Koronázás – koronavírus idején
Csung San-san (Zhong Shanshan) vagyona egyre csak gyarapodik. Ha a most 66-éves, hangcsoui üzletembert Kína-szerte nem is emlegették, a cége által gyártott italáruk, a Nongfu Spring üdítők szinte minden bolt pultjairól csábítják a fogyasztókat. Pedig a sajátos ágazat(ok)ban felnőtt és egyre terpeszkedő üzletember azelőtt maga is alaposan belekortyolhatott a fordulatos kínai történelem keserű vízébe.
Hatodikos elemista volt, 12 éves, amikor nem teljesen önként abbahagyta tanulmányait. A viharos kulturális forradalom éveit írtuk, a kommunista rendszert kritikus szemmel néző szüleit meghurcolták. A kissrác kényszerből dolgozni kezdett. Volt kifutófiú, utcai árus, ács, majd egy évtizeden át építőmunkás, de közben magánerőből tanult. Mihelyt elült a tombolás és újraindult a felsőfokú képzés, a helyi egyetemen újságírói diplomát szerzett. Öt évig riporterként kereste kenyerét. Aztán gombatermesztéssel és teknősből készített élelmiszer-kiegészítőkkel próbálkozott, később italáru-kereskedő lett. Innen származott nyeletnyi ihlete, és 1996-ban megalapította első cégét, a közeli víztározóból merítkező Nongfu Spring palackozó üzemet.
A vállalkozó mind gyakrabban hívta föl a fogyasztók figyelmét az egészséges életmódra, sőt környezetkímélő módszereire. Okkal bizonygatta, hogy a kínai csapvíz csapnivaló, 80 százaléka egészségkárosító lehet. Portékáit így egyre népszerűbbé tette.
Az ezredforduló idején a vörös birodalomban fogyasztott palackozott vizek mennyisége alig másfél évtized alatt tizennégyszeresére, 2013-ra 39,5 milliárd literre nőtt. 2018-ra már Csung San-san cége vált Kína legnagyobb palackozott vízeladójává, mintegy 26 százalékát lefedve a piacnak. Frissebb becslések szerint a palackozott vizek eladási szintje azóta is évente 11 százalékkal emelkedik, és 2024-re összforgalmuk átlépheti az 50 milliárd dolláros határt.
Időközben a Nongfu Spring is bővítette kínálatát, különféle teákat és gyümölcsleveket is gyárt. Ahogy az üzletágból egyre többet sikerült merítenie, más ágazatokban is megvetette a lábát. Az éppen 30 esztendeje létrehozott Beijing Wantai Biological Pharmacy Enterprise egyre nagyobb sugárban injekciózott vakcinagyártó vállalkozásába is. Ebben egyébként mindmáig 75 százalékos tulajdonrésze van. Két évvel később már ezt is cégcsoporttá hizlalta. Amikor mindkettő egyre följebb emelkedett, a tőzsdére vitte őket – a Wantait tavaly áprilisban előbb Hongkongban, majd a sanghaji börzén. Csung e részvényeinek értéke hirtelenjében 2800 százalékot emelkedett is.
De jövedelmét tekintve – bármily furcsán hangzik is – azért a víz az úr! A világ második legnépesebb országában hamarosan megpróbálták lemásolni a „vizenyős projektet”, ám az indiai riválisok korántsem jártak ekkora sikerrel. A feltörekvő kínai megállíthatatlannak bizonyult: csak tavaly jó 70 milliárd dollárral gyarapította vagyonát. Szeptemberben még „csak” a kínai rangsor második helyére tört föl, aztán „slukkonként” mindenkit maga mögött hagyott.
És bár a Covid-járvány a világgazdaságban is nagy pusztítást végzett, a szupergazdagok jelentős részét meg sem legyintette. A legtöbben (a kínai hatóságok által lenyomott Alibaba-alapítót, Jack Mát kivéve) tovább tollasodtak.
Kis tigrisek, nagy cápák
A Forbes évente közölt milliárdos listájának távol-keleti mezőnyét hosszú évtizedeken át japán mágnások vezették. Később élre törtek a „tengerentúli kínaiak” – volt idő, hogy a világ tíz leggazdagabbja közé négy Kína (akkori) határain kívül élő, jobbára hongkongi került. Az elmúlt időszak fejleménye, hogy a kommunista óriás kapitalista építőmunkájában rohamosan megtollasodott újgazdag titán is bekerült a dollármilliárdosok „élharcosai” közé. Pedig hősünk feltöréséig csak egyetlen „vörös kínai” ingatlannábobnak, Wang Jianlinnek sikerült – 2015-ben, nyolcadikként – a világ első tíz hipermágnása közé emelkednie.
A koronavírus-járvány sem sújtott le a leggazdagabbak vagyonára. A glóbusz 500 legvagyonosabb emberének cechje csak 2020-ban 1800 milliárdnyival hízott. A kiélezett ázsiai versenyfutás legnagyobb győztesévé fokozatosan a kínai vízvezér nőtte ki magát.
Tény viszont, hogy a járvány világgazdaságot is bénító következményeként a felemás gazdasági modellt követő birodalom lassuló ütemű, de változatlanul növekvő eredményeket produkált. Így Kínában továbbra is gyarapszik a dollármilliárdosok száma – egyes szakértői kimutatások szerint akár hetente két új iszonyúan megtollasodott nábob emelkedik ki a zavaros habokból. Nagy kérdés, hogy a pekingi kommunista vezetés mennyire bizonyul tűrőképesnek a társadalmi olló drámai kinyílásával szemben.
Földijétől, az e-kereskedelmi birodalmát alapító Jack Má-tól (és megannyi más virágzó kínai technológiai cégvezértől) eltérően Csungról eleddig nem derült ki, hogy az ország-irányító Kínai Kommunista Párt tagja volna. Inkább afféle „magányos farkasnak” titulálják. Tény, hogy nehezen kapcsolható akár más cápákhoz, akár a politika nagyragadozóihoz. De amikor cégei részvénytulajdonosainak listáját megkapirgálták, kiderült, hogy időközben azért a magányos ordas jó néhány rokona is szupergazdaggá nőtte ki magát. A Nongfu tőzsdei bevezetésével ugyanis húga és neje három közvetlen rokona számlájára is 1,3 milliárd dollárnyi csordogált.
Bár időközben csöppnyit ismét karcsúsodott a kincsesbánya, ám úgy látszik, a hangcsoui vállalkozó stabilan megkapaszkodott a lajstromban. Talán újságírói tapasztalataiból merítve inkább kerüli a riportereket, nem keresi más üzletemberek társaságát. Így gyakran idézik egyik ritka nyilatkozatában elhangzott mondását:
Engem a business világában csupán az üzlet érdekel.
De az nagyon. Ő aztán eleget nyert ahhoz, hogy hittel vallja azt: vízből is lehet aranyat csinálni!