A meddőségnek, pontosabban a fogamzó-képesség zavarának gyanúja azoknál a pároknál merül fel, akik fogamzásgátlás nélküli, rendszeres nemi élet mellett már több mint egy éve hiába várják a gyermekáldást. Ez a párok mintegy 15-16 százalékánál fordul elő, tehát meglehetősen gyakori problémáról van szó. A vizsgálatok során utánanéznek a lehetséges okoknak a férfi és a női oldalról egyaránt.
Az esetek mintegy 30-40 százalékában a férfi ondója nem tartalmaz megfelelő számú hímivarsejtet, 15-20 százalékban a női peteérés zavara, 25-40 százalékban a petevezetők akadályozottsága és öt százalékban a méhnyak rendellenessége a gond forrása. Fennmarad azonban így is 5-15 százaléknyi olyan eset, amikor sem a spermavizsgálat, sem a nő teljes körű nőgyógyászati vizsgálata nem talál rendellenességet, sem szervi elváltozás, sem a hormonműködés zavara nem igazolható.
Az ismeretlen eredetű meddőség okait kutatva a szakemberek egy része pszichés problémákban, a stressz blokkoló hatásában látja a legfőbb gondot, és valóban, számos esetben a pszichoterápia, a görcsök oldása elvezet a megoldásig.
Meglepő feltételezés
Előfordul azonban olyan eset is, amikor minden vizsgálat megtörténik, mégsem sikerül tisztázni a terméketlenség okát. Brit kutatók merőben új irányban keresik az ilyen helyzetek magyarázatát. Feltételezik, hogy annak is lehet szerepe a meddőség fennállásában, ha a pár bizonyos géncsoportjai nem különböznek eléggé egymástól.
Ha kíváncsi, melyek ezek a géncsoportok, olvassa el a Házipatika oldalán.
