„A harmadik Magyar Köztársaság az ötvenhatos barikádoknak csak az egyik oldalán épült fel. Nagy Imre hagyománya és Kádár hagyománya a nemzeti progresszió keretén belül nem egyeztethető össze” – mondta a kormányfő, aki a tanácskozás bevezetőjében arról beszélt: három lényeges, ellentmondásokat magában foglaló konfliktusforrás létezik 1956 megítélésében.
Gyurcsány Ferenc szerint az egyik ilyen a személyes élmények, az egyéni látásmód, illetve a történelmi perspektíva konfliktusa, a másik a valós, vagyis a megtörtént, továbbá a lehetséges, az „ami történhetett volna” szembenállása, míg a harmadik a hősök, szimbólumok kérdésköre.
Havas vs. Wittner
Ezen konfliktusforrásokat részletezve a kormányfő kifejtette: szemben áll egymással Wittner Mária és Havas Szófia véleménye, értelmezése, de az is problémás, hogy az egyéni, személyes élményekkel szemben hogyan helyezhető el 1956 a progresszió rendszerében. Továbbá – folytatta a miniszterelnök – a Kádár-rendszerben felnövő generáció gondolkodásmódjában is van ellentmondás: pozitívan viszonyulnak ahhoz a rendszerhez, amiben felnőttek, és aminek legitimációját az adja, hogy tagadja 1956-ot, viszont az 1956-os forradalom számukra a demokratikus hagyomány része.
Konfliktusok (Fotó: MTI)
A második konfliktusforrás Gyurcsány Ferenc szerint a megtörtént események, és az „ami megtörténhetett volna” lehetősége. Ezt a gondolatát úgy bontotta ki a miniszterelnök, hogy emlékeztetett: 1956 a reformok, a demokratikus szocializmus igényével lépett fel – ilyen értelemben tehát a baloldali örökség része -, ám később a polgári demokratikus berendezkedést is célul tűzte ki.
A hősök és szimbólumok konfliktusával kapcsolatban Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy ezek világosan megmutatják a forradalom lényegét. Vannak, aki szerint a forradalomnak Nagy Imre vagy Bibó István a szimbolikus alakja, mások szerint Mindszenty József, megint mások a pesti srácokban találják meg 1956 szimbolikus hőseit – mondta a miniszterelnök.
Nagy Imre vs. Kádár
A konferencián tartott bevezetője végén Gyurcsány Ferenc úgy értékelt, hogy Nagy Imre tevékenysége és a Kádár-rendszer harminchárom éve is szemben áll egymással. Hangsúlyozta: a demokratikus magyar baloldal számára Nagy Imre hagyománya követendő.
„1956 a magyar demokratikus szabadságküzdelmek, a progresszió egyik megkerülhetetlen ünnepe. 1956 demokratizáló reformszocialista mozgalomként indul, amelyből forradalom és szabadságharc lesz. 1956 egésze abban a Nagy Imre-i küzdelemben mutatható meg, amiben hithű kommunistaként számot vet azzal, hogy a nemzeti progresszió ügye a diktatúra bázisán nem szolgálható” – foglalta össze a forradalomról és a baloldali örökség kapcsolatáról mondott gondolatait Gyurcsány Ferenc.
Nagy történelmi pillanat
A Táncsics Alapítvány és a Friedrich Ebert Stiftung rendezésében, az Érték és felelősség konferenciasorozat részeként tartott tanácskozás elején Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője és Michael Ehrke, a Friedrich Ebert Stiftung budapesti képviseletének vezetője mondott köszöntőt. A szocialista politikus szerint az érték és a felelősség a politikai szótár két legfontosabb szava. A német alapítvány budapesti vezetője az 1956-os forradalmat nagy történelmi pillanatnak nevezte, ami annak ellenére, hogy leverték, erkölcsi győzelmet aratott.
A konferencián tartott előadásában Standeisky Éva történész, az 1956-os Intézet főmunkatársa arról beszélt, hogy 1956-ban a szociáldemokraták és a kisgazdák képviselték legjobban a magyar demokratikus bal- és jobboldali értékeket.
Günther Schödl, a Humboldt Egyetem tanára magyar nyelvű előadásában azt vetette össze, hogy a német, az olasz és a francia kommunista, illetve szocialista pártokban hasonló folyamatok mentek végbe a magyar forradalom hatására.
