses, hogy a társasház Szervezési és Működési Szabályzata (SZMSZ) feljogosította-e a közös képviselőt arra, hogy a tulajdonosok beleegyezése nélkül döntsön a homlokzat sorsáról, illetve az is, hogy
A ház és a kivitelezést végző LOUIS-HOUSE Kft. közti szerződés részletei, illetve a döntésig tartó út részletei egyelőre nem ismertek. Kérdéseinket telefonon a közös képviselőnek is megpróbáltuk feltenni, aki azonban nem kívánt válaszolni azokra.
A terület önkormányzati képviselője, Devosa Gábor egy szerda délben tartott rövid helyszínbejárást követően szerkesztőségünknek arról számolt be, hogy a díszeket a közös képviselő tervei szerint
Ez természetesen csak akkor lesz lehetséges, ha a fizetendő összeg emelését a közgyűlés megszavazza, így a most eltűnt részletek talán csak később kerülnek vissza a helyükre.
A felmerült kételyeket mindez nem oszlatta el, így levélben megkerestük a kerületi Főépítészi Irodáját, illetve a kerület sajtóosztályát, akik válaszukban kijelentették:
a ház azonban magántulajdon, így a munkákkal kapcsolatban a tulajdonosoknak nincs sem engedélykérési, sem bejelentési kötelezettsége, sőt, az ügy felügyeletére nem a kerületi önkormányzat, hanem a Kormányhivatal Nyugat-Pesti Építésügyi és Építésfelügyeleti Osztálya jogosult.
Levelünket nekik is elküldtük, választ azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptunk, így esetleges reakciójukat később tesszük közzé.
Századfordulós érték
Az épület Külső-Erzsébetváros egyik, építészettörténeti szempontból fontos lakóháza, hiszen 1903-ban, a környéken számos házat építő Zuckermann Gyula megbízásából született épület tervrajzait a kor egyik legtehetségesebb építészpárosa, a szabadkai zsinagógát és városházát (1902, ill. 1908-1910), a marosvásárhelyi Közigazgatási Palotát és Kultúrpalotát (1911-1913), a nagyváradi Fekete Sas-palotát (1907-1909), a budapesti Hotel Palace-t (1910-1911), illetve az Erkel Színház elődjét, a Népoperát (1912-1913) is jegyző Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezső (1864-1932) szignózta.
A telekszomszéd ikertestvérével – a Dembinszky utca 45-tel – egyidőben, 1904-ben elkészült lakóház a tervekkel ellentétben nem kapott erkélyeket, a járókelők felé mutatott arca azonban azonnal a főként historizáló és szecessziós házakat felvonultató utca fontos elemévé tette:
A homlokzat mostanáig jórészt megőrizte eredeti képét, a szocializmus évtizedeinek átalakításai azonban a tetőteret nem kerülték el: a párkány alatti hullámos vakolatdísz helyén 1967-ben szögletes ablakok jelentek meg, mögöttük pedig tetőtéri lakásokat alakítottak ki.
Frissítés, május 7. 13:50: A ház közös képviselője cikkünk megjelenése után közölte, hogy a díszek nem a ház teljes homlokzatáról tűnnek majd el, sőt, egy videót is küldött, ami egy rosszabb állapotú részlet puszta kézzel való leválasztását mutatja be. A felvételt a cikkbe is beillesztettük.
