A világháborút lezáró békekötésekkel viszonylagos nyugalom lett úrrá a sportvilágban, így 1924-re felértékelődött az olimpia szerepe. Párizs öt másik pályázóval szemben immáron másodszor szerezte meg a rendezési jogot, 44 ország több mint 3000 sportolója utazott el a francia fővárosba, hogy 17 sportág 126 versenyszámában összemérje az erejét.
Az első világháború vesztes országai is visszatérhettek, Magyarországot 89 sportoló képviselte. Először indulhatott női sportolónk: Váradi-Péter Ilona teniszben (egyéniben a 17., vegyes párosban a 9. lett), Molnár Ella úszásban (200 mellett helyezetlen maradt), illetve Tary Gizella, aki tőrvívásban a 6. helyen zárt.
Színiskolában tanult meg vívni
Tary 1884. november 19-én született Szolnokon egy tízgyermekes kisiparos-asztalos családban, tizenegy éves korában már apja műhelyében dolgozott. Húszévesen beiratkozott Rákosi Szidi magán színészképzőjébe.
A színészképzés során vívóleckéket is vett, neve először éppen Lovass Gyula vívómesterrel kapcsolatban bukkant fel az újságokban. 1906. február 5-én a Pesti Napló azt írta: „Lovass Gyula nagymező-utcai vívótermében rendkívül sikerült vívó-est volt, nagy és hálás közönség részvétele mellett. … A hölgyek is megmutatták, hogy jól tudják forgatni a kardot s Dénes Bella, Erdélyi Irma, Ráday Janka, Tary Gizella párviadala érdekes és kedves képet varázsolt a nézők felé.”
De közben a színészkedéssel is haladt, a Budapesti Hírlap 1907. június 11-én azt írta: „Rákosi Szidi szinésziskolájának növendékei vasárnap délután vizsgálati előadásul a János vitézt játszották el a Király Színház színpadán. A zsúfolásig megtelt nézőtér bizonyította a darabnak is, s az iskolának is a népszerűségét. … Pompás komikai tehetségnek bizonyult Tary Gizella, a gonosz mostoha személyesítője.”
„A Rákosi-sziniiskola után a Magyar Műszínkör tagja lettem. Imádom a komikaszerepeket: főként ezt kultiváltam. Volt egy pár kellemes, forró estém. 1920-ban a Kedélyes Kabaréhoz szerződtem, — aztán … vidék, és kicsi színházak Pesten.
Pedig jó színésznő vagyok. Érzem, tudom. Mondom, szép, forró sikereim is voltak. Csak éppen csendesebbek, mint a felkapott, divatos, ünnepelt kollegináké
– nyilatkozta a Színházi Élet 1924. évi 31. számában.
Jól támad és arretál
1908 márciusában ismét nagysikerű vívóestélyen vett részt. „Rendkívül érdekes volt Tary Gizella tőr- és kardiskolája. Magunk részéről azt tartjuk, hogy a nőknek megfelelőbb fegyver a tőr, mivel mozdulataiknak szépséget és ügyességét ennél a fegyvernél jobban érvényesíthetik” – írta a Sport-Világ.
A színiiskolát három év alatt végezte el, de közben a sportot sem hanyagolta, beiratkozott Fodor Károly vívóintézetébe, amely azon kevés iskolák közé tartozott, ahol foglalkoztak nőkkel is. 1909-ben megnyerte a Pozsonyban megrendezett első magyar női tőrvívóbajnokságot (a Nemzeti Sport korabeli beszámolója alapján egész versenyen mindössze egy tust kapott), megelőzve Kállay Antoinette-et és Pálmay Alice-t.
Tary Gizella (Fodor tanítvány) kitűnt nyugodt magatartása, szép penge vezetése, főleg több sikerült szép záró-szurásával. Győzelmét főleg a többi versenyző fölötti nagy rutinjának köszönhette
– méltatta a Pesti Hírlap február 14-i számában.
A Nemzeti Sport március 6-án arról értekezett, hogy vajon nőnek való sport-e a vívás.
„Egy bizonyos, hogy sok hölgy kedvvel űzi, különösen külföldön nagyon divatos és az is bizonyos, hogy egy-egy szép termetű, plasztikus mozgású tőrvívó hölgy esztétikai érzéki látványosság. Néhány kísérlet után (Sztraka Norbert női csapata) Fodor Károlyé az érdem, hogy hazánkban a hölgyvívást felvirágoztatta. Tanítványai főrésze természetesen a Színművészeti Akadémiáról kerül ki, ahol kötelező tárgy a vívás, de nagy számmal akad vívóhölgy a társadalom más osztályaiból, sőt az arisztokráciából is…
Tary kisasszony szép termetű és megjelenésű, plasztikus mozgású vivó, erélyesebb, mint bármely eddig szerepelt hölgyvívónk. Jól támad és arretál, védése kitűnő, még férfiversenyeken is valószínűleg szép szerepet játszana. Győzelmeit igen könnyen aratta s összes mérkőzéseiben csak egy tust kapott. Első szereplését tekintve, meglepő volt a rutin és biztonság, amellyel a pódiumon mozgott, ezt részben valószínűleg a színpadnak köszönheti, hisz tudvalevőleg a Király-színházban, Miskolcon, Szolnokon és Szatmárott, szóval mindenütt, ahol eddig fellépett, számottevő nagy és jól megérdemelt sikert aratott s előreláthatólag a jövőben is úgy színpadon, mint a dobogón folytatni fogja diadalútját.”
15 év után tért vissza a víváshoz
Az előrejelzés azonban csak a színpadra vált érvényessé, Tary ugyanis ahogy felbukkant, úgy el is tűnt: közel 15 évig semmi nyomát nem lelni annak, hogy vívott volna. A színpadon voltak sikerei, szerepelt Molnár Ferenc Testőr című darabjában, a városligeti Colosseumban Kőváry Gyula kacagtató, Út a Bolondház felé című operettjében.
Közben írói vénáját is megmutatta, 1924-ben a Mátkaság című népszínművét nagy sikerrel játszották Pécsen, majd az újpesti Blaha Lujza Színházban. Ezenkívül még 11 egyfelvonásosa volt műsoron a fővárosi kabarékban.
1924 tavaszán váratlanul visszatért a pástra, március elején egy újpesti vívóesten a legendás vívómesterrel, Italo Santellivel iskolázott. Március 15-én a Szózat számolt be arról, hogy „Tary Gizella, a legjobb magyar vívónő hetek óta nagy szorgalommal vív és komolyan gondol arra, hogy az olympiadon a világ legjobb hölgyvívóival szemben kiáll egy szál kardra, hogy a nő férfias tulajdonságait a nőies férfitáborral szemben diadalra vigye.”
A szerző annyira belelovallta magát, hogy egy hímsoviniszta eszmefuttatással egészítette ki a hírt.
„Hiába csodálkozik, Asszonyom, itt tartunk, helyesebben itt tartanak Maguk, Asszonyok, akik a cigaretta, futball, villamoskalauzság, bankiroda és egyéb csoda után elhódítják a férfi kezéből a kardot is, a férfiasság legszebb szerszámát. Ugyan mit gondol, Asszonyom, száz év múltán milyen arculata lesz a világnak? Akkor talán már a férfiak főzik majd a krumplilevest és varrják a babaruhát, Maguk pedig, Asszonyom… – karddal a kezükben, párbajt vívnak azzal a férfinővel, aki a Maguk föltétien rabszolgáját: a nőférfit megsértette. Maguk bizonyára nem bánnák, Asszonyom, ha így alakulna a világ sora, mert úgy gondolkoznak, hogy szegény férfiak vagy megszoknak, vagy megszöknek.
Nagyon azonban ne siessenek. Asszonyom, mert a puhuló férfiak észreveszik idejében a cselszövést s akkor mégis maguknak kell — nem megszökni, hanem visszaszokni a régi, elévüli világrendre, amikor, a férfiak uralkodtak zsarnoki módon, s amely talán mégis jobb volt, mint most a kard az asszonyi kézben.
Párizsban vált világhírűvé
A színésznőt ez a legkevésbé sem érdekelte, mivel még mindig a legjobbnak számított, ott lehetett Párizsban – igaz, csak saját költségen, javaiból sok mindent eladva gyűjtötte össze az utazáshoz szükséges pénzt. Csoportjában kétszer kikapott a dán Grete Heckschertől (0-5) és a svájci Suzanne Bonnardtól (2-5), de legyőzte a francia Fernande Tassyt (5-4), az amerikai Adelaide Gehriget (5-4), illetve a brit Alice Walkert (5-2).
„Magyar vidéki színpadokon játszott pár esztendő előtt. Kisvárosi lapok nyomtatták le a nevét, ami ugyebár, kissé messze esik a világhírtől. S most! Most, az olimpiai versenyekről szóló tudósítások révén, Tary Gizellát az egész világsajtó emlegeti. A tőrvívóbajnokság során a középdöntőből bekerült a nagy döntő-versenybe Santelli mester kiváló nőtanítványa, akiről itthon eddig alig tudtak valamit. Akikben bíztunk, a férfiak, kiestek a versenyekből, s Tary Gizella, akire senki se számított, mindenkit megelőzött. Ki tudja: talán még győztes is lesz a nők egyéni tőrvívó versenyén? Ám, ha ez nem is következik be, máris becsületet szerzett a magyar névnek azzal, hogy a legelsők sorába szökkent. Annál nagyobb eredmény ez, mert nálunk a női tőrvívó-sportélet, legalább komolyait számbavehető, alig alakult ki. Mikor Tary Gizella egy-egy vizsgái bajnokságot megnyert, mint kuriózummal büszkélkedett vele mestere. Most már egész Magyarország vigyázza nagyszerű teljesítményét s a holnapi végső forduló biztató esélyeit.. Mindenesetre megérdemli ez a tőrt mesterien forgató magyar leány, hogy szeretettel és elismeréssel jegyezzük la nevét a nap krónikájába” – írta a Pesti Napló 1924. július 4-én.
Az elődöntős csoportjában hasonló teljesítménnyel, három győzelemmel és két vereséggel a 3. lett, a fináléra azonban elfogyott az ereje, és mind az öt riválisától kikapva a 6. helyen zárt.
„Boldog vagyok, hogy a hatodik helyre, vagyis a döntőbe küzdöttem fel magamat, mert otthon sokan gáncsoskodtak a kiutazásom miatt. Bizony, nehéz volt, de a legkritikusabb pillanatokban sem estem kétségbe.
A szívem mindig a helyén volt. Csak az erőm hagyott cserben a döntőben. Annak örülök legjobban, hogy a nemzetek listáján én is szereztem pontot szegény hazánknak…
– nyilatkozta a Szózatnak július 8-án.
Filmgyárak kapkodtak utána
Ilyen sikerek után máris érdekesebb lett a személye, az újságok gyakran írtak róla, hogy fellép az Apolló Színházban, ahol olyan kollégái voltak, mint Haraszti Mici (a Hyppolit, a lakáj Schneider Mátyásnéja), Dajbukát Ilona vagy Medgyaszay Vilma.
Most már könnyű. Világhíres nő vagyok. Filmgyárak kapkodnak utánam. Szeretem is a filmet.. . Igen kedvező ajánlatokat kaptam. De inkább mérsékelem az igényeimet, itthon maradok ! Itthon. Az én kis, szomorú hazámban. Alig vártam már, hogy Párisból hazajöhessek. Itt születtem, minden ideköt
– mondta a Színházi Élet 1924. évi 31. számában.
Hozzátette, a célja, hogy a hírességét a színpadon is kamatoztassa. „Könnyen bebizonyíthatom tehát azt is, hogy jó színésznő vagyok, s akkor azért lesz majd érdekelt és becsült Tary Gizella. Ugy kell lennie, hogy az olimpiai győztes Tary Gizella meghajoljon – a művésznő Tary Gizella előtt.”
Nem tudni, hogy ennyivel beérte-e, de 1929-ben a Fővárosi Operettszínház új, Kikelet ucca 3. című operettjében olyan színészóriásokkal léphetett színpadra, mint Somogyi Erzsi és Kabos Gyula.
Petschauer Attilát is legyőzte
A vívást nem fejezte be, 1925-ben, 1926-ban és 1929-ben felvidéki (ahogy a korabeli lapok írták, szlovenszkói) bajnok lett, 1930-ban a tátrai bajnokságot is megnyerte. Kijutott az 1928-as amszterdami olimpiára is, de ott az elődöntőben kiesett, így nem jutott be a finálé legjobb nyolc versenyzője közé.
A Nemzeti Sport 1929. október 16-án arról írt, hogy Santelli termében, egy bemutató víváson tőrben legyőzte a kardvívó olimpia bajnok Petschauer Attilát is.
1931 augusztusában az Állami Vívómestervizsgáló Bizottság előtt – a kultuszminiszter külön engedélyével, mert a mesterek szervezeti szabálya nem rendelkezett a nőkről – segédmestervizsgát tett. Öt évvel később már mesterként segítette a berlini olimpiára készülő keret munkáját és nagy büszkeségére az az Elek Ilona nyert aranyérmet a német fővárosban, aki anno Tary hatására döntött a tőrvívás mellett.
„Tary Gizella talán nem kapta meg életében azt a megbecsülést, amelyet megérdemelt volna. Nem voltak többé kimagasló eredményei, sikerei, de az ő pályafutását nem az eredmények szemszögéből kell értékelni, hanem abból kiindulva, hogy elindított valamit és átadta a stafétabotot azoknak, akik a győzelmi dobogó legmagasabb fokára jutottak” – írta jelentőségéről Elek Ilona és Elek Margit az 1968-as Így vívtunk mi című könyvében.
Kiemelt fotó: vivomuzeum.hu
