Nagy a forgalom a Bajkai család kicsike ráckevei lakásában. Épphogy megérkezünk fotós kollégámmal, búcsúzik a család ideiglenes segítője Ildi és érkezik munkából Laci, az apuka. A pici konyhában akkora a népsűrűség, hogy akaratlanul betolatok a szobába. Ott alszik édesdeden a franciaágyon szétszórva négy baba. Rá sem hederítnek a tőlük egy méterre zajló eseményekre. Szóval itt nem kell lábujjhegyen járni, ha a fiúk pihennek. Viszont szándékosan felébreszteni még puszival, simogatással sem ér! Ez szabály. Úgyhogy a konyhában várjuk ki, amíg a srácok úgy döntenek, megmutatják a szemük színét is.
Fotók: Berecz Valter
Az elmúlt negyven évben csupán 15 négyes iker született Magyarországon. Adri és Laci kisbabái nem lombikbébik, és családjukban sincsenek ikrek, szóval igazán különleges a történetük.
„Az első ultrahangon az orvos sokáig hallgatott, sürgettem, hogy mondjon már valamit, kérdeztem, hogy baj van? Mondta, hogy mindjárt, mindjárt, de még mindig csak várt! Majd nagy nehezen kibökte, hogy minimum 3-at lát. Mondom, mit? Csak bajra tudtam gondolni. Mondta, hogy babát. De mi az, hogy minimum? – kérdeztem, mire mondta, hogy 4 is lehet.” – idézi fel a nagy meglepetés pillanatait a 30 éves anyuka.
Két és fél évig várták a babákat
Laci és Adri még diákként szerettek egymásba, egy évtized után döntöttek úgy, hogy eljött az idő a családalapításra. Kezdésnek vettek egy másfélszobás lakást és átalakították a saját ízlésükre. A munka nagy részét a család ezermestere, Laci végezte, a díszítésről pedig a család művésze, Adri gondoskodott. A tervezett baba azonban nem jött. Két és fél évig vártak az otthon benépesítésére. A négy baba megtöltötte ugyan a pici lakást, de ez nem volt igazán tervszerű.
„Minimum három gyermeket szerettünk volna, csak lassabban. Hiszen ez a lakás nem alkalmas ekkora családnak” – mondja az apuka és a kisszobába invitál.
Nem kérdés, hogy ez az ikrek birodalma, minden színes és gyermeki. A plafonról rengeteg papírbarika lógatja a lábát.
„66 darab. A terhességem alatt készítettem, vízszintes helyzetben” – mondja büszkén Adri. És kiderül, hogy a lakás minden részében felbukkanó gobelin képek is az ő kezét dicsérik. A gyerekek fekvőhelyéért már Lacinak jár vállveregetés.
„Kaptunk három kiságyat, akárhogy forgattuk, nem lehetett elférni, ezért a háromból építettem ezt a jó nagyot” – mondja az apuka és nevetve hozzáteszi: bármennyire szeretné, ez aligha fog kitartani az iskoláig.
Hetekig nem vehették ölbe a piciket
„Nagyon gyorsan új otthon után kell nézni, még az idén el kellene költözni, hogy ne csak toporogni, hanem járni is megtanuljanak a fiúk” – mondja mosolyogva és már mutatja a másik kritikus pontot: a fürdőszobát, amelybe csak úgy férek be, ha ő kijön.
Ebben az aprócska helyiségben fürdet minden este Laci. Kizárólag ő.
„Ennyi kiváltságom lehet – magyarázza. Két hónapig kórházban voltak a fiúk, addig én csak esténként 20 percre mehettem be hozzájuk, és akkor is szinte csak az inkubátorban láttam őket – idézi a 3 hónappal ezelőtti felállást, amely Adrinak sem volt könnyű:
„Én ugyan háromóránként mehettem hozzájuk, de az ölembe én sem vehettem őket hetekig, csak a lyukon nyúlhattam be egy simogatásra.”
Adri Kristófnak ad puszit
Nem foglalkoznak a sopánkodókkal
A másik szobából babanyöszörgés hallatszik, így arra vesszük az irányt.
„Ajajj, Kristóf hangoskodik”- mondja Adri, de nem kapja föl rögtön, egy puszival megnyugtatja.
„Nem szabad rászoktatni, hogy ha sírnak, akkor ölbe vesszük őket, hiszen ha egyszerre többen is igényelnék ezt, akkor bajban lennénk. Bár ezzel tényleg nagy szerencsénk van: sosem sírnak egyszerre. Pedig mennyit ijesztgettek vele!?”
„Ó, és azzal is, hogy egyszerre lesznek betegek, egymást fogják fertőzni” – veszi át a szót Laci. „Azt is mondták, hogy négy pici mellett aligha fogunk aludni. De mi ezeket meg sem halljuk. Jelentem, két hónapja végigalusszuk az éjszakákat – mondja mosolyogva.”
„Bizony, este 9-től reggel hatig nem kelnek fel” – teszi hozzá Adri.
A reggeliztetést a szülők együtt intézik. Ehhez mindketten ragaszkodnak, főleg mióta Balázska alaposan rájuk ijesztett.
Lacust nyugtatja az apa, Laci
Újraélesztés otthon
„Egyszercsak nem vett levegőt, elkékült. Újra kellett élesztenem. Közben Adri – kezében Ádámmal – próbált mentőt hívni” – meséli Laci az elmúlt 5 hónap legnehezebb pillanatát.
„Olyan állapotban voltam, hogy előbb a tűzoltókat, majd a rendőröket hívtam” – mondja Adri.
Szerencsére mire a mentők megérkeztek, Balázska lélegzett, de pár napot kórházban kellett töltenie, vele volt apukája is végig, miközben Adri otthon tartotta a frontot.
Ráckeve ugyan csak 50 kilométerre van Budapesttől, négy picivel orvoshoz járni nem egyszerű. Mivel az 5 hónapja született babák koraszülöttek voltak, az átlagosnál többet kell velük vizsgálatra járni.
„Nem is tudom, hogy oldanánk ezt meg, ha a rendőrség nem segítene. A kapitányság biztosít nekünk autót sofőrrel mindig, ha Pestre kell mennünk” – mondja Laci.
Azért pont a rendőrség, mert ott dolgozik az apuka és ott dolgozott Adri is, ez amolyan munkáltatói támogatás. Ráckevén úgy is emlegetik az ikreket, hogy rendőrbabák.
Lacus és Balázs
Jöhet a gyümölcs!
Ottlétünk alatt a fiúk tényleg nem énekeltek kórusban. Nyugodtak, kiegyensúlyozottak, mint a szülők.
Elsőre nagyon egyformának tűnnek, de csöppet sem azok. Nemcsak a ruhájuk más. Adri és Laci így vázolják a jelenlegi különbséget: Ádám a legdumásabb, Balázs a leghangosabb, Kristóf a legnyugisabb, Lacus a leghosszabb.
Ádám
Születésükkor a legnagyobb baba sem volt másfél kiló, most öt és hat kiló között mozognak. Pedig – ahogy Laci meséli – eddig csak tápszert kaptak. Adri csillogó szemmel közbevág:
„Ó apa, van egy jó hírem! Jöhet a gyümölcs, azt mondta a védőnő! Igen – magyarázza – biztos, hogy unják már. Tegnap bent vacsoráztunk a fiúk mellett és nyalogatták a szájukat, olyan édesek voltak!”
Búcsúzom azzal, hogy az ikrek kedvenc ételéről pár hónap múlva számolunk be.
„Akkor remélhetően már más lesz a címünk – mondja Laci, abban bízva, hogy sikerül megfizethető családi házat találniuk a környéken.
