A görög mitológiában az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, a Sztüx a világóceán, Ókeanosz és a tengeristennő, Téthüsz lánya volt, aki támogatta Zeuszt a titánok elleni küzdelemben. Jutalmul az istenek az ő vizére tették a legszentebb esküjüket. A hamisan esküvő isteneknek inniuk kellett a folyó vizéből, amelyet egy évnyi eszméletvesztés, majd kilenc évi száműzetés követett, és csupán a tizedik esztendőben térhettek vissza az Olümposzra.
Az amerikai kutatók meggyőződése szerint e mitológiai méreg – a folyó vize – nem más, mint a calicheamicin.
Ezt a vegyületet egy rendkívül toxikus talajbaktérium, a Micromonospora echinospora állítja elő. A calicheamicint az 1980-as években fedezték fel Texasban, a kalcium-karbonát természetes lerakódásaiban. A kalcium-karbonát számos ásvány mellett a mészkő fő alkotóeleme, utóbbi pedig igen elterjedt Görögországban. A Sztüx, azaz a jelenkori Mavronéri-folyó a hegyekben ered, jéghideg vize a magas szirtfokokról zúdul le, Görögország második legnagyobb vízesést alkotva.
Mint Adrienne Mayor, a tanulmány másik társszerzője, a Stanford Egyetem klasszika filológusa és Antoinette Hayes rámutat, III. Alexandrosz Babilonban, az egyik szokásos éjszakai tivornyán betegedett meg. Az uralkodó hirtelen feljajdult a májába belehasító éles fájdalomtól, és láza is felszökött. A következő 12 nap során állapota fokozatosan romlott, csupán szemét és kézfejét tudta mozgatni, ám képtelen volt a beszédre, később pedig kómába esett. Kr.e. 323. június 11-én érte a halál, néhány héttel 33. születésnapja előtt. Rejtélyes halála jelenleg is foglalkoztatja a szakértőket, s számtalan diagnózis született: egyesek szerint az alkohol végezhetett a világhódítóval, de akad, aki a vérmérgezés, malária, hasnyálmirigy-gyulladás diagnózisát állította fel. Nem zárták ki a tífusz vagy a nyugat-nílusi vírus által kiváltott láz eshetőségét sem.
A mérgezés elméletet többnyire elvetik, mivel kevés méreg okoz magas lázat, és ezek közül alig egy-kettő volt ismert Nagy Sándor korában. Ugyanakkor a sejtméregként ismert calicheamicin nem zárható ki a “gyanúsítottak” közül.
Alexandrosz tüneteinek némelyike, ahogy a betegség lefolyása is egybeesik a Sztüx-folyó vize által kiváltott mitológiai tünetekkel. Még a hangját is elvesztette, ahogy történt ez az esküszegő görög istenekkel, akik a folyó vizétől kómaszerű állapotba kerültek.
Richard Stoneman, Nagy Sándor legendáriumának egyik legelismertebb szakértője szerint ez az elmélet logikus magyarázatként szolgál a Sztüx-folyó rossz hírnevére. “Változatlanul úgy vélem, hogy tífuszban, vagy esetleg a gyógyszerként alkalmazott hunyor túladagolása miatt hunyhatott el, de más magyarázatok is szóba jöhetnek” – vélekedett.
Walter D’Alessandro, a palermói Nemzeti Geokémiai és Vulkanológiai Intézet szakértője szerint viszont soha senki nem vizsgálta a folyó geokémiai összetételét, így nincs semmiféle olyan tudományos adat, amely alátámasztaná a calicheamicin-mérgezés érdekes elméletét.
