A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1982-től, rendes tagja 1985-től, elnöke 1990–1996 között. Szakterülete az újabb kori magyar és európai történelem.
A nemzetközi tudományos élet és a közélet kiemelkedő egyéniségének temetéséről Vizi E. Szilveszternek, az MTA elnökének vezetésével megalakult bizottság intézkedik – olvasható a közleményben.
Vizi E. Szilveszter az MTI-nek azt hangsúlyozta, hogy Kosáry Domokossal a magyar tudományosság elvesztette nagy-nagy öregjét, az egyik nemzetközileg legismertebb magyar történészt.
1913. július 31-én született Selmecbányán (ma: Banská Stiavnica, Szlovákia). A családnak erős gyökerei voltak a Felvidéken, apja Kosáry János zongoraművész és tanár, nyelveket tanított a főiskolán. A Trefort utcai gimnázium után az Eötvös Kollégiumba jelentkezett, és a történelem–latin szakot választotta. Francia nyelvtanára Gombocz Zoltán, a kollégium igazgatója volt, majd az egyetemen Szekfű Gyula tanítványa lett. A kollégium és Szekfű szemináriumai életre szóló élményt adtak. Ugyancsak meghatározó volt számára a Franciaországban, Angliában, majd 1941-ben Teleki Pál megbízásából az Egyesült Államokban tett tanulmányút. 1936-ban szerzett doktorátust.
1949 végén az egyetemi oktatómunkából, az intézet éléről, tulajdonképpen az egész szakma területéről menesztették. Félreállítása éveiben állította össze a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című, 1951–1958 között megjelent háromkötetes „ideológiamentes” munkáját, mely azóta is alapmű minden történész számára. 1955-ben megszerezte a történelemtudomány kandidátusi, 1977-ben a doktori címét. 1954–1957-ig az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának az igazgatója volt.
Az 1956-os forradalom idején a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának elnöke volt, ezért 1957-ben letartóztatták, és 1958-ban négy év börtönre elítélték. A börtönben írta meg a Széchenyi Döblingben című könyvét, amely 1981-ben jelent meg. 1960-ban amnesztiával szabadult.
1990. május 24-től 1996. május 9-ig két ciklusban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, e minőségében átszervezte az intézményt, és biztosította az autonómiáját. 1991-től a Teleki László-alapítvány kuratóriumának elnöke, majd a Magyar Külügyi Társaság elnöke lett. A Magyar Történelmi Társulat 2000-ben elnökévé választotta. Több külföldi akadémiának is tagja.
