„Nem vehetsz boldogságot. De vehetsz Ladát, és azzal már közel jársz a megoldáshoz” – tartják a Lada márka rajongói. A nyíregyházi Vígh Bélának gyerekkori álma volt egy Zsiguli.
A 70-es, 80-as években elég nehezen teljesíthető álom volt ez sokak számára, állami monopólium lévén a gépjárműértékesítés, a rendszerváltást megelőző 25 évig csak a Merkuron keresztül lehetett autót venni. Sorszámmal az emberek éveket vártak, míg végre beülhettek a volán mögé. Hogy gyorsabban teljen az idő, előre kiválaszthatták a leendő autó színét. Aztán vagy azt kapták, vagy mást.
Fotók: Hír24
Két kívánság
„Nekünk Trabantunk volt, a nagypapámnak viszont Ladája, nagyon irigyeltem érte. Édesapám Volán-taxis volt, és nekem gimiben minden vágyam az volt, hogy taxizhassak. A szüleim azonban szerették volna, ha diplomát szerzek, így lettem magyar-német szakos tanár” – mondja Vígh Béla, akinek 40 éves korára teljesült kívánsága: övé lett az utolsó Volán-taxi, egy 1200-as Lada, 430 ezer forintért.
A vajsárga kocsi 1986-ban gurult le a gyártószalagról a Szovjetunióban. Első két gazdája – egy idős kecskeméti és egy Lada-rajongó pesti férfi – kímélte, 27 év alatt mindössze 50 ezer kilométert tettek bele. Nem csoda hát, hogy minden darabja eredeti Lada-alkatrész: a fekete műbőr ülések, a sebváltó, a kormánykerék, az ablakemelők, a gumiszőnyeg. És minden működik, a CB-rádió, a taxaméter, ki lehet nyitni az elefántablakokat. A kocsit volt Volán-taxisok matricázták és szerelték fel taxinak azokkal az eszközökkel, melyeket hajdan ők használtak. Még casco felirat is virít a farán.
A kocsit sosem használták taxiként, ugyanakkor többször vette bérbe a filmgyár. Lehetett volna Taki bácsi autója a Szomszédokból, de a sorozatot korábban forgatták. Feltűnik viszont a Dögkeselyű (1982) tavaly áprilisban újraforgatott üldözős jelenetében.
Bólogatós kutya
Vígh Béla, a Lada harmadik gazdájaként most gyűjti a kocsiba a kiegészítőket, például az olyan felíró tömböt, amit régen a taxisok használtak. Egyik barátjától pedig nemrég kapott egy bólogatós kutyát.
Az autónak jelenleg veterán biztosítása van, de 3 év múlva oldtimerré lehet minősíteni, amit már alig vár. Kiállításokra szeretné hordani a kocsit, és előfordulhat, hogy továbbra is kölcsönkérik egy-egy filmforgatásra.
A hosszúra nyúlt tél miatt csak néhány napja használja a tavaly év végén vett Ladát, de máris tele élményekkel: egy néni – látva a „szabad” jelzést – a piac előtt leintette. Béla felvette és hazavitte az idős asszonyt, hogy ne kelljen cipekednie, de egy fillért sem fogadott el tőle. A néni nagyot nézett, amikor kiderült, nem taxit stoppolt le.
Snassz lett
Mostanra kikoptak a Ladák az utakról. Az autópiac liberalizációja után ugyanis snassz lett keleti autóval járni, így, aki tudott, szabadult is tőle, miközben zúdultak az országba a 10 évesnél öregebb – de nyugati! – tragacsok.
Lada-élménye azonban szinte mindenkinek van. Abból az időből, amikor még standard programnak számított vasárnap délelőtt a családi autómosás az udvaron – lehetőleg úgy, hogy minden szomszéd lássa. Mert, akinek Ladája volt, annak mindene volt a 70-80-as években, a keleti blokkban.
