Ménesgazdából gyógyszernagyiparos
Történt pedig a múlt század hatvanas éveinek elején, hogy a neves púnei istállótulajdonos dinasztia fia, Cyrus Poonawalla egy állatorvos barátjával beszélgetve rádöbbent arra, mekkora üzletet rejt, ha maga is nekikezd a kiöregedett versenylovakból nyert szérumok, kígyómarás, tetanusz és más elterjedt sorscsapások elleni szerek gyártásába. 1966-ban aztán alig 25 esztendősen belevágott. Létrehozta az Indiai Szérum Intézetet.
Hamarosan a gyógyszeriparban is kezdte nyeregben érezni magát. Miközben teljes gőzzel fejlesztette üzemét, kereskedelmi diplomáját doktorátussal gyarapította A különleges méregtelenítő anyagok gyártása és társadalmi hatása című disszertációjával. Jó üzleti érzékét dicséri, hogy üzeme közben lassan szülővárosa egyik büszkeségévé terebélyesedett.
Székhelyük, Púne össznépessége elővárosaival ma már a 7 millióhoz közelít, de ezzel is mindössze kilencedik az indiai metropoliszok sorában. Igaz, az elmúlt évtizedek során jelentős autóipari gócponttá nőtte ki magát (Bajaj, Tata Motors, Daimler AG, Volkswagen), egyben egyetemi város, Bengaluru mellett a második Szilícium-völgyként is emlegetik. Amióta itt, a mahárástrai szellemi központban is gyökeret vertek az információs és kommunikációs társaságok, Púne fejlődése újabb szakaszába lépett. És nem utolsó sorban az is különleges „löketet szúrt be”, hogy ide telepítették az országos vegyi laboratóriumot, majd itt született a most már szárnyaló Serum Institute of India (SII) is.
A cégalapító 2011-ben az akkor mindössze 27 esztendős fiát tette meg az egyre bővülő családi vállalkozás vezérigazgatójává. Ő maradt elnök, a stratégiai döntéseken viszont szigorúan rajta tartja a szemét. A fiú korábban már hosszú évekig betanult, majd brit diplomájának birtokában tért vissza a családi bástyához. Ádár Poonawalla két évvel később beszállt a gyermekbénulás elleni, szájon keresztül bevihető vakcina tömeggyártásába. Hamarosan ez lett a Serum „zászlóshajója”. A sikereken fölbuzdulva a dengue-láz, az influenza és a gégerák elleni szerekkel is kísérletezni kezdtek.
A számos ágazatban galoppozó India az elmúlt két évtized során valóságos gyógyszer-nagyhatalommá nőtte ki magát. Míg az ezredfordulón az ebből a szektorból származó exportbevételei mindössze egymilliárd dollárra rúgtak, 2019-20-ra már meghaladták ennek tízszeresét! Ebben jó ideje élen jár a púnei lovardából kinőtt família. Tavaly áprilisban aztán a cégalapító leült trónörökös fiával, és rövid üzleti tárgyalásuk eredményeképpen gyorsan úgy döntöttek, hogy még a klinikai vizsgálatok megkezdése előtt hozzálátnak az AstraZeneca brit-svéd vakcina tömeggyártásához.
Nem ez volt az első, korukat megelőző bátor kezdeményezésük. Az a vezérelvük, hogy
növeljük kapacitásainkat, mielőtt berobog a kereslet.
Ennek megfelelően már a kezdet kezdetén 80 millió dollárt rántottak elő a családi trezorból. Ez jelentős összeg volt az egy évvel korábban eszközölt 46 milliós tőkekiadásaikhoz képest. Aztán elkezdték begyűjteni a többi potenciális befektető pénzügyi injekcióit. Ők maguk további 270 millióval ürítették zsebüket, de vaskosan beszállt az elmaradottság leküzdésére létrehozott világelső jótékonysági intézmény, a Melinda Gates Alapítvány is, sőt elővásárlásaik révén egyes kormányzatok – Bangladestől Marokkóig.
A járvány újabb elsöprő hullámai világszerte fenyegettek. António Guterres ENSZ-főtitkár hónapok óta arra sürgette a vezető gyógyszergyártókat, hogy fogjanak össze, segítsék a leszakadt térségeket is a megkapaszkodásban, a pusztító pandémia leküzdésében.
Tény, hogy a világ össznépességének alig hatodát adó gazdag államok jó előre a globális Covid-vakcinakészletek 60 százalékát kötötték le maguknak. Kanada például tízszer annyit, az Egyesült Államok pedig a hatszorosát biztosította be magának, mint amennyi lakossága ellátásához szükséges. Ennek a „vakcinanacionalizmusnak” persze hosszabb távú, súlyos lefolyású utóhatásai lehetnek. Ha a módosabb országok 2021 derekáig teljesen beoltják népességüket, míg a szegényebb térségek kimaradnak ebből, a teljes világgazdaság mintegy 9 ezer milliárd dollártól eshet el, ami meghaladja Japán és Németország együttes hazai össztermékét.
Amikor 2020 júniusában az AstraZeneca brit-svéd cég átadta a púnei központnak széruma tömegtermelési jogát, megállapodtak, hogy az indiai vállalatóriás az Oxfordi Egyetem Covid-19 oltóanyagából egymilliárd adaggal látja el a közepes és alacsony bevételű államokat – dél-ázsiai hazájukat is beleértve. Ekkoriban méltán akadt, aki megegyezésüket ahhoz hasonlította, mintha Elon Musk saját riválisának, a Mercedesnek engedte volna át vadonatúj elektronikus szuperautójának gyártási licenszét.
A világ patikája
Az SII a kibocsátott dózisokat tekintve a világ legnagyobb vakcinatermelője – már több mint másfél milliárd oltásnyit gyártott. Miközben segít hazájának, a világ második legnépesebb államának kilábalásában, mintegy 160 országba szállítja termékeit. Külhoni értékesítéseiből származik bevételeinek 70–85 százaléka. Eközben 1,3–1,5 milliárd dózist állítanak még elő a kanyarótól a tuberkulózisig védő gyógyszerskálán. Decembertől már kibocsátották az első, teljesen indiai fejlesztésű, tüdőgyulladást kúráló csodaszerüket. Ez a nyavalya eddig csak Indiában évente 68 ezer gyermek életét oltotta ki.
Február végén indították útnak első nagyobb külföldi szállítmányukat, mintegy 70 millió Covid-19 oltást. India – két tucat másik állammal együtt – részt vesz az Egészségügyi Világszervezetnek az injekciók elosztására alapított Covax-programjában. Aligha véletlen, hogy már korábban lábra kaptak olyan hírek, miszerint a dél-ázsiai céget kínai hackerek próbálták „megfejni”.
A Serum tervei ennek ellenére továbbra is grandiózusak. Áprilisra az eddigi havi 60–70 millió adagot 100 millióra futtatják föl. E mellett már az engedélyezés előtt hozzáláttak az amerikai Novavax cég készleteinek földúsításához. Már tavaly májusban eladták csehországi gyártóbázisukat az amerikai cégnek, majd sietve megegyeztek partnerükkel a Covid-19-es vakcinájuk közös fejlesztéséről.
Nem csoda, hogy mindeközben a cégtulajdonos család alaposan megtollasodott. Ádár és neje, Natasha Auróra (aki nevének hangzása ellenére szintén egy előkelő púnei párszi kereskedő klán leszármazottja) két fiúgyermeket nevel. És bár a még mindig ifjú vezérigazgatót több jótékonysági díjjal is kitüntették, a klán kincstárából futja arra, hogy a bulvárhírek szerint „bollywoodi életmódot” folytassanak, és nejét az Elle magazin egyenesen „India mesés first ladyjeként” mutassa be.
A cégvezetők pacimániája közben jottányit sem változott. Mindmáig rendre megszervezik az évente ilyentájt záruló Poonawalla Breeders’ Multimillion derbit, a lótenyésztők extravagáns fesztiválját. E körül mindig akkora a fölhajtás, hogy az úri passzió mögött szinte elsikkad a szubkontinens első számú sportmecénásainak fantasztikus gyógyszeripari vágtája.
A robbanásszerűen fölfutó SII márciustól havi 100 millió vakcinadózist akart otthon és külhoni partnereinek kibocsátani, ám ettől 30–40 százalékkal elmarad. A napokban az ifjabb Poonawalla kénytelen volt szabadkozni: bizonyos amerikai beszállítók – a hazai szükségleteik okán – késlekednek a nélkülözhetetlen adalékok és fölszerelések leszállításával. A vezérigazgató a saját kormánya közbenjárását kérte, ami logikus lépés, tekintettel arra, hogy a Biden-adminisztráció – Kína növekvő befolyásának ellensúlyozására – éppen az indiai kapcsolatainak további fejlesztésére törekszik.
Aligha véletlen, hogy Boris Johnson brit kormányfőnek – a járvány miatt többször elhalasztott – indiai látogatási tervébe már régen beillesztették a púnei vizitet, hogy ott a Poonawallákkal együtt arathassák le a néhai brit birodalom közös gyümölcsét. Nem kétséges, hogy a fölfuttatott vakcinagyártásuk a globális közjót szolgálja, de ezen a futamon a púnei klán sohasem veszthet.