Képzeljen maga elé egy tányérral a kedvenc ételéből. Gusztusosan néz ki, alig várja, hogy belekóstoljon, de amint egy picit közel hajol hozzá, azt érzi, hogy olyan a szaga, mint a napok óta rothadó nyers húsé. Képzelje el, hogy a kedvenc italának illata és íze olyanná vált, mint egy ecettel lelocsolt, hetek óta mosatlan sportzoknié. Képzelje el, hogy vizet csak úgy tud inni, ahogy pálinkát szoktak: orrot befogva és minél gyorsabban leküzdve, mert jöjjön csapból, palackból vagy a legtisztább hegyi forrásból, az ön számára a víz hányingerkeltően poshadt. Képzelje el, hogy a szeretteinek a közelébe sem tud menni, mert mind bűzlenek, mintha hetek óta nem tisztálkodtak volna, és ugyanaz a ruha lenne rajtuk.
Nemrég a BBC cikke nyomán írtunk Clare Freer esetéről. A negyvenhét éves brit nő pont ebben a helyzetben van: már hét hónapja gyakorlatilag mindent undorítóan büdösnek érez. Hányingere van a hagymától, a kávétól, a hústól, az alkoholtól, a fogkrémtől, a tisztítószerektől és a csapvíztől is. Nem tud meglenni abban a légtérben, ahol a családtagjai esznek, a párját képtelen megcsókolni.
Freer még márciusban kapta el a koronavírust, hetekre teljesen elment a szaglása, majd májusban – miután egy rövid ideig újra rendesen érezte az illatokat – elkezdte azt érzékelni, mintha minden megbüdösödött volna körülötte. Kiderült: a brit nő egy parsomia nevű, a koronavírus-járvány előtt ritkának számító szaglászavarban szenved.
A BBC azt írja, a koronavíruson tünetetekkel áteső emberek mintegy kétharmada veszíti el hosszabb-rövidebb időre az ízlelését és szaglását, és ebből a csoportból minden tizedik ember tapasztal parsomiát. A jelenségnek vannak magyar elszenvedői is. Egyikük, a 22 éves Eszter a Clare Freerről szóló cikkünk olvasása után vette fel velünk a kapcsolatot. Azt írta, koronavírus-fertőzése óta ő is hasonlókat tapasztal, bár az állapota azért nem annyira durva, mint a brit nőé.
Eszter november 5-én betegedett meg. Először csak a torka kezdett el kaparni, de sejtette, hogy a koronavírus okozhatja, mivel akkorra már biztos volt, hogy az édesapja megfertőződött. Eszter bátyja az édesapjuktól kapta el a fertőzést, Eszter pedig a bátyjától. Az első tünetek megjelenése után két nappal csináltatott egy magántesztet, ami pozitív eredményt hozott. Ezt jelentette a háziorvosának, majd megkezdte a tíznapos kötelező karantént.
„Olyan volt, mintha nagyon náthás lettem volna. Lázam nem volt, és nem is köhögtem, de a betegség elvitte minden energiámat, az ízlelésem és a szaglásom pedig teljesen eltűnt. Két héttel később már sokkal jobban voltam, először az illatokat kezdtem el érezni újra, aztán szép lassan az ízek is visszatértek. Fura, de a legvégén épp csak a nagyon büdös szagokat nem éreztem, minden mást igen.”
Január közepén Eszter úgy érezte, végre minden rendben van, de észrevette, hogy mindennek egyre furább íze és illata van. Aztán három hete az ízlelése és a szaglása is teljesen megbolondult.
Olyan ételekre, amik nemrég a kedvenceim voltak, most rá sem tudok nézni. A húsok a legrosszabbak, de a kenyeret és általában a sós dolgokat is iszonyú büdösnek és romlott ízűnek érzem. Nehéz megfogalmazni, mert soha nem éreztem még hasonlót, de olyasmi, mintha záptojás keveredne romlott hússal, ami mellé egy égett, nagyon füstös érzet társul. Az édes ételeknél kevésbé jön elő, a csokis kekszet például meg tudom enni. Illetve azt vettem észre, hogy az segít valamennyire, ha valamit nagyon megfűszerezek. Szerencsére nekem az emberekkel nincs problémám, őket nem érzem büdösnek. Jellemző még, hogy amit mindenki más is büdösnek érez, azt én sokkal erősebben élem meg. Volt például, hogy elment mellettünk egy motor, amiről a többiek is azt mondták, hogy nem volt túl kellemes szaga, én viszont majdnem rosszul lettem tőle.
Bár Eszternek az édesapja és két testvére is megfertőződött, az övéhez hasonló tüneteket egyetlen családtagja sem tapasztalt. Az ízlelése rajta kívül mindenkinek megmaradt, a szaglása is csak édesapjának ment még el, vagyis Eszter esete teljesen egyedi, és senki sem tudja, hogy mi állhat a hátterében. Az orvosa csak annyi tudott tanácsolni, hogy legyen türelemmel. Szerinte a vírusfertőzés során roncsolódott idegek most regenerálódnak, ezért juttatnak fals ingereket az agyba, de idővel majd helyreáll a lány ízlelése és a szaglása. Eszter azonban lassan kezd belefáradni az állapotába.
„Már több mint három hete élek így, és kezd egy kicsit elkeserítő lenni. Csatlakoztam egy nemzetközi Facebook-csoporthoz, ahol minden tagnak komolyabban befolyásolta a szag- és ízérzékelését a koronavírus. Sokan vannak az enyémhez hasonló állapotban, az ő tapasztalataik alapján azt remélem, hogy egy-két hónap alatt helyrejövök, de elkezdtem magam szoktatni a gondolathoz, hogy akár évekig is tarthat. Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha így kell leélnem a hátralévő életemet.”
Bár nem túl gyakran, szaglászavar a koronavírus előtt is elfordult már, hiszen bármelyik felső légúti vírusos megbetegedés kiválthatja – magyarázta a 24.hu-nak dr. Vass Zoltán fül-orr-gégész.
Azok a sejtek, amelyek gyulladásba kerülnek, általában érzékenyebbé válnak, ez állhat a kellemetlen tünetek háttérben. Gondoljunk bele: ha a bőrünk egészséges, jól esik a simogatás, de ha sérült, gyulladt, akkor a legkisebb érintés is fájdalmat okozhat. Az orr esetében ugyanígy működik: ha gyulladás következtében érzékenyebbé válik a szaglóhám, egy kisebb inger is gyorsabban és erősebben vált ki érzetet. Ennek az agyi tudatosulása, hogy ez miért pont ilyen vagy olyan szagérzékeléssel jár, az egy másik tudományterület, de a tapasztalatok szerint az esetek túlnyomó többségében a páciensek fura, büdös szagokat éreznek.
A betegek beszámolói alapján úgy tűnik, mintha a parsomiások nem is lennének pontosan tisztában azzal, hogy milyen szagot éreznek. Csak azt tudják, hogy valami nagyon büdöset, és ezt az éppen eszükbe jutó legundorítóbb dolgokkal próbálják körül írni. Vass Zoltán megerősíti, hogy ez valójában egy fantomszag.
„Fül-orr-gégészként legjobban a fülzúgáshoz, fülcsengéshez tudnám hasonlítani, amivel azért sokkal gyakrabban találkozunk. Abban az esetben is ahány ember, annyiféle létezhet, és mivel a betegek nem tudják mihez hasonlítani a hangot, néha egészen elképesztő dolgokat mondanak a rendelésen arról, hogy mit hallanak. A szaglászavar is egy ehhez hasonló, nagyon szubjektív érzet. Páciensenként változik, hogy ki milyen szagot érez és mennyire erősen.”
A fül-orr-gégész azt mondja, a vírusos megbetegedéseket kísérő szaglászavarral sok mindent nem lehet tenni, nincs rá pontos recept. A tapasztalatok szerint hosszabb-rövidebb idő alatt elmúlik magától. Igaz, nagyon ritkán előfordulnak esetek, amikor tartósan megmarad. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a koronavírus okozta szaglászavar mennyivel másabb, mint az, amit más vírusos megbetegedések váltanak ki. Az viszont egyértelmű, hogy koronavírus esetében sokkal többen számolnak be szaglásvesztésről, mint egy átlagos vírusnál.
Ennél többet egyelőre nem lehet mondani. Nagyjából egy év telt el a járvány elszabadulása óta, és Magyarországon a tavaly tavaszi, első hullám idején viszonylag kevés megbetegedés volt. Az ősszel berobbant második hullám sokkal komolyabb volt, akkor viszont az egészségügy a tűzoltással volt elfoglalva, nem volt időnk a különböző eseteket vizsgálgatni. De nem szabad elfelejteni, hogy a szaglóhám-gyulladás mellett van ennek a betegségnek egy pszichés, tudatosulási szintje is. Ha az ember folyamatosan a szagokra koncentrál, akkor minden egyes alkalommal meg is erősíti magában a kóros állapotot.
